Kétségeimről és bizonyosságaimról a saját boldogulásommal kapcsolatosan

(péntek: munka/tanulás – tematikus nap)

 

Már olyan régóta mondom mindenkinek, hogy én vállalkozni készülök. Már kezdik kérdezgetni, hogy mi lesz már, mi van a terveimmel? A bizonytalanságaimról és kérdéseimről szól a mai bejegyzés. Tudom, hogy több anyukatársam küzd olyan dolgokkal, mint én. Százezer ötlet, sok lamentálás, elmaradt indulás. Megírom, hogy én hogy állok most éppen a terveimmel. Ne érezze senki azt, hogy egyedül van ezekkel a kérdésekkel, ugyanakkor azért találtam szerencsére egy-két fix pontot, amiben biztos vagyok és hátha segít másoknak is, hogy megtalálják saját életükben ezeket a célokat.

Miket csinálok most, amit élvezek?

 

Szerintem érdemes ezt átgondolni. Nekem most több szálon fut az életem. Szemléletformáló interaktív előadásokat tartok alapítványi társaimmal minden héten több alkalommal is óvodákban. Beneveztem a Bloggerina versenybe, hátha írhatok majd a jövőben, s lehet valamiből valamennyi jövedelmem, mint vállalkozó. Közben a Never Give Up gospel kórusba is felvettek, amit Bolyki Balázs vezet, ez pedig igazán mint egy bomba robbant és hatott az életemre. Vajon melyik szál és hová fut tovább a későbbiekben? Mindhárom tevékenységet rendkívül élvezem! 

 

Mi ez az új fejléc?

 

A webakadálymentesítés folyamatát is szeretném előre segíteni, ezt is felelősségemnek érzem, ha már én is az interneten keresztül végzem tevékenységeim nagy részét. Ezt a célt nem adom fel, fontosnak tartom jelezni mások számára, hogy léteznek webakadályok is, mert sokan nem tudnak erről, nem a jó szándék hiányzik mindig. Vállalkozó hölgy barátaim megleptek a fehér bot világnapja alkalmából egy logóval, mert látták, hogy ez nekem milyen fontos és úgy gondolták, hogy ők ehhez a dologhoz így tudnak a legtöbbet hozzátenni a maguk módján. Szekeres Vera és Sipos Emese figyelmességét nem tudom eléggé megköszönni. Az a minimum, hogy belinkelem oldalukat, nézzék meg, hogy kik ők, mivel foglalkoznak! VEDEKO Büszke vagyok rátok csajok!

 

Van még valami?

 

   aztán volt már egy olyan ötletem is, hogy akik ebben partnerek, azok termékeit forgalmaznám azért, mert ők odafigyelnek a látássérült és minden más emberre is, akiknek a web még igen sok akadályt rejteget. Többszázezres nagyságrendű kérdés ez és sokan ezzel nincsenek ám tisztában. Ráadásul ma éppen egy hangos logó elkészítésével is próbálkoztam, ezt már csak azért csináltam, mert régóta terveztem és inspirált a tény, hogy megérkezett az oldalamra a logó. Itt meghallgatható az általam készített hanngos szimbólum.

 

Kérdések bennem

 

Na mindegy, felpörgött körülöttem az élet, sok esemény fut egyre közelebb egymáshoz, de hol fognak ezek találkozni? Ennyi mindennel nem lehet egyszerre foglalkozni! Hogyan gyúrjam egybe ezt a sokféle készséget, amit már az évek folyamán összeszedtem? Nem, ebben a blogbejegyzésben ez nem fog kiderülni. Ezt most azért írtam le, hogyha meglesz a megoldás, visszanézhessek, hogy mikor hol is jártam a gondolataimban és mennyi idő kellettt és milyen mellékvágányok a cél eléréséhez. Egy dologban biztos vagyok.

 

Miben?

 

Abban, hogy vállalkozóként szeretnék dolgozni és szeretnék sikeres lenni. Azért, hogy aztán segíthessem a látássérült sorstársaimat abban,   hogy szaktudásukat jövedelemszerző tevékenységgé legyenek képesek alakítani, ha egy esetleges megvakulás után már nem veszik vissza őket, vagy már azt a konkrét munkakört úgy nem tudják ellátni, mint azelőtt. Az értékes tudás ott van, és nem szabad hagyni kidobni sem azt, sem az embereket. Az értelmes tevékenység és munkavégzés, a kiteljesedés, elemi szükséglete az embernek. Ezt hallottam nemrég azon a képzésen, ahol végeztem. Amikor ezt kiemelték, akkor értettem meg, hogy mi is az, amit szeretnék magamnak is megtalálni és másokat is hozzásegíteni. Olyan munkához, amit örömmel lehet végezni és megfelelők a meglévő kompetenciáim hozzá, vagy még megszerezhetők. 

 

Álmodik a nyomor?

 

Akik le szoktak hurrogni, hogy a mai világban ilyen meg olyan a helyzet, hát hurrogjanak le most is nyugodtan magukban csendesen. Engem valami hajt ebbe az irányba és amíg ez van, addig arra megyek. Aki pozitiv érzéseket táplál irántam, azok azt mondják, hogy milyen kitartó vagyok, akik negatív érzésekkel vannak felém, azok akaratosságnak, beképzeltségnek tartják gondolkodásomat, vagy csak mosolyognak, hogy milyen naív vagyok. Mit akarok én. S hogy kinek van igaza? Van egy kedves barátom, aki azt szokta mondani:

 

„Nem az a lényeg, hogy kinek van igaza, hanem az, hogy mi a valóság.” (Schlingloff Sándor)

 

Tapasztalatom szerint pedig az előbb-utóbb kiütközik és akkor ahhoz alkalmazkodom. Jelenleg mindent teszek, amihez erőt és indíttatást kaptam és majd meglátjuk, hogy mit hoz az élet, melyik szálat hogyan vegyem fel és mit szőjek belőle. Kérem az olvasót, drukkoljon nekem, hogy sikerüljön. Hogy valóban a helyemen végezhessek munkát. Olyat, amivel most mmmár pénzt is kereshetek, s közben a legtöbbet adhatom bele, mert örömmel csinálom. Ennél nagyobb motivációt nem tudok elképzelni. Persze vannak amolyan nem szeretem munkák is, amit valakinek el kell vállalni, amikre mindenki úgy néz, hogy jaj, csak nekem ne kelljen azt csinálni.

 

Valaki a vállalkozói léttől fél és azt semmi pénzért nem választaná

 

Maradjunk annál a ténynél, hogy jelenleg magam számára a vállalkozói létet tartom megoldásnak és ha már vállalkozom, akkor olyan tevékenységet választok, amire képes vagyok és szenvedélyesen szeretem. Akkor a rögös utat van esélyem végigjárni, mert tudom, hogy nem lesz egyszerű. Már csak azért is, mert lassan egy éve toporgok, hogy mibe is fogjak bele tőke nélkül? Már közeledik az idő, nagyon érzem, egyébként nem vagyok az az azonnali cselekvő ember. Sokáig lamentálok dolgok felett. Vállalkozást építeni egy hirtelen meggondolásra nem szeretnék. 

 

Ugye érzi, hogy mennyire bizonytalan vagyok? Nagyon várom, hogy kiderüljön számomra, hogy hol a helyem. Önnek vannak, vagy voltak ilyen gondjai? Mi segített, ha már túl van ezen?