Énektanulás a Kádek-módszer segítségével 9. rész
(Kedd: tehetség plusz ember – tematikus nap)
Ki ismeri az azonos című kabarét? És a filmet? A bejegyzés végén megosztom ezeket is! Előtte viszont arról a problémáról szeretnék írni, hogy többünknek nehézséget okozott az énektanulásunk kezdetén, hogy merjük kinyitni a szükséges mértékben a szánkat az énekórai gyakorlások során. Szó lesz zárkózottságról, félénkségről, szemérmességről, szégyellőségről, és arról, hogy ez hogyan szűnhet meg a Kádek-módszer énektanítási folyamatában. A videós illusztrációk elkészítésében Horváth Attila, a 13 éves fiam volt segítségemre. Hálás köszönet a munkájáért!
Érintett témák:
- Miért lényeges szempont a száj nyitottságának mértéke?
- Nyisd már ki a szádat!
- Ami nálam gondot okozott
- Éneklés és iskola
- A félénk felnőtt
- Már a kezdet is oldja a gátlást
- „Ha én egyszer kinyitom a számat” – Youtube
Miért lényeges szempont a száj nyitottságának mértéke?
Látszólag ez egy evidens kérdés, talán mindannyiunknak van valamiféle elképzelése erről. Amikor olvastam Heny egyik írását erről, nagyon elgondolkodtam. Mindegyik ponthoz lenne történetem is. Elsőre nem is hittem volna, hogy ennyi dolog múlik egy jól kinyitott szájon! Nézzük!:
Miért kell a légzőgyakorlatokat elég nyitott szájjal gyakorolni?
- Hogy oldódjék a szemérmünk
- Hogy teljes legyen a be-és kilégzés
- Hogy beidegződjék e vegetatív működésben
- Mert az éneklés illetve beszéd folyamatából kiragadott légzés pillanatát gyakoroljuk
- Mert így elég sok levegőnk van, nem kell „nagy levegőt venni” egy hosszabb frázis előtt.
A mai bejegyzésben az első pontot ragadnám meg!
Nyisd már ki a szádat!
Kinek van olyan emléke, hogy valaki halk és motyogó beszédünk hallatánbosszankodott, hogy nem érti, amit mondunk? Lehet ez akár tanár, vagy szülő. De mit jelez ezafajta beszéd? Heny óráin hallhattam, hogy zárkózottságról van szó. De mitől leszünk azok? Természetesen ez sokféle összetevőből adódhat. A mi szempontunkból pl. érdekes kérdés lehet ez.: amikor énekelni kezdtünk, volt aki ránkszólt?
Ami nálam gondot okozott
Régen még amikor nevettem is, a szám elé tettem a kezem, mert szégyelltem a fogaimat. Volt egy kis balesetem, és letört egy látható helyen. Szerencsére sikerült egy idő után megoldani a problémát, csak kellett kicsit gyűjtögetni a fogorvosi ellátásra. Viszont éreztem, hogy nagy gátja volt a bárminemű megnyilvánulásomnak, hogy ott volt az a törött fog. Kicsi koromban pedig volt olyan eset, hogy szilveszterenként táncversenyt rendeztünk magunk szórakoztatására a családon belül. És akkor az egyik unokatesóm nevetett, és úgy közölte velem, hogy annyira aranyos, ahogy beleélem magam. De valamiért – talán a nevetése miatt – ezután inkább szégyelltem az önvfeledttségem. Még most is vannak nyomai a zárt szájal való beszédemnek, érzem, hogy nem az igazi, ha szóban közlök valamit. De már javult a helyzet, mióta elkezdtem énekelni tanulni Henynél. Bizonyára az egyéb lelki traomákból fakadó lelki zárkózottságom is rátett erre egy lapáttal. De az a jó, hogy nem fog így maradni! Ahogy a lelkem egyre inkább nyitottá válik, s a gyakorlatokon keresztül a testem is ezt tanulja majd, végül találkozik majd a nyitott lélek a nyitott szájjal! Ráadásul most fogjuk elkezdeni a beszédtechnika gyakorlatokat is!
Éneklés és iskola
Amit egy tanár „adhat”
Visszahúzódásunk egyik oka szerintem az is lehet, hogy az iskolában nem találkoztunk megfelelő módon az énekléssel, zenével. Nagyon megdöbbentem, amikor Heny arról mesélt egyszer, hogy egy rendezvényen workshopot tartott. És a jelentkezők közül volt, aki inkább mégsem vett részt rajta, mert kiderült számára, hogy majd énekelni is kell. Énektanárokról van szó! Ha ők félnek, akkor mit adnak ezzel tovább a gyerekeknek? A kérdés költői. És nyilván nem mindenki van ezzel így. A minap felfedeztem egy tök jó dolgot! A Némó nyomában c. mesefilmben a halbiológia-tanár énekelve tanítja a nebulókat. Milyen „mesés” megoldás! Eddig ez fel sem tűnt a történetben, csak mióta többet foglalkozom az énektanulás témájával. Pedig már nagyon sokszor láttam, mert ezt nézi állandóan a legkisebb lánykánk! Bár látni fogjuk, hogy a gyerekek nem énekelnek vele a történetben, de annyira tetszik, ahogy dalolva adja elő a sok állatfajt Plecsni tanárur!Íme a rövid videórészlet!
Barátok és családtagok „tanítása”
A Pitagorasz tételére is emlékszem még, amit egy népdal dallamára tanultunk meg egymástól a folyosón. Lehet, hogy már nem is tudnám, ha nem lett volna az a dallam. Ki tudja. Az viszont lényeges kérdés, hogy gyerekkorban milyen a környezet, hogy reagál arra, amikor mi éneklünk. Mert sok gátlást össze lehet szedni ezekből az élményekből is!
„Sok növendékem panaszkodott, hogy amikor gyerekként dalra fakadt, a szülei rászóltak, hogy legyen csendben. A gyereknek, amikor csak kedve van, énekeljen bátran, hallhatóan! Szabadon!” (Kádek Heny)
S itt most nem hangképzésről van szó, hiszen azt Heny biológiai okokból nem is ajánlja gyermekkorban. A természetes érzelmi megnyilvánulásaink dalban, ez az, amit sokan és sokszor korlátoznak bennünk. Akár még mi is tehetjük ezt saját magunkkal sajnos szerintem.
A félénk felnőtt
Azt tapasztalom, hogy családon belül is gyakran előfordul, hogy az énekelni szerető felnőttek nem mernek otthon egymás előtt sem énekelni, inkább csak egyedül, zárt ajtók mögött. Lehet hogy azért, mert egyszer kaptak egy ilyen beszólást valakitől, mint Szenilla Pizsitől a mesében? Ismét egy kis rövid részlet a Némóból.
Milyen jó állapot is az, amikor bátran merünk énekelni örömünkben, bánatunkban, és nem érdekel, kinek mi a véleménye a hangunkról!
„Nincs rossz vagy jó hang. A hangunk színe lehet kevésbé vagy jobban egyedi, érdekes, izgalmas, a tehetségtől és gyakorlástól függ, hogy mit tudunk vele kezdeni és mit tudunk vele közölni. A hangsúlyok, színek a közlés által alakulnak!” (Kádek Heny)
Akkor csak bátran emberek! Közlésre, ő, akarom mondani, dalolásra fel!
Már a kezdet is oldja a gátlást!
Sajnos, vagy nem sajnos, de nem minden nap adatik olyan helyzet, amikor senki sincs otthon, és én végre gyakorolhatok csendes magányoban! Úgyhogy már annak felvállalása is, hogy naponta előveszem a gyakorlatokat, és csinálom, felér egy nyitással. Biztos hogy lesz olyan családtag a környezetemben, aki ezt hallja! Ez felér egy konfortzóna átlépéssel. Már ezért is érdemes elindulni ezen az úton! Egyébként Heny tart úgynevezett gátlásoldó csoportos mesterségkurzust is, ami szintén segít abban, hogy megismerjük önmagunkat, felfedezzük, hogy hol vannak elakadásaink. Az élmények pedig dolgoznak bennünk tudatalatt. Legközelebb egy ilyen óra tapasztalatairól fogok írni!
Ha én egyszer kinyitom a számat – Youtube
Nagyon várom a véleményeket a like gomb alatt!
A sorozat korábbi részei:
1. Jól akarod csinálni? Ne!2. A kádek módszer története3. Döbbenetes: sokan gondolkodnak úgy, hogy legyalázással lehet igazi eredményt elérni!4. Énektechnika? Keresem az igazit! 5. „Példahang”6. „A módszer akkor is felszabadít, ha nem akarod!”7. „Ha nem társam a növendék, mit tudok neki adni?”8. A cél ízesíti az eszközt, avagy a belátható idő motiváló ereje
Privát üzenet küldéseFeliratkozás blogértesítőreTémajavaslat küldése