Sok tényező van, ami miatt talán kihívásnak számíthat egyre inkább a hétköznapokban, hogy a számunkra legmegfelelőbb élelmiszert tudjuk beszerezni a lehető legjobb áron. Sokan több helyről oldják meg az alapanyagok vásárlását, vannak, akik egy helyen szeretik letudni az egészet, vannak, akik idő hiányában a kész ételt rendelik már meg online. Hogyan oldja meg a napi betevő falatok beszerzését egy vak fiatal hölgy általában? Milyen lehetőségekkel tud élni és hogyan?

Riport P. Évával
(részlet)

– Mesélj egy kicsit a körülményeidről.

– 35 négyzetméteres lakásban élek. Barátommal tartjuk fenn. Ő sem lát és én sem.

– Kezdjük a beszélgetést azzal, hogy hogyan szerzitek be a napi betevő falatot?

– Van a környékünkön pár kisebb bolt és nagyobb is, ahová rendszeresen eljárunk és ott már ismernek minket. Tudják azt, hogyha mi bemegyünk, akkor segítségre van szükségünk. Szólok a biztonsági őrnek, vagy odajön az eladó és akkor végigmegyünk azokon a helyeken, ahonnan én árut szeretnék a kosaramba tenni. Aztán elkísérnek a pénztárig, ahol fizetek, aztán segít bepakolni a táskába. Ha a kislányommal megyek vásárolni (7 éves és lát), akkor ő az, aki bepakol a kosárba, ilyenkor árakat nem tudok nézni, csak az a cél, hogy a szükséges dolgok meglegyenek. A multkor volt egy olyan eset, hogy például cukor helyett sót vettünk, mert nem vette észre a különbséget. Hát ilyenek előfordulnak.

– Minden nap jársz vásárolni?

– Igen, mindig kell valami, zsömle, zsebkendő ilyesmi.

– Mi a helyzet az online rendeléssel?

– Van egy olyan oldal, ahol lehet látni több étterem ajánlatát és kínálatát egyszerre. Amíg egyedül voltam itthon, addig többször rendeltem, most már, hogy nem egyedül élek, nem éri meg, inkább főzünk.

– Mennyire tudod használni ezeket az oldalakat?

– A beszélő szoftver felolvassa a választékot, aztán be tudom azt is jelölni, hogy melyiket szeretném, majd a kifizetés módját is, hogy kézpénzzel, vagy étkezési csekkel, vagy bankkártyával szeretnék, majd a megrendelés gombra megyek és kész is vagyok.

– Te mi alapján döntöd el, hogy mit szeretnél éppen rendelni?

– Vagy az árat veszem figyelembe, vagy azt, hogy ezt már régen ettem.

–          Olyan nem volt, hogy olvastál valami különleges ételleírást és azt gondoltad, hogy kipróbálnád szívesen?

–          Nem. Egyszer már történt velem olyan, hogy barátommal rendeltünk valamit ilyen alapon, de nem jött be.

– Lehetségesnek találod, hogy esetleg egy fantázianév mögött egy látó ember azért naggyából könnyebben kitalálja, hogy mi lehet az, egy kép alapján, s így könnyebben lehet bátor az új ízek kipróbálásában?

– Igen.

– Akkor most beszéljünk egy kicsit a megrendelés utáni folyamatról, kiérkezik mondjuk a futár. Milyen tapasztalataid vannak?

– Nekem nincs rossz tapsztalatom. Volt, hogy nem értem haza időben és felhívtak, én pedig megkérdeztem, hogy probléma-e, ha öt perccel később érek haza. Nem volt éppen akkor ez gond, de egy másik alkalommal azt kérdezték, amikor időben nem voltam otthon, hogy akkor most hová tegyék le.

– Letették az ételt és ott is maradt, mire hazaértél?

– Szerencsére erre nem volt szükség, mert a kapuban éppen összefutottunk. Egyébként ez egy olyan szolgáltatás volt, hogy minden nap meleg ételt rendeltem, de olyan időpontban tudták kihozni ezt rendszeresen, amikorra én éppen hazaértem, vagy nem értem. Szerencsére ilyen rugalmasan meg tudtuk oldani.

– Ilyenkor te kifizeted és alá kell írni valamit?

– Nem, nem kell aláírni semmit.

– A pénzösszeg kiszámolásában segítenek, vagy te egyedül megoldod?

– Én általában étkezési csekkel fizetek és elég macerás, hogy a kis címletekből össze lehessen szedni a megfelelő összeget. Ebben is készségesen segít a futár és még sosem csaptak be.

– Lehet, hogy észre sem vennéd. Vagy igen? Hogyan?

– Mindig a fejemben tartom, hogy éppen mennyi étkezési csekk van nálam. Ha mégis tévednék és esetleg be is csapnának, az is később derülne ki, amikor éppen megyek vásárolni és fizetésre kerül a sor.