Egy friss pozitív tapasztalatról számolnék most be, mellyel szemléltetni tudom majd azt, hogy az interneten keresztül milyen hatékonysággal lehet elérni embereket. Azt gondolom, hogyha sikerül egyre inkább megértenünk az új irányvonalakat a társadalom közösségi életét illetően, akkor egyre több dolgot kihozhatunk a tevékenységeinkből. Egyre több ember ismer meg minket, egyre jobban beépül a szemléletükbe az egészséges hozzáállás irányunkban és ha már ismertek vagyunk, akkor már a bizalom is könnnyebben kiépül irányunkba, s ezt követően már minden tevékenységünkkel egyre hatékonyabbak leszünk, legyen az adományszerzés, nonprofit üzleti tevékenység, program, ahová minél több embert szeretnénk meghívni stb. .

Példának okáért most a weboldalak akadálymentesítésének ügyét had hozzam fel. Sokan sok helyről szoktak panaszkodni a problémákról, hogy ki mennyire nem figyel oda. Rendben, igazuk van azoknak, akik ezt látják, de akkor most mit lehet tenni? Nekem mindig az az első kérdésem. Ma született egy blogbejegyzés egy értékesítési szakember oldalán, rólam, a munkámról és a végén az akadálymentesítési szempontokról. Erről a bejegyzésről többezren kapnak értesítést, hogy megjelent és olvashatják. Mibe került elérni ennyi embert? Hogy vezetett az út idáig? Ezt csak a folyamatok szemléltetéseként szeretném leírni, mert ebből akár ötletet is lehet meríteni.

1. Rátaláltam az interneten egy remek előadóra, akinek nagyon tetszettek a gondolatai.
2. Arra gondoltam, bármit is csinál az illető, tőle mindent meg szeretnék tanulni, mert annyira megragadtak az előadásai.
3. Kiderült, hogy online marketinggel foglalkozik, nem baj, letöltöm az ingyenes anyagot és tanulok.
4. Megérthettem ez által egy jelentősségteljes dolgot. A gazdasági folyamatok egyre inkább az internetre irányulnak. Két dolog lehetséges, ha valaki szeretne talpon maradni akármit is csinál (vállalkozás, vagy egyéb) ezt a tényt figyelembe kell vennie, mert különben kiesik a vérkeringésből.
5. Megértettem azt is, hogy nagyon sokféle szaktudás értékesítésére alkalmas lehet egy profi oldal elkészítése és a versenyviszonyok sem valakinek a nagyságától függ, hanem, hogy milyen hatékonyan tud milyen sok embert elérni.
6. Megértettem, hogy nagyon sok olyan eszköz van, mellyel mérhetők és igazíthatók a tevékenységek aszerint, hogy az olvasók, a látogatók mit igényelnek, mi az, amiért ott maradnak az adott oldalon.
7. Eszembe jutott, hogyha ez így van, akkor a felnőtt korban látásukat vesztett emberek szaktudása nem kellene, hogy kárba vesszen, hanem ez által ajtók nyílhatnak meg.
8. Ettől a gondolattól annyira lelkes lettem, hogy körbejártam a témát egy riport erejéig, mely azt a kérdést feszegeti:

Wakmerőség Wállalkozni Wakon?

Az igazsághoz hozzátartozik, hogy épp egy pályázatra készítettem, mi más is motiválhatna?

9. Az egyik sorstársam ajánlott valakit, Vida Ágnest, hogy ő legyen az, aki az interneten keresztüli munkavégzésről, vállalkozásról beszéljen, mert ő már járat egy hírlevelet, mert az alapítvány, ahol dolgozik, igen csak kétséges körülmények között foglalkoztatja és lehet, hogy új utak után kell néznie.
10. Nagy örömömre el is készült a riport másfél éve, felnőtt korban megvakult emberekkel, Derera Mihállyal, aki távoktatásban a MEOSZ támogatásával az internetes pénzkeresést is tanítja, egy sikeres látássérült vállalkozóval Udvardi Katalinnal, aki majd 100 embert foglalkoztat és Vida Ágnes is nyilatkozott, hála nyitottságának. Előtte másokat is el akartam érni az internetmarketingesek közül, de nem akartak nyilatkozni. Vida Ágnes szerepe azért érdekes, mert ő a kisgyermekes anyukák munkaerőpiaci problémáit felismerve indított nekik tanfolyamokat, készített nekik oktatási anyagokat, hogy hogyan tudnak jövedelemszerző tevékenységhez jutni otthonról, ki-ki a saját szaktudását felhasználva. Úgy láttam, hogy sok szempontból a sérült emberek helyzete is hasonló, ezért fel is iratkoztam én is a hírlevélre, lássuk, mit tanulhatok.
11. Egy évre rá, azaz az idén januárban meghírdetett egy játékot, ahol szavazatokat kellett gyűjteni és felajánlotta, hogy aki nyer, annak elkészíti a weboldalt és személyes tanácsadást is kaphat az illető.
12. Megragadtam az alkalmat, mert pénzem nem lett volna ilyesmit kifizetni.
13. Sikerült egy nagy összefogással megnyerni a játékot, meglett a weboldal, bekerülhettem egy ügyfélkörbe.
14. folyamatos kommunikáció révén sokakkal megismerkedtem ott és közben Vida Ágival is folyamatos kapcsolatban vagyunk azóta.
15. Május végén elhívott az Üzletanyu konferenciára, hogy az időbeosztásról beszélgessek vele és még másik két anyukával, hogyan lehet blogot írni minden nap, hogy fér bele más is úgy, hogy van 3 gyerek és hogy nem látok.
16. Ezen a konferencián hallottam egy előadást Szombati Orsolyától is többek között, aki az ügyféltípusokról beszélt, kiknek milyen lelki jellemzőik vannak. Nagyon gyakorlatiasnak és hasznosnak találtam ezt a dolgot, gondoltam feliratkozok a hírlevelére.
17. Ő erre felbátorodott és elindult egy levelezés közöttünk, melynek vége lett egy személyes találkozás.
18. A saját oldalának akadálymentesítése volt az a dolog, ami miatt kérte, hogy üljünk le és ő is szeretné látni, hogy mit hallok én akkor, amikor ő valamit lát. Beszélgettünk erről az egész problémakörről és elmesélhettem a saját egyéni szempontjaimat.
19. Ebből a találkozásból született meg ma reggelre az ő blogbejegyzése erről, amit rengetegen olvashatnak el.

Nos, ez az eseménysor mondhatnánk, hogy véletlenül alakult így és milyen jó, hogy van egy ilyen nyitott ember. Igen, ez így igaz, de most, hogy ezt leírtam, akár a folyamat megfigyelésével és tudatos alakításával is lehet most már foglalkozni. Ráadásul nyilván egy alkalom nem elég, hogy valakinek a tudatáig is eljusson ez a problémakör, de az első alkalom nélkül egy sem lesz. Ezen túl ott tart az „akadálymentesítési forradalom”, hogy találtam egy tucat vállalkozó anyukát, akik vállalták, hogy odafigyelnek oldaluk akadálymentesítésére, s találtam egy kedves sorstársat is, Hosszú Jánost, aki internetes tanácsadóként szívesen fog válaszokat adni apróbb kérdésekre ingyen. Lehetne azt mondani, hogy ez kevés, mindenkinek tudnia kellene, hogy az univerzalitás elve egy nemzetközi irány, amit illik követni és miért nem akarja ezt mindenki, ránk miért nem gondol mindenki? Én minden bajos dolgommal mindig ahhoz az emberhez szoktam fordulni, akivel megbeszélhettem, hogy hogyan tudnánk változtatni azon. Ha csak valaki azt megteszi, hogy az ismeretségi körében kedvesen felhívja mások figyelmét, hogy van ez a probléma és mit szólna ahhoz, hogyha adnánk segítséget, ő segítene ezen, akkor általában nagy nyitottságot találunk. A követelés nem vezet sehová, azt tapasztaltam. Mindenkinek jól esik, ha figyelmességként értékeljük az ő odafigyelésüket és nem azt mondjuk, hát igen, ezt már rég így kellett volna csinálni, mert a törvény is előírja. Nyilván egy szervezet jogvédő szerepe megint más tészta, mert hivatalos fórumokon fel kell emelni a hangot és hallatni kell a problémákról, mert ők társadalmi folyamatokért felelősek. Viszont amikor civil szervezet tagjaként lépünk fel ilyen helyen, ugyanúgy felléphetünk magánemberként is a környezetünkben, az is ugyanolyan érdekképviselet egy ügy mellett. S nézzük csak meg, hogy honnan indult el ez a folyamat és meddig tartott? Ezt tudatos kommunikációval fel lehet gyorsítani és különböző internetes közösségépítési módszerekkel ezres nagyságrendű emberszámhoz el lehet juttatni üzenetünket többször, rendszeresen, így esélyt adva a beépülésre is a társadalom tudatába. Ha van nonprofit tevékenységünk, ugyanez a helyzet. Kell, hogy tudjanak az emberek rólunk, nem csak a felszínen, hanem egyre mélyebben is! Én ezért kezdtem el ezzel foglalkozni, ebben szeretnék segíteni hétről hétre, de úgy tudom, hogy lesz ősszel majd a civilek számára szervezve egy szakmai műhely, ahol sokkal rövidebb idő alatt hasznos tudást lehet szerezni ezen a területen.

 nekik szeretnék