Emelje fel a kezét, aki kapott már virágot egy koncert előtt! No és koncert után? No és pezsgőt, csokoládét? Én úgy látom, sok jelentkező volt a kérdések olvasása közben. De jön egy újabb, amire már nem biztos, hogy ennyien felemelik a kezüket! Ki az aki koncert közben kapott ezekhez hasonló meglepetéseket, ráadásul magától az énekestől? Nos? Aki ott járt a Kádek Akadémiáén, elmondhatja, látott már ilyen esetet. Sőt, lehet, hogy a szerencsés kiválasztottak között volt, akit valamelyikünk kiszemelt, és előadása közben megkínálta, megajándékozta. De mi is volt ez az egész? A kedveskedésen túl még milyen célt szolgált ez? Mi köze van ennek az énekléshez? Erre, és még sok más titokzatos apróságra derül fény a bejegyzésben. Érdekes lesz!
TARTALOM:
Előttünk titok volt az utolsó percig
Életemben csak egy alkalommal jártam ezelőtt énekes növendékkoncerten, amikor egy kedves ismerősömet hallgattam meg. Mentek sorban a dalok, előtte egy kis felkonferálás, hogy ki és mit fog énekelni. Így évek múlva, visszaemlékezve más nem maradt meg. Egy-két hang és dal emléke, amit magammal vittem akkor. Most több szempontból is más volt a helyzet.
- Egyrészt ott voltam a fellépő növendékek között.
- Aztán meg pluszban az a kíváncsiság is: vajon milyen feladatot kapunk Henytől, amit nem árul el nekünk, majd csak az előadás előtt közvetlenül?
- Mi fog történni velünk, amihez egy üveg pezsgő kelléknek számít, s persze a hűtőben felejtettük?
Száraz pezsgőt kellett újra beszereznie, remélem nem kell innom belőle, mert én az édeset szeretem – gondoltam magamban. Az történt, hogy Heny kitalált különféle feladatokat nekünk a koncertre, amiket éneklés közben kellett csinálni. Azért csak a koncert előtti pillanatokban árulta el azokat, hogy ne tudjunk ezekre felkészülni.
Nekem pl. egy kosárból kellett mécseseket kipakolni egy asztalra. De volt, aki pezsgővel töltött poharakat vitt ki a közönségnek, egy másikunk a poharakat összeszedte, virágok és csokoládék is így találtak gazdára a műsor alatt. Az általam kipakolt mécseseket egy későbbi fellépő meg is gyújtotta. Az összes tevékenységnek volt egy csodás sorrendje. Én nagyon élvezem, amikor valaki a műsorát úgy állítja össze, hogy abban van egy átgondoltság, egy gondolati ív. De hogy egy koncerten egy ilyen, tudatosan egymásra épülő, és egyben kedves tevékenységsort lássak, ez hatalmas! Megérintett, hogy olyan elemet csempészett Heny a műsorba, ami nekünk feladatnak számított, a közönség pedig egy figyelmes gesztusként is értékelhette. Ilyet még sehol nem láttam. De mire volt ez jó szakmai szempontból?
Kádek Heny nem titkolt szándéka
Már többször előkerült korábbi blogbejegyzéseimben is, hogy a „jól akarom csinálni” gondolattal éppen az ellenkezőjét érhetjük el. Az agy valamiképp értelmezi a „jól csinálni” funkciót, és ha még ott vannak a rossz beidegződéseink, akkor azok könnyen előtérbe kerülhetnek. Tehát a lényeg, hogy nem arra kell folyamatosan összpontosítani, hogy „Jól akarom csinálni, jól akarom csinálni, jól akarom csinálni”, hanem például arra, hogy figyelek konkrét instrukciókra, amitől a végén jó lesz a dal. Például a kimondásra. Ezt a folyamatot segíti egy olyan megtapasztalás is, amit instrukcióval nem lehet átadni, de szükséges az ez irányú fejlődéshez. És itt jönnek az ajándékok a képbe! Meg kellett szereznünk azt a tapasztalatot, hogy milyen érzés úgy énekelni, hogy közben nem arra koncentrálunk, hogy jól csináljuk, hanem a kiadott plusz feladatunkra. Ezt nehéz szavakba önteni, hogy milyen volt, ezt tényleg át kell élni. Ez volt Heny célja és szándéka ezzel.
Dalaim és titkaim
Amiket most leírok, azokat a dalok felvezetésénél lényegében el is meséltem a közönségnek majdnem teljes egészében. A „The Girl From Ipanema” c. világslágert sokan és sokszor énekelték már. Engem nem fogott meg elsőre. De Heny mindig úgy választja ki a tanulandó nótáinkat, hogy azok által fejlődjünk. Nem szempont, hogy mi mit szeretünk. 🙂 Első dolgom az volt, amikor megkaptam ezt a dalt, hogy megnézzem a magyar fordítást. Egy férfi meglát egy nőt a tengerparton séta közben, s őt csodálja. Kihívás 1.: Át kellett írnom az eredeti szöveget úgy, hogy én nőként énekelek egy férfiról. Kihívás 2.: Mivel nem látok, már nem tudok nézelődni, látványként bármit is csodálni. Régen volt ilyen élményem? Még elég fiatal voltam, amikor megvakultam, 13 éves. Mégis hogyan idézhetnék fel egy ilyen érzésvilágot? Megkerestem és sikerült megtalálnom! Alább a dal videója:
Valószínűleg a „Szeptember volt” c. sláger sem ismeretlen sokaknak. Én gyermekkoromban hallottam először, Korda György előadásában. Itt a régi emlékeimet kellett elfelejtenem, ne akarjak úgy énekelni, mint ahogy én azt hallottam. Különleges volt számomra az az instrukció ezzel a dallal kapcsolatosan, hogy pl. nem feltétlenül kell egy régi szerelmemre gondolnom. De az érzés, a valakit elvesztettem érzésének a gyökerét megtalálhatom másban is. Pl. elvesztett szülő… Érzésekkel, energiákkal, belső képekkel dolgozunk, miközben fejünkben titkos dolgok járnak… 🙂 Itt a videó a dalról:
Technikai kulisszatitkok 1.
Heny úgy tervezte, hogy az egyik dalt mikrofon nélkül fogjuk énekelni, a másikat pedig mikrofonba. Ennek is szakmai oka volt. A feladatokhoz is úgy tervezte, hogy amikor nincs nálunk mikrofon, mindkét kezünk szabad lesz, és így gondtalanul megcsinálhatjuk őket. Igen ám, de a helyszínen kiderült a hangosítás során, hogy az elektromos hangszer hangzása nem teszi lehetővé, hogy mikrofon nélkül énekeljünk. Ha egy sima zongora lett volna a Spinoza színházban, akkor nem lett volna gond. Úgyhogy néha Henynek be kellett segíteni, hogy pl. fél kézzel is meg tudja oldani egyik-másik tanítvány a feladatát, mert tartania kellett a mikrofont. Bizony, ebből is látszik, hogy nagy rugalmasság is szükséges ehhez a szakmához!
Technikai kulisszatitkok 2.
Decemberben már volt alkalmam a csapat nagy részével együtt énekelni, s a vakságomból eredő technikai nehézségekkel is valamennyire már találkozhattak a többiek. Ez a szituáció most egy kicsit más volt. Lépcsők, öltöző, mosdó megtalálása, színpadra lépés, odajutás, hazaérkezés, ezek mind-mind olyan feladatok ilyenkor nekem, amihez segítségre van szükségem. Télen szabadtéren voltunk, gyakorlatilag csak a közlekedésben kellett segíteni, és a színpadon a mikrofonhoz való odaálláshoz. Csodás érzés volt megtapasztalni, hogy milyen elfogadó közösség a mi kis éneklő társaságunk!
Nagyon igyekeztek, hogy érezzem, figyelnek rám. Ott volt bennük a szándék, én pedig abban segítettem, hogy ők jól tudjanak segíteni. Egymástól tanulni mindig izgalmas, az elején döcögős, de nagyon megéri! Ebből is elsajátíthatunk olyat, ami hatással van az előadói készségünkre. Pl. hasznosíthatók, amikor korrepetítorunkkal, Kovács Péterrel (Kovaxxal) dolgozunk együtt, aki zongorán kísér bennünket.
Nem titok, hogy miért más így énekelni
Nekem, aki túlnyomórészt zenei alapokra szoktam énekelni, illetve férjem élő gitárkíséretére, kihívást jelentett az elején, hogy olyan zenei kísérőm van, aki egy profi zongorista. Ugyanakkor egy olyan pluszt kaptam ezzel, hogy megszokhattam, milyen együtt lüktetni, szinte együtt lélegezni a másikkal, hogy például megvalósíthassuk azt, hogy amikor én énekelek, ő szinte nem is játszik, s mikor van szünet a sorok között, akkor mintegy válaszként szólaljon meg a zongoraszó. Egymásra figyelni nem csupán nekünk jó, de teljesen más hangzást érhetünk el, és a közönségnek így még többet adhatunk!
Különösen jó élmény volt azt megfigyelni, megtapasztalni, hogy bár mindannyian közös alapokat kapunk, és ugyanazzal a módszerrel építkezünk rá, mégis mennyire mások vagyunk. Valóban nem tűnik el hangunk sajátossága, természetessége!
Még ezek a cikkek is érdekesek a témában (válogatás a teljesség igénye nélkül)
1. Jól akarod csinálni? Ne!2. A kádek módszer története3. Döbbenetes: sokan gondolkodnak úgy, hogy legyalázással lehet igazi eredményt elérni!4. Énektechnika? Keresem az igazit! 5. „Példahang”6. „A módszer akkor is felszabadít, ha nem akarod!”
Privát üzenet küldéseFeliratkozás blogértesítőreTémajavaslat küldése