Ki az, aki tudta, hogy a garnélarák szíve a fejében van? Bevallom, én tegnap olvastam erről először ezen az oldalon Az ember esetében megférhet az ész és a szív egy helyen?

Nagyon érdekes volt megfigyelnem a középső lányunkat. Amikor még kisebb volt, akkor az óvoda után mindig lefektettem aludni. Általában ez úgy nézett ki, hogy már az egész utat végig nyafizta az apukájával. Maga sem tudta, hogy miért sír. Mikor hazaértek, akkor én közöltem, hogy megyünk aludni. Erre heves reakcióban tört ki és kijelentette, hogy nem akar. Rúgkapált a kis négy évesem. Mit csináljak? Az egyik kedves anyuka társamtól azt tanultam, hogy amikor a gyerek azt mondja, hogy nem álmos, ne higgyem el neki, a pihenésre szüksége van. Én is láttam, hogy azért csinálja azt a lányom, amit csinál, mert fáradt lehet. Tehát itt nem arról van szó, hogy ő nem fáradt, de én minden áron le akarom fektetni, hanem azért az látszik ilyenkor igen. Hogyan látom ezt? Lehet, hogy mások a gyerek szeméből következtetnek bizonyos dolgokra. Ha lázas, vagy örül, akkor csillog, ha fáradt, akkor esetleg piros lehet. Az arckifejezésen is lehet, hogy ez látszik, vagy a mozdulatokból. Én hogyan veszem észre? Nekem egyetlen eszközöm van, megfigyelni a viselkedését, arra valahogy reagálni és megfigyelni, hogy tényleg segített-e az a dolog és ezeket a tapasztalatokat megjegyezve értékelem mindig az adott helyzeteket. Volt már olyan is, hogy ki akartam próbálni, mi történik, ha nem alszik délután a kislány. Hiszen tévedhetek ugye? Általában ilyenkor az volt, hogy az egész délutánt végig nyafogta, nem tudodd igazán egy jót játszani, többet elesett, aztán hamarabb aludt el, mint máskor. Ezek a következmények azt jelezték nekem, hogy amikor az oviból hazamenet hiszti van, az igazából azt jelenti, anya, fáradt vagyok. Hogy jön ez ide a szív, meg az ész kérdéséhez?

Sose felejtem el, annyira megragadt bennem ez a kép. A kislányom ellenkezik, rúg és kiabál, én pedig csak fogom a karjaimban és viszem be a szobába. Csendesen, egy szót sem szólva teszem mindezt. Leteszem és mellé fekszem. Ő egyre halkabban sír, egyre halkabban ellenkezik. Aztán pár perc mulva csend lesz. Ugye milyen rossz hallani, amikor sír a gyerek? Ugye milyen könnyű kísértésbe esni, hogy engedjünk kívánságának? Miért? Szívünk, azaz inkább úgy mondanám, hogy az érzelmeink azt súgják, tedd boldoggá! Jaj szegény, most milyen rossz neki, hogy nem teljesülhet az akarata. Ha ilyesmit érzünk, az csalóka lehet olyan esetben, mint az enyém. Itt a meggyőződéseinkkel segíthetünk magunkon, hogy ne ez az érzés uralkodjon, hanem a gyermekünk érdekét tudjuk látni. Én odáig jutottam ebben, hogy amikor a fáradtság miatt hallom a kiborulást, akkor már nem kiáltanak kétségbeesetten az érzéseim, hanem melegség jár át, mert elaltathatom a kislányomat és ez nekem is jól esik. Az is biztonságot ad, hogy sikerült megtanulnom felismerni, hogy mik a fáradtság jelei és sikerült megtalálni a megoldást, ami minden esetben működik. Így igazodhattak az érzések is a helyzethez pozitívan.