Aktuális problémám és a rájuk érkező válasz egy elmélkedésen keresztül
(vasárnap: a keresztény hitélet kihívásai – tematikus nap)
Aki olvasta a keddi Never Give Up gospel kórus próbájának élményeit, az már tudja, hogy bizony önmagam felvállalása még egy olyan terület, ahol bátorságra van szükségem. Legalább már tudom, hogy miért imádkozzakJ! Ráadásul színpadon kell ezt majd megtennem, de az élet minden területére is igaz ez. Ezen a héten nagy dolgok lettek rám bízva, és azon is elmélkedtem, hogy hogyan is kezdjem el a munkámat. Tele vagyok energiával és úgy érzem, hogy nagyon nehéz a helyes irányban tartanom a haladást. Mintha egy versenyautóban ülnék és a legkisebb rossz mozdulat is végzetes lehet, mert akkora a sebesség. Rá kellett ébrednem, hogy segítséget kell kérnem, különben nagyon könnyen bajt is okozhatok a túlfűtöttségemmel. Az erő nem minden, az árvíznek sem örül senki, amikor házakat tesz tönkre. Mederbe kell kerülnie a dolgoknak. A héten ez a mederbeterelés zajlott a lelkemben, ami azért rázós volt, hiszen folyton ki akart törni a folyó. Most akkor fogjam vissza magam? Fékezzek? Az annyira tud fájni! Korábbi lelkészünk is eszembe jutott, aki ment volna előre nagy sebességgel, de azért ez egy dilemma, hogy mi történjen azokkal, akikben nincs az a tűz, az az erő, az a szándék. Vajon hogyan lehet egy közösséget célba juttatni, hiszen nem magányos hegymenetre vagyunk elhívva. Aztán azt a választ hallottam erre a kérdésemre, hogy nem vissza kell fognom magam, hanem engednem kell, hogy a megfelelő irányba terelje Isten azokat az energiákat, amiket Ő adott. Hogy a tűz ne a házat égesse, hanem a kályha „keretei között” melegséggel szolgáljon. Ezzel a képpel szokta nekünk szemléltetni az erő helyét Bolyki Balázs is a próbákon és ez ugrott be. No, már azt hittem kész, minden a helyén van, de ismét kaptam egy kis gyújtást emellé. Ez az elmélkedés jött velem szembe, nem akartam hinni a szememnek:
Alkalmas vagy (3)
„Ha az Úr nem építi a házat, hiába fáradoznak az építők” (Zsoltárok 127:1)
Isten országában a színpad nem azoké, akik azt gondolják magukról, hogy összeszedetten játszanak és megérdemlik a nyilvános elismerést. Nem is csupán a vezetők vagy a nyilvános szolgálatot végzők kiváltsága. A „színpad” a cselekvésre hívás, bárki is vagy, és bárhol is vagy most. Ha bízol Isten időzítésében, akkor ő felkészít téged a nagyobb és jobb szerepekre. Vannak azonban dolgok, melyeket meg kell tenned, vagy éppen nem szabad megtenned: 1) Ne próbálkozz a magad erejéből! Egy népszerű szólásmondás szerint: „Amíg nem tudod tenni, színleld” – ez azonban arra kísért, hogy a saját erődből lépj fel. Ne tedd! Ha ezt teszed, útjában leszel egy sokkal nagyszerűbb előadásnak. A Biblia azt mondja: „Ha az Úr nem építi a házat, hiába fáradoznak az építők.” Bízz Istenben, és amikor eljön a te pillanatod, ő meg fogja adni a végszót. 2) Lépj ki az árnyékból! Kész vagy arra, hogy „színészkedés” helyett hiteles előadást nyújts, amely felfedi az igazi valódat? Az elutasítástól való félelem nagyon erős tud lenni. Bátorság kell ahhoz, hogy önmagad lehess. A küzdelemből és fájdalomból azonban erőt tudsz meríteni, ha hajlandó vagy megkockáztatni, hogy kilépj az árnyékból a fénybe. 3) Nézz szembe a belső kritikusoddal! Mindannyian halljuk azt a kis belső hangot, amely ezt mondogatja: „Sosem leszel elég okos, elég gazdag, elég csinos, vagy elég jó ahhoz, hogy kiállj a reflektorfénybe.” Amikor azonban Isten emel fel, senki sem tud letaszítani. Emlékeztesd hát a belső kritikusodat Isten szavára: „…menj, ahova csak küldelek, és hirdesd, amit csak parancsolok!” (Jeremiás 1:7).
„A fenti elmélkedés a Keresztyén Média UCB Hungary Alapítvány napi elmélkedése (honlap: maiige.hu), melynek írója Bob Gass. Magyar nyelven negyedévre szóló kiadvány formájában megrendelhető az alapítvány honlapján, vagy a következő címen: Mai Ige, 6201 Kiskőrös, Pf. 33.”
„menj, ahova csak küldelek, és hirdesd, amit csak parancsolok!” (Jeremiás 1:7).
Megyek!!! Félek… de bízni akarok!
„Csak nézlek, csodállak, szebb vagy, mit szem láthat.” (Szeráf)