Énekpróba Bolyki Balázzsal, plusz egy kis dalszövegválogatás
(szerda: tehetség plusz ember – tematikus nap)
Mitől jó egy dal? Én azok közé tartozom, akiknek nem mindegy, hogy milyen a szöveg. Szeretek gondolatokat is átadni, amikor énekelek. Néha az egyszerű a nagyszerű. Néha a szavak játéka nyűgöz le, amikor valaki annyira kreatívan tud élni a magyar nyelv adta lehetőségekkel. Ha adva van egy dal, ami a szokatlan szókapcsolatok miatt különleges, és még az is feladat, hogy gyúrjunk az előadásmódra, az felemelő érzés. Tegnap egy ilyen éneket kezdtünk el tanulni. Ez azután arra motivált, hogy gondolkodjam el és gyűjtsek össze olyan dalszövegrészleteket, melyek számomra szintén különlegesek. Ebből adok közre egy kis válogatást a bejegyzés zárásaképp.
A próbán történtekről
Nagyon jó volt személyesen is kifejezni Lengyel Zsófinak az örömünket, hogy hatodik helyezést ért el pénteken a paratriatlonosok világbajnokságán Londonban. A szombati bejegyzésben megtalálhatók a részletek! Szülinaposunk is volt, névnapost is köszöntöttünk röviden. Tegnap nagyon jó érzés volt, hogy elkezdtünk egy olyan új dalt tanulni, aminek különleges a szövege. Ha az adott ének magyar nyelvű, az dupla öröm. Arra gondoltam a próbán, hogy milyen szerencsés ember Horváth Charlie abból a szempontból, hogy ilyen dalt írtak neki. Annyit elárulok, hogy nem a Győztél, most sírj című nótáról van szó. Aki olvasta a csütörtöki bejegyzést, érti, hogy miért éppen ezt emeltem most ki a művész megannyi száma közül. De akkor most mit tanulunk? Legyen meglepetés. Majd egy szép nap egy koncertünkön kiderül.
Ahogyan egy dalt tanulni kezdünk
Egyébként ezt az új dalt is úgy kezdtük el tanulni, mint ahogyan az összes többit eddig. Rövid szakaszokat sokszor ismételtünk, s első körben a szöveg ritmikáját igyekeztük elsajátítani. A szólamok most nem voltak fontosak. Az majd egy későbbi lépés lesz. Ahogy utólag megtudtam, a táblára fel volt írva a szöveg, aki lát, azt figyelhette. Balázs a hallássérült tagjainkkal mindig szemben áll, hogy lássák, hogyan kell a szöveget a ritmusba is belehelyezni. De természetesen nem csak ilyenkor áll velük szemben, hiszen minden instrukciót a szájáról olvasnak le. Nekünk, akik nem látunk, maradt a hallásra történő ráhagyatkozás és a lehető leggyorsabb memorizálás, hogy minél hamarabb élvezhessük az önfeledt éneklés örömét.
Figyelem!!!
Koncert! Szeptember 28-án hallhat bennünket a közönség egy szabadtéri rendezvény keretében, részletekről majd fogok írni a jövő héten ezen az oldalon is, s a blog hivatalos facebook oldalán is, amely itt érhető el:http://www.facebook.com/sikerulcom
Szemezgető
Dés László „Évek óta már” c. albumán szereplő pár dalból idézek most. Miért innen? Ezt hallgattam mostanában. Fogadja sok szeretettel az olvasó! Mindegyikhez leírhatnék egy történetet, hogy mikor és milyen körülmények között érintett meg, ragadott meg először az az egy sor, versszak stb., de azt egyrészt hosszú lenne elolvasni, másrészt pedig inkább csak megmutatni akartam most, hogy nekem mifélék tetszenek. Hátha az olvasót is megfogja valamelyik szövegrész. A zárójelben az énekeseket és a dalcímeket jelzem.
„Ha lenne jövő, a múlt végül üresen áll. Ez már egy másik élet.” (Dés lászló: Ha lenne jövő)
„Közben irígyeltük is és szántuk őt. Mondd csak, honnan tudhattuk a jövőt?!” (Czerovszky Henriett: A hiába szép)
„Azóta tudom, milyen gyönge vagyok, mióta meghallottam hangját neki. Mit mondjak róla, a fülbe lopakodott.” (Básti Juli: Gyönge hely)
„… az ilyen helyzet már nem múlik egy nagy kabáton. Minek gombolnám be állig, ha én belül fázom? Ha bent szakad, csak úgy is bőrig ázom…” (Kozma Orsi, Váczi Eszter: Süss fel nap)
„Amikor minden mindegy már. Mikor a mindegyért sem kár. Amikor az sem baj, hogy bánt. Csak szokás kérdésévé vált.” (Kozma Orsi, Váczi Eszter: Süss fel nap)
„A garbód jó, hogy itt marad, belebújok és csak hordozlak.” (Geszti Péter, Váczi Eszter: Ma jól vagyok)
„Ha hívnak, ma ne felelj! A hírekre ne figyelj! És hagyd, hogy a dolgok csak menjenek nélkülünk! Csak üljünk és mondjuk el, hogy hibázni tudni kell. Jó ha van mit még egymással kezdenünk. Lesz másik nap. Az embernek szava sincs. Csak megy az idő, s odaér. És azt mondod majd, az nem baj, hogy nyoma sincs. Ez jó kis nap volt valamiért. Ma tartsunk vasárnapot, és nyissunk rá ablakot! Ma végre nevetve tölthetünk poharat. Ma hidd el, nem számít, hogy ki lódít valódit. Ma nem fontos az sem, hogy ki nem mond igazat.” (Fekete Jenő: Egy jó kis nap)