Egy szép reggel úgy döntöttem, hogy minden nap írok bejegyzést. Ezért még hajnalban is hajlandó voltam kelni több héten keresztül. Most több nap kimaradt, mi történt ezzel a nagy elhatározással?
Vasárnap délután megrendezésre került az a könnyűzenei koncert, amit barátaim segítségével szerveztem Gyömrőn. A „Barkaág” névre hallgatott. Az volt a cél, hogy annyi ember eljöjjön, hogy szinte be sem férnek. Elképzeltem, ahogy mindkét alapítvány számláján majd megjelenik közel 100000 Ft, mely összeggel már könnyedén lehet továbbadni a segítséget a célcsoportjaik irányába. Mivel most másak voltak a körülmények, ezért jegyek árusítására volt szükség. Mindannyiunkat az vezérelt, hogy aki eljön a koncertre, az úgy érezze, hogy többszörösét kapta annak, amennyit fizetett. Sok munkánk volt a szervezésben. Eközben az a körülmény is nehezítette a dolgot, hogy nem volt jó a közérzetem. Viccesen úgy fogalmaztam meg a barátaimnak, hogy jól vagyok akkor, ha nem gurul el a gyógyszerem. A hajnali ébredésre viszont képtelenné váltam. Közben a koncert előtti napokban egy számomra komoly pályázatot is le kellett adnom. Az utolsó pillanatokra hagytam, jó szokásomhoz híven. Csoda, hogy nem írtam? Most mi lesz? Akik eddig megszokták, hogy minden nap olvashatnak valami friss ropogós bejegyzést, azok most el fognak pártolni tőlem? Remélem, hogy nem. Akkor most hogyan gondolkodjak a saját elhatározásaimmal kapcsolatosan? Teljesen felesleges bármit elterveznem?
A férjem szokta mondani, hogy a terv lényege a módosítás. Nem tudom, hogy ezt most hol hallotta, de nagyon sokszor megtapasztaltam, hogy nem csak egy dolog szervezése kapcsán kell rugalmasnak lenni, hanem például egy dolog kiértékelése esetében sem mindegy, hogy mire és hogyan nézünk.
Sokan kérdezték már, hogy hogy sikerült a koncert. Az első reakciónk, közvetlenül a koncert után ez volt:
- Harmadannyian jöttek el a tavalyihoz képest.
- A végén, mire ráértem volna kicsit falatozni, már nem jutott sütemény.
- A koncert előtt jól esett volna egy kávé, de nem találtuk meg, mire meglett, addigra a hozzávalók tűntek el.
- A műsor után nem alakult ki nagy közösségi élet.
- Nem tudtuk videóra venni az alkalmat.
- Nem jött ki a helyi televízió.
Ez csak pár ok, amiért… nem volt érdemes eljönni? Nem volt érdemes megszervezni ezt a koncertet? Vasárnap este az első reakciónk az volt, hogy elkezdtük szétcincálni az eseményeket, hogy hol rontottuk el és keseregtünk. Aztán azt láttam, hogy ennek semmi értelme. A hálaadás és az öröm alkalma kell, hogy legyen az este. S hogy miért?
- Heinci Mika eljött hozzánk. Ez már önmagában is csodálatos volt. Viszont hozta Popele Róbertet, aki a siketek jelnyelvén végig kommunikálta a dalokat. Ez nekünk nem csak azért volt nagy dolog, mert ilyet még Gyömrő közönsége nem látott, hanem azért is, mert a De juRe Alapítvány a sérült emberekért dolgozik és nekik is gyűjtöttüünk. Teljesen odáig voltam ettől, hogy bár nem terveztem bele a koncertbe ilyen „elemet”, több lett ezáltal az egész. Legközelebb már tervezni fogjuk Robi jelenlétét is az alkalmainkon.
- Minden fellépő a legjobbat ki tudta hozni magából, legalábbis én így érzékeltem. A legbüszkébb a legfiatalabb lányokra voltam, akikkel hétről hétre együtt gyakorolunk énekelni. Egy barátnőmnek is ez volt élete első nyilvános szereplése és ügyesen helytállt. Idáig út vezet, amihez kitartásra van szükség, de a gyümölcse meglett.
- Két kedves dalomhoz olyan zenei kíséretet kaptam a barátaim által, hogy átadhattam magam az érzéseknek éneklés közben, olyan jó volt, hogy nem akapella kellett előadnom azokat. Egy kedvenc duettemben is énekelhettem egy barátunk közreműködésével, ez is valóra vált.
4. Találkozhattam egy sorstársammal, akit eddig csak levelező listán keresztül ismertem. Ráadásul a néptándcos barátaival érkezett és 600 kilométert utaztak. Ez egy rendkívüli teljesítmény. Igyekeztünk is meghálálni az itt létüket, a férjem sütött főzött nekik és az is kiderült, hogy náluk Nagyecseden másképp készítik a töltött káposztát.
5. Sikerült megoldani, hogy egy morzsányi pénzmagot ugyan, de mégis el tudjunk ültetni egy alapítvány újraindulásához. Tavasz van, reméljük, hogy a magocska bő termést hoz majd.
6. Az egész készülési folyamatban az emberek odaszánták magukat és egy közösséggé formálódtunk, mint ilyen esetben mindig. Erősödik a kapocs ilyenkor közöttünk, ami az életben a legfontosabb dolog.
7. Akik ott voltak, azoknak tudtunk átadni értékes dolgokat és remélem, hogy egyhamar nem felejtik el azt a napot.
-Hogy sikerült a koncert?
-Most örülünk azoknak a dolgoknak, melyek szépek voltak, a tanulságokkal pedig csak akkor fogunk érdemben foglalkozni, ha legközelebb elkezdünk ismét szervezni egy koncertet.