Énekpróbák Bolyki Balázzsal a Para-ra Gospel Kórusban
(szerda: tehetség plusz ember – tematikus nap)

Miért van az, hogy egy hang valamikor könnyedén kijön, van, amikor meg egyáltalán nem, csak szenvedek vele? Ahogy sportolóknál szokás mondani, hogy fejben is fel kell készülni, ez az énekeseknél hogy van? Balázs ismét adott nekünk a próbán egy hasonlatot, és gyakorlatot is, amiből megérthettük újra a mentális és fizikai jelenlét jelentőségét. Ezekről írok most röviden.

A hasonlat

Ismernünk kell az adott ének „domborzatát”. Tudnunk kell, hogy mikor jönnek azok a részek, ahol nagyobb lendületre van szükség, hogy kijöjjön a hang. Ő szokta is kérni tanítványait, hogy az adott dalhoz készítsenek „térképet”. A tájfutáshoz hasonlította az éneklést. Nekem ez a párhuzam annyira megtetszett, hogy gondoltam ide másolom a Wikipédiából a tájfutással kapcsolatos leírást, a térkép szempontjából. Ez olyan érdekes! És az is az lehet, hogy aki már készített az énekléséhez „térképet”, az mit jelölt meg rajta és hogyan? A dal szövege és a hangjegyek adottak, ez a táj, ahol futunk!

Tájfutótérkép (Wikipédia)

A tájfutáshoz speciális tájfutótérképet használnak. Általában 1:15 000-es vagy 1:10 000-es méretarányú részletes topográfiai térképek ezek, speciális nemzetközi jelkulccsal. A verseny során erre a térképre nyomtatják a pályát is, illetve a felkeresendő ellenőrző pontok számát. A versenyző szempontjából a

részletes
és
olvasható

térkép megbízható segédeszköz az útvonalválasztáshoz, képessé teszi őt a tájékozódási ügyességének és futóképességének megfelelően kiválasztott útvonal folyamatos követésére. A helyes útvonalválasztás értelmét veszti, ha a térkép nem hű képe a terepnek, ha pontatlan, elavult vagy rosszul olvasható.

Bármi, ami a haladást akadályozza, alapvető információ: sziklák, víz, sűrű bozót. Az ösvények és utak hálózata megmutatja, mely irányokban könnyebb a haladás és a tájékozódás. A futhatóság részletes osztályozása elősegíti a versenyző helyes döntését. A tájfutás elsősorban térképolvasással történő tájékozódás. Ezért szükséges a pontos térkép a jó és hatékony útvonalválasztáshoz. Egyetlen versenyzőnek sem származhat előnye vagy hátránya a térképhibákból.

A tájfutótérképen eltérő alapszínek segítik a jelölések és vonalak áttekinthetőségét.
Feketével vannak jelölve:
Utak, ösvények; sziklaalakzatok; mesterséges tereptárgyak, épületek, kerítések; jelleghatár.
Fehérrel vannak jelölve:
Jól futható erdők.
Barnával vannak jelölve:
Szintvonalak; domborzati elemek: gödrök, buckák; letörések.
Zölddel vannak jelölve:
A zöld szín erősségével érzékeltetik a jelölt terepen való haladás sebességét (minél sötétebb zölddel van jelölve a terület, annál nehezebben futható), jellegfák.
Kékkel vannak jelölve:
Állóvizek, vízfolyások, vizesgödrök.
Sárgával vannak jelölve:
Nyílt területek, rétek, tisztások, mezők, ligetesek.
A szimból (a pontmegnevezések jelkulcsa) segít abban, hogy hol található a keresett pont (pl. az 5.pont egy orr.
(forrás: Wikipédia)

Súlyemelő gyakorlat

A fizikai jelenlét jelentőségét nem lehet eléggé hangsúlyozni és megtapasztalni. Nekem ez kihívás, mert soha nem figyeltem erre azelőtt, mikor még nem jártam a kórusba énekelni. Bár nem is tudtam volna, hogy hogyan is csináljam. Ha akartam, hogy erősebb legyen a hang, a torkomat eröltettem, pedig nem ott kell feszíteni. Minden más izom befeszülhet, sőt, szükség is van erre, csak éppen a hangszálaknál kell, hogy a lehető leglazábbak legyünk. Ez már sok próbán téma volt. Ha indulatosan kiabálunk például valakinek, hogy: „hagyjál már!”, az segíthet megérteni és megtapasztalni, hogy hogyan is kellene működnünk éneklés közben. Volt egy olyan gyakorlat is, hogy egyik kezünket előre kellett nyújtani, és képzeletben beletenni a hangunkat, és emelni kellett, mintha egy súly lett volna. Második lépésként pedig úgy kellett emelgetni a karunkat, ahogy a hangmagasságok voltak a dalban.

Meglepődve tapasztaltam a gyakorlatok közben, hogy egyre könnyebben ki tudtam énekelni az énekben szereplő kritikus hangokat! Köszönöm!