Gondolataim egy igehirdetés kapcsán
(vasárnap: a keresztény hitélet kihívásai – tematikus nap)
Hogy vagy? – hangzik gyakran a kérdés. És megnyugszunk, ha a válasz az, köszi jól. Ha jól van a másik, vagy én, akkor az azt jelenti, hogy minden rendben? Eddig azt hittem, hogy igen. Ha különösebb gond nélkül telnek a napok, nyugi van körülöttem, akkor olyan nagy baj nem lehet. Erre sokszor törekszem is, elmegy egy csomó energia, hogy rendet teremtsek és tartsak magunk körül, de ez biztonság érzésével tölt el. Pár hétttel ezelőtt viszont hallottam valamit, ami nagyon elgondolkodtatott: tényleg csapda lehet olykor a „jó” érzés?
„Ne azt kérdezd, hogy hogy vagy, hanem hogy hol vagy!
Érezhetem jól magam, s közben Isten tervén kívül vagyok. Nagyon jól érzem magam, de amit csinálok, az vagy engem fog elpusztítani, vagy másokat, vagy nincs semmi értelme. Dávid király, amikor a tetőn mászkált, meglátta Betsabét, akkor ő jól érezte magát. Miközben jól érezte magát, elvette a barátjának a feleségét. Dávid király jól volt, de a kérdés inkább az, hogy hol volt? Nem a megfelelő helyen és nem a megfelelő időben.” (Kálmán Ernő)
Ha rosszul érzem magam, rossz helyen vagyok?
Nézzük meg a kérdést a másik oldalról! Képzeljük el, hogy van sok gyermekünk és este van. Már alszik mindegyik. És végre! Végre csend van, ó, és milyen aranyosan szuszognak! Milyen csodálatos is ez! Majd jön a „napközben”, s szétrámolnak mindent, olykor rendet kell tenni közöttük is, és egyik-másik sokat hisztizik, mert olyan napja van. Hogy érezzük magunkat? Jól? Ha nem, akkor rossz helyen vagyunk? Melyikünk gondolná ezt ilyenkor? Csak elgondolkodtam, hogy sok olyan, rossz és kényelmetlen érzéssel járó dolog van az életben, ami mégsem annak a jele, hogy rossz úton járunk, hanem éppen ellenkezőleg, a szeretet miatt szenvedünk.
Miért volt nekem hasznos átgondolnom ezt a kérdést?
Természetesen olyat is megtapasztaltam már, hogy jól éreztem magam, és jó helyen is voltam, s hálát is adtam ezért. S egy „útvesztőből” is segített már ki a békétlenség érzése, ami nem hagyott nyugodni, és így rátalálhattam az igazi helyemre. De anyira hasznos volt átgondolnom azt, hogy vajon milyen csapdát rejthetnek az ellentétes előjelek. Amikor jól vagyunk, de téves úton, vagy rossz a közérzetünk, de Isten vezeti éppen a lépteinket. Főleg ez utóbbinál könnyen feladhatjuk, hiszen azt gondolhatjuk, hogyha ennyire küszködni kell, akkor ez biztos nem Isten útja, hiszen akkor mindennek olajozottan kellene működnie! Biztos?
Hálás vagyok, hogy minden esetben megkérdezhetem Istent: jó úton járok?
Hétfőn, azaz 2014. július 21.-én a „Nem vagy egyedül” c. műsorban 20.00-22.00 óra között Takács Ferenc beszélget velem a Lakihegy Rádióban majd. Nehézségekről, reménységről hallhat, aki ide kattint:
http://www.lakihegyradio.hu/player/player.php