Képekkel illusztrálni vakon

Akadályok leküzdése (gátfutás)

Vak sorstársam „látta” a képeket, látó társaim nem

Avagy kihívás és közdelem a „képes élet” világában a weben

(Szerda: akadálymentes hétköznapok – tematikus nap)

Úgy éreztem, megnyílt a világ. Nem tudom, hogyan érzékeltethetném ezt az életérzést. Éppen egy szakmai anyagot hallgattam tartalomfejlesztés témában, amikor az ott ajánlott weboldalt megkerestem. Képek vannak feltöltve milliószám. Az oktató nagyon pozitívan nyilatkozott, tehát szó szerint vakon bízom abban, hogy itt minden kép jó minőségű. Már csak pár kérdés maradt a számomra, hogy megvizsgáljam a lehetőségét annak, hogy fog sikerülni.

Honnan tudhatom, hogy


  • mi van a képen?
  • – mi a hangsúlyos elem rajta?
  • – milyen apró részlet van rajta, amivel mögöttes mondanivalót is személtethetnék?
  • – hogyan lehet letölteni a képet, ha a beszélő szoftveremmel nem sikerül?
  • – mennyire fontos a méret?
  • – számít, ki milyen eszközről nézi a képet?
  • – honnan tudhatom, hogy a képeimet nem csak a vak emberek látják a weben?
  • – hogyan figyelhetnek oda a vak emberekre a látó bloggerek, webtartalomszerkesztők?
  • Mi van a képen?

    Magyar nyelvű az oldal. Kategóriákra is rá lehet keresni, de keresőszóval is böngészhetünk közöttük.

    Egészség/GyógyászatEmberekFuvarozás/KözlekedésHelyek/MűemlékekHátterek/FelületekIpar/KézművesOktatás/KépzésSportSzámítógép/KommunikációSzépség/DivatTermészet/TájképekTudomány/TechnológiaUtazás/VakációVallásZeneÁllatokÉpítészet/ÉpületekÉrzelmekÉtel/ItalÜzlet/Gazdaság

    Ami nekem a legtöbbet jelenti, hogy kulcsszavakkal vannak képleírások. Így én is tudhatom lényegében, hogy mi van a képeken. Innentől kezdve már tudatosan fogtam vissza magam, hogy ne akarjak egész nap képeket keresgélni és megosztani. Mint egy kisgyerek, aki új játékot kapott! Ez után sorba derülte ki számomra, hogy még mi lehet fontos a képválasztásnál.

    Mi a hangsúlyos elem rajta?

    útszivárvánnyalavégén

    Amikor nagy örömömben elkezdtem egy-két képet megosztani, egyik barátnőm kérte, hogy akkor keressek neki szivárványt. Biztos voltam benne, hogy sikerülni fog! Kerestem. Az ezt követő párbeszéd alapján kiderült, hogy bár van szivárvány a képen, nem az a hangsúlyos, hanem az út. Igen, az út szó is szerepelt a leírásban, de a szivárvány is. Mivel ez a barátnőm új utakon indut el mostanában, ezért gondoltam neki azt a képet választani. De azért természetesen jobban örültem volna, ha hangsúlyosabb a szivárvány, mert ő azt kért. Ezután még egy fontos szempont jött elő.

    Milyen apró részlet van rajta, amivel mögöttes tartalmat is személtethetnék?

    galambokatetetőkislány

    Volt ez a kép, aminek a kulcsszavaiban, kislány, gyerek, emberek szerepeltek. Megkérdeztem személyes facebook oldalamon, hogy ez a fotó kinek mit mond. Ekkor tudtam meg, hogy galambokat etet egy kislány rajta. De más szempontra is felhívta a figyelmemet a sok komment. Volt köztük pl. egy ilyen hozzászólás:

    Ha szeretünk valakit, nem a magasból szeretjük, hanem lemegyünk a szintjére. Például leülünk a földre, vagy leguggolunk egy gyermekhez. Hogy egy szintre, a gyerek perspektívájába kerüljünk. Ez a kislány a képen leült a sarkára a tér közepén a galambok közé. Neki ez még természetes. Ez az odafordulás, elfogadás, barátság, szeretet. Felnőtt korunkban ezt sokunknak tanulni kell már. És sokszor nem is megy könnyen.

    Az apró részletek is adott esetben fontosak lehetnek. Asszociálhatunk általa valami többlet mondanivalóra is. Elhatároztam, ha a kulcsszavak alapján bizonytalan vagyok, hogy az adott kép illik-e a bejegyzésbe, megkérdezem legidősebb lányunkat, pontosan mit ábrázol a kép. Így már biztos nem leszek híján semminek és végre sikerülni fog rátalálni a legmegfelelőbb képre, amit én elképzeltem. De már maga az, hogy keresgélhetek önállóan, ez nagyon jó érzés. De hogyan tovább?

    Hogyan lehet letölteni a képet, ha a beszélő szoftverem segítségével nem sikerül?

    Ezek ingyenesen letölthető képek. Beszélő szoftverem segítségével viszont nem sikerült letöltenem egyet sem. Ez olyan érzés volt nekem, mintha egy terített asztal előtt állnék, tele jobbnál jobb ételekkel, de nem lenne karom, sem evőeszközöm, amivel vehetnék belőlük és ehetnék. Ahogy elkezdtem gondolkodni, mit is lehetne csinálni, segítséget is kértem vak sorstársaimtól. A megoldás egyik fele meg is érkezett. De azután ismét elakadtam. Egy-két nap után egyszer csak beugrott valami. Megnéztem az adott oldal forráskódját, és ott kikerestem azt a hivatkozást, ahol közvetlenül a kép található. Majd azt beírva a böngészőbe, eljutottam közvetlenül a képhez, amit már el tudtam menteni a gépemre. Újabb győzelmi mámor. De itt még nincs vége a harcnak! Akartam hinni, hogy sikerülni fog! Ha eddig eljutottam, csak végig érek a problémáknak!

    Mennyire fontos a méret

    Rendben, már letölteni le tudom, de mi lenne, ha nem a saját helyemre tölteném le, hanem közvetlenül a forrásból illeszteném a képet a blogba? Itt is új felfedezéseket tettem. A bejegyzésbe ugyan beillesztettem az adott kép linkjét, de valamiért nem volt látható az oldalamon. Ha letöltöttem, és pl. a facebookon feltöltöttem és úgy osztottam meg, akkor minden rendben volt. Mi lehet a gond? A forráskódban történő kifejezéskeresés során kiderült számomra, hogy többféle forráslink volt egy képhez. Megfigyeltem, hogy különbözőek a fájlnévben a végük, van 640.jpg, 180.jpg stb. . Arra tippeltem, hogy ezek különböző méretű feltöltéseket jelenthetnek, és kipróbáltam, hogy melyik esetben mi történik. Végül kiderült.: Ahhoz, hogy minden eszközön láthatók legyenek az eredeti forrásból beillesztett képek, a 180.jpg-s linket kell beillesztenem. Ha nem találom könnyen, akkor az _960_720.jpg végű fájllinket kell átírnom __180.jpg-re és úgy is jó. Ehhez kapcsolódik egy vicces eset! Ez még e felfedezés előtt történt.

    Számít, ki milyen eszközről nézi a képet?

    Örömködtem. A nagy lányom szerint látszottak a képek. Megnyugodtam. Gondoltam, kikérem férjem véleményét is. Ő csak egy darabra emlékezett, az volt a bejegyzés elején. Legalább nem volt zavaró a jelenlétük – gondoltam magamban. Csak pozitívan! Bátorított, hogy egy kedves vak barátnőm hozzászólt, hogy milyen szuper, hogy ennyi képet tettem a bejegyzésbe. Honnan tudta? Hogyha olvasás közben egy kép jön, a beszélő szoftver felolvassa, mi látható rajta, ha az a beállítás stimmel, ami ehhez szükséges. Minden jel arra mutatott, hogy minden rendben. És mégis …

    Honnan tudhatom, hogy a képeimet nem csak a vak emberek látják a weben?

    Azután eljött hozzám egyik barátnőm. Ő az én „szemem” sok esetben, pl. a logó tervezésénél is, a Hálanaptár borítótervénél is ő segített. Nagyon kíváncsian vártam a véleményét. És kiderült. A telefonján nem látta a képeket, csak azt az egyet, amit a férjem. Vagyis ez így nem igaz, mert az utolsót is látta, de az fektetve jelent meg, pedig állóképnek készült. Döbbenet. Na ekkor sajnáltam, hogy akik az első körben olvasták a bejegyzést, nem is úgy látták, ahogy én azt szerettem volna. Nekem a beszélő kimondta, hogy mi van a képeken, lelki szemeim előtt meg is jelentek. Nekem, és vak sorstárs olvasóimnak az élmény így teljes is volt, amennyire lehet a mi esetünkben.

    De aki lát?

    Az teljesen kimaradt a nekik szánt látványból. Most hagyjuk azt a kérdést, hogy ez nekem mennyire volt ciki. Igazából nem, hiszen már bátrabb vagyok abban a tekintetben, hogy merek hibázni. A képek helyén a képkereső oldal linkje volt látható. Senki nem szólt a barátnőmön kívül, hogy valami gond lehet. Kímélet, vagy annyira nem is hiányoztak a képek? Vagy nem tudták, hogy mondják meg? Vagy azt gondolták, hogy az a link direkt van ott? Vagy a tartalomra koncentráltak? Most már nem is számít. A lényeg, hogy megtaláltam a megoldást, kiderült a probléma oka. Ezek után már látszani fognak a fotók, amiket beillesztek a bejegyzésekbe. Nekem ez fantasztikus érzés, régóta vágytam erre. Illusztrálni a gondolataimat. Mivel korábban láttam, értem azt az igényt, hogy a látvány is fontos. Szeretnék erre is minél inkább odafigyelni, ahogy tőlem telik. Korábbi blogbejegyzéseimet is igyekszem ennek szellemében frissíteni folyamatosan! Hálás vagyok, hogy kaptam hitet arra, hogy sikerülni fog!

    Hogyan figyelhetnek oda a vak emberekre a látó bloggerek, webtartalomszerkesztők?

    Erről évekkel ezelőtt írtam egy szemléltető bejegyzést , most ezért nem részletezem. Röviden a lényeg: Az alt tagba kell beírni, hogy mi van a képen, és azt nekünk felolvassa a beszélő szoftver. Aggódni nem kell, ez nem látszik, csak mi, vak emberek „látjuk” a szöveget. Ezért is fordulhatott elő, hogy vak sorstársam dicsérte a képeket, míg látó ismerőseim nem láttak belőlük semmit! 

    napnyugtamadarakrepülő

    Nagyon várom a hozzászólásokat a like gomb alatt!

    Privát üzenet küldéseFeliratkozás blogértesítőreTémajavaslat küldése

    Kapcsolatfelvétel