Volt már olyan helyzetben, hogy nem mert elindulni egyik irányba sem, mert nem tudta, hogy merre kell menni és félt, hogy nagyon el fog tévedni? Érthetjük ezt fizikai, vagy akár lelki értelemben. De mit tegyen az ember olyankor, amikor nincs a környezetében senki, aki útbaigazíthatná?
Álltam egyedül valahol
Fogalmam sem volt róla, hogy hol vagyok. A terület átépítés alatt volt az egyik nap még a megszokott helyen tett le a busz, a másik nap már teljesen máshol. Tanácstalan voltam. Már mindenki elsietett mellőlem, még mielőtt bárkit is megkérdezhettem volna, hogy merre induljak az aluljáróhoz.
Gondolkodóba estem
- Kihalt a terület.
- Ha ott álldogálok, ki tudja, meddig kell várnom, amíg valaki éppen arra jár!
- Jó, lehet, hogy arra fog épp elmenni valaki, de akkor sincs garancia arra, hogy észrevesz az illető!!
- Jó, tegyük fel, észrevesz, de már máskor is előfordult velem, hogy azt hitték, hogy várok valakit, amikor egyhelyben maradtam!
- El kell indulnom!
- Útközben csak találkozom majd valakivel, akitől megkérdezhetem, hogy jó irányba haladok-e!
Rossz felé indultam
Mint az pár perc múlva kiderült, rossz irányba tartottam, de ez azért nem volt probléma, mert útközben tényleg belebotlottam egy emberbe, aki kedvesen útbaigazított. Azóta már nem félek annyira attól, hogy mi történik, ha rossz felé indulok el. Viszont az nem árt, ha olyasvalakitől kérek útbaigazítást, aki valóban tudja, hogy merre találom azt, amit keresek!
Előfordult már önnel is, hogy elbizonytalanodott, de végül mégis sikerült célba érnie? Éppen most bizonytalan?
Nagyon várom a hozzászólásokat a like gomb alatt!
Privát üzenet küldéseFeliratkozás blogértesítőreTémajavaslat küldése