Attila első iskolai értékeléséről

(hétfő: egészségmegőrzés-emberi kapcsolatok – tematikus nap)

Akinek van gyermeke, meg fogja érteni, hogy miért született ez a blogbejegyzés. Hiszen ki ne szeretne alkalomadtán dicsekedni egyik-másik csemetéjével. Most pár érdekességet leírok a legnagyobb fiúnkról és kérem, csatlakozzon, örüljünk közösen annak, ha valamiben ügyesek a gyermekeink. A hozzászólásoknál az ön történetét, örömeit a gyermekeiben, szívesen olvasnám. Tudom, hogy ön, úgy ahogy én is, akkor is büszke lenne saját csemetéjére, ha társadalmi léptékben nehéz lenne kimutatni értékeit. Hiszen a legapróbb szerető mozzanat már gyémántként csillog a lelkünkben.

A bizi

Ma megtudhattam. Itt a január, de az az igazság, hogy el is felejtettem, hogy az iskolákban ilyenkor van a félévi értékelés. Már olyan rég jártam suliba, nekem meg még nem voltak iskolások a gyerekek. Ez az első év, hogy elkezdtük Atival. Az eredmény, ami örömmel töltött el az az, hogy kiválóan vette az akadályokat. Matematikából, magyarból és énekből külön kiemelték tudását.

Matek

Hogy szemléltessem, bár ez nem iskolai tananyag, Ati fejben össze tud adni segítség nélkül két négyjegyű számot. Nagyon szereti a számolást és örömmel tölti el, ha ezt csinálhatja, mert könnyen megy neki. Volt olyan, hogy ő adott nekem egy szöveges példát. Mogyorót készült vinni az osztálytársainak a Mikulás ajándékából.

– Anya, van ötven mogyoróm. Mindenkinek kettőt akarok adni az osztályba, találd ki hányan vagyunk!

Micsoda? Hogy nem csak feladatot old meg, hanem még ad is nekem? Ilyet még nem hallottam. Decemberben is egy baráti találkozón velem volt és mikor megkérdeztem, hogy mi tetszett neki a legjobban, azt válaszolta, hogy a számolós feladatok. Persze felnőtt társaságban volt egyedüli gyerekként, de igyekeztünk viccelődni és játszani vele, számoltattuk, mert láttuk, hogy élvezi, persze nem vittük túlzásba.

Iro-dalom

A magyar tárgyhoz csak annyit, hogy amikor elkezdődött az iskola, akkor diktált nekem két mesét, amit ő maga írt, én pedig közre adtam akkor itt a blogon. Azóta nem jött ez elő, viszont előszeretettel játszik szerepjátékokat a kisebb testvéreivel és nagyon édes, ahogy elváltoztatja a hangját.

Ének? Ritmusérzékével már az oviban kitűnt társaitól. Szoktunk vele együtt zenélni, pár dalt már megtanult szintin játszani és tud velünk közösen zenélni. Énekelni szégyenlős egy kicsit, inkább a ritmust szereti. A minap büszkén mesélte, hogy tanulták, hogy kell szolmizálni, hogy néz ki egy kotta. Pontosan már nem emlékszem, hogy hogy fogalmazott, de olyan érdekesnek találtam, hogy vacsoránál az egyik legfontosabb híre ez volt, amit nekem szánt.

Érzelmi kifejezéseiről

A legnagyobb dolog, aminek mégis örülök az az, hogy rászolgál a nevére. Atyáskodó a testvéreivel, gondoskodó lélek. A szavak nélküli ölelése, öröme, mikor hazajövök valahonnan, a legdrágább képességek egyike, amit egy anya értékelni tud.

Ha van egy kedves története valamelyik gyermekéről, vagy úgy általában egy gyermekkel kapcsolatosan, amire büszkén emlékszik vissza, írja meg bátran, kíváncsi vagyok.