Én nem erre fizettem be!

Részlet Kálmán Ernő igei szolgálatából

(vasárnap: a keresztény hitélet kihívásai – tematikus nap)

 

Amikor jön egy viharos időszak az életünkbe, sokszor váratlanul ér, túl erősnek érzékeljük, kibírhatatlannak ítéljük. Megelőzhető a „lelki tengeribetegség”? A pénteki Eredményes élet találkozó hanganyagának alapján készült ez a jegyzet, a teljes anyag meghallgatásához a cikk alján lesz megtalálható a link.

 

„Az nem kérdés, hogy fognak problémák jönni az életünkbe, hanem inkáb az, hogy mit kezdünk ezekkel a problémákkal. Hogyan fogunk gondolkodni, hogyan fogunk reagálni, ez a meghatározó.

 

„Ringat a víz”

 

Jó pár évvel ezelőtt voltam Horvátországban egy nyaraláson. A barátaimmal elmentünk egy hajókirándulásra. Sütött a nap, gyönyörű idő volt, a tengert mintha kivasalták volna. Egy viszonylag nagy hajó volt. Beszálltunk, mindenki fényképezőgéppel. Mosolygós arcok. Baráti beszélgetések. Mindenki elhelyezkedett a fedélzeten. Hatalmas várakozás, és mindenkinek nagyon-nagyon jó kedve volt. És elindultunk. És aztán egy jó másfél óra múlva hatalmas hullámok. Úgy értem nekem hatalmasok, mert én addig csak a Balatonon hajóztam. Egy jó két méteres hullámok voltak, azért az már valami. Le, föl. Le, föl. Egy pillanat alatt megváltoztak az emberek. Az volt az arcukon, hogy én nem erre fizettem be! A hullámok nem voltak benne! És sokan gyűltek a hátsó fedélzetre.:) Megindult a gyomorműködés. És az utazás, ami ilyen sima kis szórakozást ígért, amit arra szántunk, hogy megcsodáljuk a szigeteket, a tengert, abból egy rémálom lett. S amikor újra kikötött a hajó, akkor egy csomó talajavesztett ember szállt ki. Az emberek már nem úgy néztek ki, mint amikor indult az a kis kirándulás. Senki sem számított arra, hogy viharba kerülünk. Nem volt megígérve.

 

A kulcspprobléma

 

Rengetegszer előfordul az életünkbe, hogy jönnek a hullámok, és minket felkészületlenül ér. És valamennyien ott lógunk a tenger fölé a hátsófedélzet korlátján. És csak fel van kavarodva a gyomrunk. S a világ nem készít fel bennünket erre.

 

Mégegy veszélyforrás

 

Amikor problémánk van, azt általában a saját erőnkből szeretnénk megoldani. Máté evangéliumának 26. fejezet, 33. versében Péter fogatkozik Jézusnak. Még nincs vihar. Péter magabiztos, és maga is elhiszi, amit mond. Nagy meggyőződéssel mondja, ha mindannyian meg is botránkoznak, én sohasem botránkozom meg! „Monda néki Jézus: Bizony mielőtt a kakas megszólal, háromszor tagadsz meg engem” (34. vers). Péter csak biztos volt magában. Pedig Jézus próbálta őt felkészíteni, hogy figyelj, meg fogsz tagadni engem. De Péter csak önmagában bízott. És aztán Lukács evangéliumának 22. fejezetében a 60. versben már azt látjuk, hogy „ember, nem tudom, hogy mit mondasz”. És azonnal, ahogy ő beszél, megszólal a kakas.

 

A felkészületlenség és az elbizakodottság eredménye

 

Emlékszem, hogy amikor én hajóztam a Balatonon, egy időben vitorláztam, akkor én is csak a jó időben futottam ki. Én a „jó idő kapitánya” voltam, így hívtam magam. Viharban nem szerettem hajózni, mert az problémás volt. Péter is a „jó idő kapitánya volt”. Nem volt felkészülve. Csak azt látjuk, hogy elbukott. Káromolta az Urat. Volt egy kis vihar és elbukott.

 

Most akkor minden veszve?

 

És itt két dolog van. Isten szeretete nagyobb volt Péter bukásánál. Azt látjuk a János evangéliumának  21. fejezetében, hogy Jézus helyreállította őt, és azt mondta gyakorlatilag, hogy valójában tudom, hogy mennyire korlátozott vagy, de tudod én szeretlek. Azt hiszed, hogy ez közénk tud állni? Azt gondolod, hogy a bukásod el tud minket választani egymástól? És tulajdonképp Jézus azt mondja, hogy előre elrendelt volt a bukásod, mert valami, VALAKI hiányzott belőled ahhoz, hogy meg tudj állni.

 

A hiányzó „láncszem”

 

Hívőként is előfordulhat, hogy szeretnénk a saját erőnkből megállni a viharban. De aztán az Apostolok cselekedetei könyv 1. fejezetének 8. versében történt valami. Jézus azt mondta, hogy kaptok erőt! Szentlelket. Isten harmadik személyét. S ezzel az erővel meg tudsz állni a viharban. Azt látjuk az Apostolok cselekedetei könyv második fejezetében, hogy Péter prédikál és háromezer ember tér meg. Hogy történhet ez? Péter, aki háromszor megtagadta az Urat, Péter, aki alkalmatlan volt, mert elbukott a viharban, egy igazi hős volt. Ott volt benne Szentlélek, s annak erejével képes volt feláldozni az életét (mártírként halt meg), és nem tagadta meg többé az Urat.

 

A belső viharokról

 

És sokat lehetne arról beszélni, hogy a lelkünkben is sokszor vihar van. Van bennünk egy összecsapás. A régi emberünk és az új emberünk, akit a Szentlélek szült újjá. A régi emberünk retteg, amikor baj van. Rengetegszer az irányítása alatt állunk. De ott van előttünk a másik erőforrás. Gondolkodhatunk eszerint is a viharban. És bátorító, hogy van nekünk ez a lehetőségünk. És csak éljünk vele. Ne féljünk attól, hogy ott van bennünk a félelem, hiszen ez természetes. De van bennünk egy új ember, aki nem fél soha. Ő egy tökéletes, ő egy hős. És járhatunk benne.

 

Hogyan?

 

Nincs módszer. Úgy ahogy te jársz Istennel, nem jár senki. Az teljesen egyedi. Úgy ahogy, te vagy Lélekben, nem lehet senki. Úgy, ahogy veled bánik Isten, senki mással nem bánik. Úgy, ahogy neked jelenti ki magát, senki másnak nem jelenti ki. Te egy nagy titoknak vagy az őrzője. Egy személyes titok, amiről senki másnak nincsen tudomása. Isten személyes. Bízz az igében, ne kérdőjelezd meg a Biblia szavahihetőségét! Menj imában Istenhez, ha baj van. És Ő meg fogja mutatni, hogy hogyan járj vele Lélekben. Ő nem csap be, mondja, hogy igen, jön a vihar.

 

Az erőtlenség és kalkuláció

 

Persze, hogy jön, de én ott leszek veled. És ha úgy elbuksz, mint Péter, kit érdekel! Azt hiszed, hogy kiküszöböltem a tervemből a te hibádat? Hogy nem számoltam vele? Dehogyisnem. Ott vagyok veled! Személyesen vezetlek téged. Egy olyan módon, amit senki más nem tapasztal meg rajtad kívül. Gyere velem, és élvezd ezt az utazást! Akkor is, ha vihar van! Mert tanít neked valamit. Azt tanítom neked, hogyha megint jön a vihar, mit kell tenned. és nem várok el tőled sokat, csak azt, hogy gyere énhozzám! Használd az én erőmet! Legyél a partnerem, a munkatársam, a barátom!

 

És azt hiszem, hogy ez nagyon bátorító kell, hogy legyen a számunkra. Járj Isten Lelkében! És ne kárhoztasd magad, ha elbuktál! Neki mindig van egy új terve a számodra!”

 

Forrás: