A mai sztori szerzője egy vak barátom, akinek pár hónapja az egyik lábát is le kellett vágni. Így, ha el akar jutni valahová a házon kívül, kerekes székben ülve tolják őt oda, ahová menni szeretne. Ne ijedjen meg senki, nnem fog fájni, ha csak nincs valakinek bordatörése, vagy híján van a humorérzéknek. Most szóljon a történet az ő tollából, Horváth Zoltán írását olvashatják.
Már megint sikerült felkavarnom a Láp nyugodt falusi tespedését, még a szezon előtt. Tegnap kora délután, mondjuk úgy 2 óra felé egyszercsak megjelent a haciendán Anna leányom. Nagyon megörültünk neki, merthogy nem számítottunk rá. Mindjárt meg is ebédeltettük, a még éppen meleg ebédünkkel. Annyira megörültünk neki, hogy csak a teljes béke kedvért, Ágival azonnali hatállyal le is feküdtünk, egy kis kajakómára. Anna ugyanis megvétózhatatlan ingert érzett, hogy rögvest lemenjen a pocsolyához, benedvesíteni az újdonat új fürdöruciát. Mármint azt az összesen féltenyérnyi, 3 db rongyot, amit felfűztek két méter spagira. Úgy is lett. Mi aludtunk, Ő meg pancsizott. Csinált magáról képeket is a vízben, amit polgár pukkasztásként feltett az Arckönyvre. Aztán vissza jött, mi meg felébredtünk. Áginak sürgős, és visszatarthatatlan bevásárolhatnékja támadt. Át is robogott a Marcali Tecsóba. ÉÉN meg mondok a pici lányocskámnak, hogy ugyan toljon már ki a fakocsmába. Igaz, hogy a széll mérhetetlen tempóban fújt, de mi dacolva az elemekkel hősiesen haladtunk a fakocsma felé. Már csak pár méter volt hátra, de még teljes fedésben voltunk, vagyis a kocsma közönség számára még láthatatlanok, amikor eszembe ötlött a remek gondolat.
A gyönyörű vakszemüvegem, ami egy 100 éves örökség a nagyapámtól, egy tök fekete üvegű, fekete keretű teljesen kör alakú Lennon szemüveg, már a fejemen díszelgett. Egy hirtelen mozdulattal megálljt parancsoltam Annának, és kiugrottam az Illés szekeréből. A gyermeket meg beleültettem ellensúlyként. Aztán jött egy kis birkózás árán egy, pontértékű mögé kerülés. Már csak a fehér botomat kellett a nyakamban lógó teló helyére felakasztani, és már indultunk is az eredeti uticél felé. Két kézzel kapaszkodtam a szekér szarvába,és az összes lábammal totyogtam a szekér után. A hatás döbbenetes volt. Sajnos az arcokat nem láthattam, de azért megpróbálom leírni a pillanatot.
Már messziről lehetett hallani annak a 10-15 embernek a vidám zaját, akik jelen voltak. Aztán amikor kibukkantunk a takarásból, hirtelen minden megfagyott. Néma csönd. Még a levegő sem mozdult. A beszélgetések abba maradtak, a ki nem mondott szóvégek ott lebegtek a tátott szájakban, a csatorna azonnal jéggé dermedt, a fákról eltüntek a levelek, és helyüket egy novemberi ónos eső utáni legalább két centis jég réteg foglalta el, a madarak reptükben váltak sóbálvánnyá, és abban a pillanatban le is zuhantak, és porrá törtek. A nap sugarai mint földre esett jégcsapok pattantak darabokra. Még a színek is eltűntek, minden fekete-fehér lett. A sörök a fagyástól kidagadtak a korsókból, egyedül a házi törköly bírta a fagyot, mert annak legalább meg volt az alkohol tartalma. Ebbena mozdulatlanságban a gyermek ragyogóan oda navigált a kiszolgáló pulthoz, ÉÉN meg kikértem két kori söröcskét. A meglepetésből először a Balla Gyuri, a tulaj ocsúdott föl, és azonnal a nevemen is szólított:
– Te Barom!
Aztán amikor ÉÉN már neki tudtam támaszkodni a pultnak, akkor a kölök is kiugrott a kocsiból, és mindenki elfoglalta az Őt megillető helyet. Lassan az emberek is felfogták, hogy derekasan meg lettek szívatva, és elkezdtek először csak mosolyogni, majd egyre hangosabban hahotázni. A csatornában ismét el kezdett folyni a wasser, a fák is újra kizöldültek, a madárkák, mint megannyi főnix, feltámadtak haló poraikból, és messze szálltak. Sőt még a napocska sugarai is újra összeálltak, mint a gumis fehér botom. A színek is vissza tértek eredeti fényükbe. A sörök idétlen habzásba kezdtek. Csak a pálesz tűrte egykedvűen a változásokat. Aztán megbeszéltük a történteket.
Tehát engem ugye mindenki ismert, és tudták a nyomoromat is. De amikor meglátták, hogy az egylábú, vaksi Apuka tolja az eddig a percig teljesen egészségesnek hitt 19 éves leánykáját, mindenki arra gondolt, hogy a famíliát újabb katasztrófa súlytotta. ÉÉN körülbelül így is terveztem el a dolgot. Most megint lesz miről beszélniük, legalább néhány hónapra. A kézzel fogható eredmény pedig az volt, hogy a Főnök vendégei lettünk. Szerintem megérte. Ja, és megint tettem egy lépést előre a népszerűségi listán.