Elismerés Gyömrő városától és egy kislánytól

elismerés Gyömrő városától - Horváthné Dunaveczki Leona emlékéremmel és oklevéllel a kezében

Bátorítani szeretnék ebben a bejegyzésben mindenkit, aki sok dolgot tesz, ami kicsinek látszik, és így nem kapnak nagyobb elismerést.

Nemzeti ünnepünk alkalmából, 2017. augusztus 20-án, emlékérmet vehettem át közéleti munkámért. Számomra ez nagyon megtisztelő és motiváló! Viszont amiért erről írok az az, hogy bátorítsam azokat, akik úgy érzik, az a „kicsi dolog”, amit ők csinálnak, nem elég. Ha éppen nem is figyel oda rá egy nagyobb közösség, annak az egy, vagy több embernek nagyon is sokat számít minden aprónak tűnő tett, amivel szebbé, jobbá teszik életüket. Példát is hozok erre, hogy ne csupán üres szavak legyenek ezek. Alább a részletek.

Egy eset, arról az egyről, akinek számított

Az előzmények

Éppen el voltam keseredve. Szerettem volna látni, hogy haladok előre, és egyre több helyre el tudok jutni énekesként. Valahogy az volt bennem, hogy akkor biztos lehetek benne, hogy valóban számít és értékes az, amit és ahogy csinálok. Nagyon sok akadály volt előttem. Ahogy így szomorkodtam, egy születésnapi együttléten találtam magam. Egy erdő széli háznál, tűz körül énekeltünk. Csaba a férjem is hozott gitárt, és elénekeltem az ünnepeltnek, és persze mindenkinek, a Via Dolorosa-t.

Ez a felvétel nem akkor készült, csak a dalt szerettem volna megmutatni. Szóval gyönyörű természeti környezet, és a hangom olyan jól visszhangzott. Az éneklés közben egy gyereksírásra lettem figyelmes. Mikor vége lett a dalnak, megkérdeztem, mi történt.

Ilyet el sem tudtam volna képzelni soha

Elmesélték, hogy egy közelben lévő ház erkélyére kijött egy kisgyerek, és azért sírt, mert a szülei be akarták vinni, miközben ő hallgatni akarta az éneket. Így végül a szülők is kint maradtak vele végig. Ebbe beleremegtem. S akkor értettem meg még mélyebben, hogy mennyit érhet az a „kevés”.

Miért adományozták nekem ezt az elismerést?

  • Értékesnek találták a jótékonysági könnyűzenei koncertek szervezését, melyben sérült emberek is éppúgy közreműködtek, mint ép társaink.
  • Nagyra becsülték a Talent Tehetségkutató Énekstúdió Gyömrői Csoportjában végzett önkéntes munkámat a gyömrői gyerekekkel.
  • Kiemelték, hogy ezen tevékenységek által segítettem az esélyegyenlőség ügyét.

    Nagyon köszönöm!!! 🙂

    Így egy kicsit előtérbe kerülhetett a mi helyzetünk is.

    Mi, sérült emberek is vágyunk arra, hogy segítséget adhassunk, akinek tudunk, akinek szüksége van erre!

    Az alábbi linkre kattintva pedig egy rádióműsor hallgatható meg. Rehab a tortán magazin, Tilos Rádió. A díj kapcsán kaptam meghívást, de az élet minden területéről szó esik.
    Műsor meghallgatása

    Egy évvel később állami kitüntetésben is részesültem, erről pedig a Magyar Arany Érdemkereszt – utam című bejegyzésben írtam részleteket.

    elismerés Gyömrő városától - Horváthné Dunaveczki Leona emlékéremmel és oklevéllel a kezében

    Biztosan van véleménye, gondolata a fent olvasottakkal kapcsolatosan! Szeretettel várom a hozzászólást a like gomb alatt!


    Privát üzenet küldéseTémajavaslat küldése
    Kapcsolatfelvétel