Fehér bot napja avagy mit is kezdjünk a vak emberekkel?

(csütörtök: pozitív látásmód – tematikus nap)

Egy látó ember fogalmazta meg gondolatait, melyek különleges látásmódról árulkodnak. Mit nyerhet/nyert már a világ azzal, hogy vak emberek is léteznek a társadalomban? Október 15.-e az a nap, amikor kitűntetett figyelemmel fordul a média a látássérült emberek felé. Úgyhogy az alábbi alkalomra készült írást szánt szándékkal napoltam el:)!

Ifj. Menyhárt András: Másképpen szólva.

A látó emberek hajlama: leírják a vak embertársaikat.

Ugyanakkor, mily érdekes, olyan, mintha nélkülük nekik sem menne!
Miként lehet, hogy Al Pacino, a világ egyik leghíresebb színésze, sok-sok év gigászi alakítása után épp egy olyan film kapcsán kap Oscar-díjat, ahol egy vak öregembert alakít? A 19. század egyik legnagyobb írónője, Charlotte Bronte, a Jane Eyre című regénye végét is egy nagy találkozással zárja, ahol Rochester vaksága nagyon kell ahhoz, hogy drámai erejével kinyissa a lélek titkos mélyének palotáját. A mesefilmek világában az ugyancsak nagyon híres Bagdadi tolvaj esetében is hasonlót tapasztalunk; a film nagyszerűségét növeli és a későbbi katarzist is  sokkal inkább értékelhetővé teszi: a főszereplő kezdeti vaksága.

Félelmetes erejű volt, amikor kisgyerekként életem első harcos filmjét láttam, amely egy Oici nevű vak szamurájnőről szólt, akit nem lehetett legyőzni. Nyilvánvalóan II. Béla nagyságát is növeli, hogy királyi tetteit vakon végezte. Küzdősportoknál, harcművészeknél is mindig az jelenti az igazi színvonalat -értéket-, ha valaki vakon is megállja a helyét. Jó példa erre Van Damme, aki akkor is képes győzni, amikor az ellenfél  vakító szert szór a szemébe. Lehetne még sorolni.

Mit is kezdjük a vakokkal? Kirekeszthetjük őket, de lám, minket is gyakran ők, éppen ők emelnek fel magasba.

( ..” hogy ezáltal megnyilvánuljanak Istennek dolgai.” Jn. 9:3   )