Horváthné Dunaveczki Leona vagyok, szociológus, blogszerző, énekes.

Iskolai, ifjúsági, hitbéli közösségek vezetőinek, a lelki egészséget és érzelmi intelligenciát is fontosnak tartó szakembereknek segítek abban, hogy az elfogadás, befogadás, maguk és mások megítélése, összetartás, empátia, hálaadó életszemlélet, sokszor kényes és nehéz kérdésköreit könnyedén feldolgozhassák programjaikon. Ezt segítik az általam megírt blogbejegyzések, hálanaplóm, táborokban tartott szemléletformáló gyermekfoglalkozásaim, dalokkal fűszerezett alőadásaim.

Stiller Ákos díjnyertes képe: Leona- Magyar Sajtófotó Pályázat 2016.

Ez nem egy vak édesanya honlapja?

De igen, viszont a szakmai oldalamról is szeretnék bemutatkozni egy kicsit, mert így érthető meg igazán, hogy miért is létezik ez a blog, mi motiválja tevékenységeimet. Természetesen a családról is szó lesz majd. 🙂

Ezt kérdezik a legtöbben tőlem

-Sokan segítenek? – érdeklődnek gyakran azok, akik az utcán odajönnek hozzám, hogy pl. átkísérjenek a zebrán.
-Én csak azokkal találkozom, akiknek szándékukban áll, nem tudom, hogy közben hányan mennek el mellettem szó nélkül. Viszont nagyon hálás vagyok, hogy ön megkérdezte, hogy segíthet-e. Azt pedig meg tudjuk beszélni, hogy hogyan. – hangzik válaszom ilyenkor.

Megdöbbentő eredmény

Az egyetemen egy feladat kapcsán végeztünk egy kis terepkutatást, ami a segítségnyújtást illeti. Elmentünk egy helyre, ahol sok ember közlekedett az utcán. Én haladtam valamerre, a társaim pedig jegyzetelték, hányan jöttek oda hozzám, s milyen más reakció volt még. Számadatokra már nem emlékszem, csak az érzésre, hogy mennyire jó az, hogy nem látom, hányan kerülnek ki nagy ívben. Mindannyian nagyon megdöbbentünk.

Ön is így van ezzel?

A segítőim, sokszor elmesélik, hogy nehéz volt nekik is a kérdés, hogy most mit csináljanak. Nem tudják mit kell mondani, mit kell tenni ahhoz, hogy jól segíthessenek, s hogy ne bántsák meg azt, akihez odamennek. A visszautasítástól is félnek. Én erre azt szoktam mondani, hogy aki nemet mond, az valószínűleg azért teszi, mert egyedül tud és vagy akar eljutni valahová. Ez ad egyfajta sikerélményt. Aki durván visszautasító, az nem azért olyan, mert vak. Egy „Segíthetek?” kérdéssel indítani a segítségnyújtást azért is célszerű, mert ilyenkor hirtelen nehéz még azt is kitalálni, hogy mit is mondjon az ember. Erre a kérdésre érkezik egy válasz, s azután el tud indulni egy rövid párbeszéd a hogyanokról.

Mi a probléma?

INFORMÁCIÓHIÁNY!!!

• Miben és hogyan van szüksége a vak és gyengénlátó embereknek segítségre?
• Mire és hogyan képesek a vak és gyengénlátó emberek?
• Hogyan lehetnek ők is mások segítői?

Rengeteg hiedelem lengi körül a témát. Ha valaki ezekre alapoz, máris kialakul az előítélet.

Küldetésem

1.
Tevékenységeimmel szeretnék hozzájárulni ahhoz, hogy csökkenjenek az előítéletek és erősödjenek a pozitív társadalmi folyamatok a látó emberek és a vak, gyengénlátó személyek között.

2.
A környezetemben élők bátorítása is elhívásom. Továbbadni azt a reménységet és hitet, amit én is kaptam, amivel én is élek.

Ezeket a célokat szolgálják

• blogbejegyzéseim,
• előadásaim és,
• a tartalmában általam írt és szerkesztett kiadványom a CLC Hungary Alapítvány gondozásában kiadott hálanapló.

ÉN IS SZERETNÉK SEGÍTENI MÁSOKNAK!

Élet-szem-L-élet

A hasznos információkon túl azt az életszemléletet is szeretem átadni, ami nekem sokat segít a hétköznapi terhek hordozásában, a felesleges terhektől való megszabadulásban. Hiszek a hálaadásban elrejtett erőben. Abban, hogy nem mindegy, mire figyelek, min gondolkodom, mivel van telve a szívem. Nem a rossz és fájdalmas dolgokban keresem a jót, hanem azok mellett. Mert ez is, az is jelen van, de …

• Melyikre nézünk?
• Kire nézünk?
• Kiben bízunk?

Pár évvel ezelőtt volt ezen az oldalon egy napi hálaadás rovat, melyekből szemezgetve szerkesztettem meg a hálanaplót. Ebbe feljegyzetelhetjük hálaadásainkat, s ahogy a jövőben visszaolvassuk őket, nem csupán szép emlékként szolgálhatnak, de lehet, hogy éppen erőt is meríthetünk belőlük. Ezzel gondoltam segíteni mások lelki egészségét.

Vakon „festettem”

Szeretem megtudni, hol vannak azok a határok, ahol szabad a mozgásterem, éppen ezért próbáltam meg pl. vakon elkészíteni ezt a képet. Zsírkrétával készült, mert a besatírozott felületet ki tudtam tapintani. A színeket emlékezetből idéztem fel.

Vakságomról

Látásomat 13 éves koromban veszítettem el véglegesen, bár előtte sem volt tökéletes a szemem, mert szürkehályoggal születtem. 19 évesen volt lehetőségem a Vakok Elemi Rehabilitációs tanfolyamán részt vennem, ahol megtanítottak önállóan közlekedni, a számítógépet használni, önmagamat ellátni. Ekkor tanultam meg méhviaszból gyertyát készíteni is.

Tanulmányok

Ez után szereztem meg diplomámat (ELTE szociológia szak). S egy képesítést a Nemzeti Fogyatékosságügyi- és Szociálpolitikai Központ Közhasznú Nonprofit Kft.szervezésében. Itt arra képeztek bennünket, hogy hogyan közvetítsük a befogadó társadalom alapértékeit és szemléletét a fogyatékos személyekkel kapcsolatosan, kiemelten a munkaszervezésre és vezetői kompetenciákra tekintettel. 10 évig aktívan tevékenykedtem a De juRe Alapítvány kuratóriumi tagjaként, konferenciákat, tréningeket szerveztünk.

Éneklés

Ezzel a tevékenységgel teljesen másképp lehet megszólítani az embereket.

Szóló énekléssel közreműködöm ünnepségeken. Férjemmel is szoktunk együtt énekelni, aki gitáron játszik közben. Szemléletformáló műsorokhoz is használok könnyűzenei dalokat. Folyamatosan képzem magam a Kádek Akadémián, ahol Kádek Henriett előadóművész szakmai vezetésével hangképzésben, daltanulásban kapok fejlődési lehetőséget. Az élet örömüzenetének átadása a célom az énekléssel!

Család

Férjhez mentem, s most már van négy gyermekünk. Attila 14, Anna 12, Szilvia 9 és Erika 4 éves. A kép nem friss,mindenki „fiatalabb” rajta! 🙂 Gyömrőn élünk családi házunkban. Nagy családosként sem unatkozom soha! 🙂

Díjak, elismerések

Az alábbi linkeken találhatótók azok a blogbejegyzéseim, melyekben részletesen is szó esik ezekről.

Magyar Arany Érdemkereszt (2018)

„Közéleti munkájáért” emlékérem (2017)

Az alábbi linkre kattintva pedig egy rádióműsor hallgatható meg. Rehab a tortán magazin, Tilos Rádió. A díj kapcsán kaptam meghívást, de az élet minden területéről szó esik. Anyaságról, de a már elkészült zenés szemléletformáló műsorról is (Kutyák és kütyük világa)
Műsor meghallgatása

Vegyük fel a kapcsolatot!

Tel: 06 20 775 37 90
Özenet küldése