Egy inspiráló ajándékról
(péntek: munka/tanulás – tematikus nap)
Amikor ajándékozásról beszélünk, legtöbbünk fejében ünnepnapok, különleges események jutnak az eszünkbe. De vajon létezik olyan meglepetés, ami abban segíthet valakit, hogy újra lendületet vegyen például a munkájában?
Vigyázat!
Egy különleges vírus ütötte fel a fejét! Hatására a betegek „lázasan” keresik a megoldásokat arra, hogy megpróbálják a látszólag lehetetlent. Láthatóvá tenni a láthatatlant. Az orvosszakértők felhívják az emberek figyelmét arra, hogy vigyázzanak a szívükre, mert ez a kór lélektől lélekig terjed. Aki elkapja, már nem lesz soha többé ugyanolyan ember, mint azelőtt. Magasra szökik a láza,
s olyan dolgokat tesz, amit sokan nem. Tulajdonképpen ez az egyetlen ok, amiért ezt a tünetegyüttest betegségnek tartja számon a társadalom. S hol található az egyik gócpont? Egy budapesti irodaházban! A pánik elkerülése érdekében nem árulhatunk el többet!
Ártatlan vagyok!
Nem tudtam! Nem gondoltam! Nem éreztem! Mégis megfertőztem valakit. Valakit, aki számomra nagyon kedves. Csak néha találkoztunk, beszélgettünk, segítettünk egymásnak. Azután ő rendszeresen elkezdte a blogbejegyzéseiben feliratozni a képeket, hogy én is láthassam azokat az oldalán.
. Rendkívül frappáns és lényegretörő megfogalmazásaival remekül sikerül neki mindig láttatnia a dolgokat. S nem csökkentek a tünetei. Sőt, inkább fokozódtak! A vírus annnyira befészkelte magát a szívébe, hogy más emberekkel is elkezdett beszélgetni arról, hogy vajon hogyan lehetne még más dolgokat is megláttatni velem, illetve azokkal, akik semmit sem látnak a szemükkel. Ő Szombati Orsi, a Sales Akadémia alapítója! S akit „megfertőzött”, az Vámos Robi. Fejükbe vették, hogy megajándékoznak engem!
Ki ő?
Ha már hallott a „táblácskáról”, akkor nem kell különösebben részleteznem. Ha még nem, akkor itt megnézheti azokat a csodás dolgokat, amiket készítenek!
A vírusfertőzés következtében Robin is elhatalmasodott a láz. Hatására elkezdte keresni a megoldást arra, hogy vajon hogyan tehetné láthatóvá a sajátos hangulatú rajzait. Ajándékaikra a legjellemzőbb, hogy személyreszabottak. Mivel
Izgalmas kérdések
én nem látok, ezért igen csak törni kellett a fejét, hogy a láthatókat hogyan lehet „kézzel-foghatóvá” tenni, hogy a hatás ne csökkenjen. Ha mondjuk felirat is készülne, azt vajon a vak emberek által használt pontírással érdemes elkészíteni, vagy ismerheti valaki a normál betűk formáját is és az is jó? Hogyan rajzolja meg és mivel a dolgokat, hogy azt én fel tudjam ismerni? Számít valamit a vonalak sűrűsége, az ábrák távolsága egymástól, egyáltalán az, hogy mennyi figura kerül a „táblácskára”?
Házi feladat
Hogy a hétköznapokhoz is kössem ezt a problémakört, adnék egy házi feladatot a kedves olvasónak. Csukja be a szemét, vegyen elő egy pénzérmét! Még ne! Fordítva! Vegyen a kezébe egy pénzérmét, majd csukja be a szemét! Most próbálja meg kitapintani a felületét a pénznek. A finom vonalakból menyire tudná összerakni a képet, amit látni lehet? Ezzel azt szerettem volna szemléltetni, hogy egyáltalán nincs egyszerű dolga annak, aki azt szeretné, hogy egy vak ember fejében olyan kép jelenjen meg, vagy legalábbis nagyon hasonló, mint amit valaki láthat.
A színek szemléltetéséről
Aki vakon született, nem tudja elképzelni a színeket. (az érintettek elmondásából tudom) Én, aki már láttam, el tudom képzelni, ha tudom, hogy mi milyen színű. Az ajándékom láttán még azon is elkezdtem gondolkodni, hogy egyáltalán érdemes lenne-e egy „táblácska” készítőnek mondjuk a felület tapintási különbségeivel játszani ahhoz, hogy valahogyan a színvilág hangulata is visszajöjjön. Meleg színek puhaság, hideg színek, érdesebb felület. Nem tudom, nem biztos, hogy érdemes. Van olyan dolog, amit tényleg látni kell. Ha valaki elmondja, leírja a színvilágot, én azt teljesen el tudom képzelni, mert az emlékképeim még élnek.
Amiért megérintett ez a különleges ajándék
Orsi nagyon izgatottá tett, amikor egy telefonbeszélgetésünk alkalmával elhívott az irodájukba. Mondta, hogy szeretne valamivel meglepni. El sem tudtam képzelni, hogy mi lehet az, úgyhogy nem is gondolkodtam rajta. Ugyanabban az irodaházban dolgoznak Vámos Robiék, hozzájuk vezetett az utunk. Orsi először rátette a kezemet az ajtajukra, amin a jellegzetes formájú „táblácska” volt
, de erről nekem semmi nem esett le, hiszen ezelőtt még sohasem láttam ilyet. Beléptünk és mindenki izgatottan állt körbe engem. Átadta Robi nekem ezt az ajándékot, s azt nézte mindenki, hogy vajon látok-e mindent.
Mostanában sok lelki küzdelmem volt. Egyáltalán nem egyszerű elindulni olyan utakon, ahol sok az akadály, alig akad utitárs. Erőm éppen kifogyóban volt. Van értelme írnom? Az éneklést hogyan kössem ösze azzal az elhívásommal, hogy én szociológus is vagyok? A társadalmi szemléletformálás mindig is szívügyem volt. Egyáltalán érdekel valakit az, ami engem foglalkoztat, amin én akarok változtatni? Megérint ez valakit is? S a válasz az ÉLETTŐL ez a csodás „táblácska” volt. Rajta a szívvel például, ami azt jelképezte, hogy hogyan énekelek az embereknek. Blog felirat és egy könyv forma, ami arra utalt, hogy elkezdtem dolgozni életem első könyvén. A drága családom is szerepel rajta, akiknek a szerepét az életemben nem hiszem, hogy ragozni kellene. Nagyon örültem, hogy a „táblácskán” szereplő családtagok nevei, braille írással szerepeltek. Különleges érzés volt azt érezni, hogy teljes mértékben én vagyok, azonos vagyok azzal, amit láttam. S ha kívülről ezt látja más is, akkor ez szuper! Nagyon-nagyon köszönöm nektek! Ebből a szeretetcsomagból is fogok meríteni a szombati koncertre. Nagyon készülök mind lelkileg, mind hangilag! Hogy én is a saját lelkemből, lázasan, akadályokat nem ismerve adhassam át majd a dalokat a színpadon a közönségnek a társaimmal együtt.
Aktuális koncertfelhívás!
December 21-én a MOM Kulturális központban 18.00 órai kezdettel koncertet ad a Para-ra Gospel kórus is a Bolyki Soul&Gospel Kórussal, s annak junior tagozatával. Ismét lesz sok olyan dal, amikor majdnem százan leszünk fent egyszerre a színpadon! Jegyek még korlátozott számban kaphatók! (jegy.hu)