TARTALOM:
Miért ez a cím?
A tábor végére szerettem volna valami hazavihető tárgyi emléket is adni a csoport tagjainak. Egy olyan dolgot, ami lelki üzenetet is hordoz. Pénteken a magvető példázata volt kijelölve, de mivel úgyis sok olyan élménye van már a gyerekeknek, amikor ültetnek valamit és megfigyelik, hogy valami mást szerettem volna kitalálni. Egyébként volt arra lehetőség, hogy magot vessenek el atáborozók. A bejegyzés végén fog kiderülni az igazi válaszom, milyen igazolványról is van szó, s mi köze van a magvetésnek ehhez.
Gondolatok magva
Ahogy készültem erre a napra, eszembe jutott egy korábbi cikkem tartalma, amit a zuglói református gyülekezet Örömmondó című újságjában is közzé tettek. Sokszor azon kapom magam, hogy van egy természeti jelenség, és lelki dolgokon elmélkedem. Például egyszer egy szilvaevés közben eszembe jutott a kemény mag. Esszük a gyümölcsöt, de a magját kiköpjük. Abból újra kikelhet az a fa, ami ezt a gyümölcsöt termi. Hogy is van ez? Mi is a Lélek gyümölcse? A galatákhoz írt levélben találhatjuk a felsorolást (Gal. 5, 22-23.)! Szeretet, öröm, békesség, türelem, szívesség, jóság, hűség, szelídség, önmegtartóztatás. Ha abbó leszem, van magja? Szóval ha a számból kiköpöm, akkor pl. a szeretet, öröm, békesség, jóság, szelídség és mértékletesség fája újra kinőhet valahol? „Szívnek teljességéből szól a száj” – mondja az írás. Az biztos, – s ezt már a gyerekeknek is mondtam – hogyha szeretettel, örömmel, békességgel vagyunk telve, akkor a szánkon is olyan szavak jönnek ki, melyekkel ugyanezt közvetíthetjük embertársaink felé is.
Ki az, aki szeretne ilyen gyümölcsöző életet? – közelítettem a témára. Nézzük meg, hogy Isten, aki elveti ezt a jó magot, hogyan mutatja be példázatában azt, amikor kikel és lesz gyümölcs, s mikor nem kel ki, mikor nem lesz gyümölcse az elvetett szavainak, igéjének!
A beszélgetés témája
Megkértem a gyerekeket, hogy meséljenek olyan történetet, amikor valamit nem értettek. Mit tettek utána? Sok iskolai példa jött elő ismét. Volt, aki megkérdezte a tanárt újra. Volt, aki félt megkérdezni a tanárt, s a szüleitől kért segítséget. S hogy hogyan kapcsolódik ez a beszélgetés a történethez? Amikor Jézus elmondja a sokaságnak a példázatot, a tanítványok nem értették. Viszont utána nem szégyelték megkérdezni urukat, mit jelent. Röviden leírom ide:
- Útfélre esik a mag: nem érti az igét.
- Sziklára esik a mag: Örvendezve fogadja, de nem gyökerezik meg, nincs benne álhatatosság, a rossz körülmények elfojtják benne.
- Tövisek közé esik: hallja és örömmel is fogadja, de az e világ gondja, a gazdagság csábítása terméketlenné teszi.
- Jó földbe esik: hallja és érti is az igét és jó termést hoz.
A szántóföldek Izráelben a domboldalakon voltak. Néhol köves volt a talaj a vékony termőföld alatt. Keskeny út is vezetett a szántóföldeken át vagy azok mellett. Főleg a tövises gyomnövények akadályozhatták a növények növekedését. Nekünk van lehetőségünk az Úrral beszélgetni! Bizonyára nem kell erősen bizonygatnom, hogy sokszor előfordulhat, hogy nem értünk valamit a Bibliában. Ilyenkor Isten szent Lelke segítségünkre siet, ha kérjük tőle! Mikor ezekről beszéltem, feltettem a kérdést: Ki ismer olyan embert, aki a sok fájdalom, nehézség közepette már nem is törődik Istennel? És mi lehet még a másik ok, ami nem hagyja az igét gyümölcsöző fává nőni? A világi gondok és a pénz szerelme is eszükbe jutott. Megbeszéltük, hogy vigyázzunk arra, hogy a nehézségek miatt nehogy bezárjuk a szívünket Isten előtt, vagy éppen nehogy a világi javak utáni futásunk miatt zárjuk ki Őt az életünkből! Értsük meg, hogy Isten minden szavával jót akar nekünk! Jó terve van az életünkkel!
S végignéztük, hogy a hét első felében szereplő hithősöknél ez hogy volt. Megállapítottuk, hogy az ő szívük jó föld volt Isten szava magvainak. Hittek és bíztak az Úrban. Tegyük mi is ezt, éljünk így, s szeretetben, örömben gazdag életünk lehet!
A várva várt pozitív pletyka
Hétfőn mindenki kihúzott egy nevet, és végig azt figyelte, milyen belső értékei van annak a társának, akit kihúzott. Az volt a feladat, hogy ezt a megfigyelését majd pénteken el kell „pletykálnia”. Körben ültünk, és olyan jó volt hallgatni, ahogy a gyerekek egymásról milyen sok szépet és jót, kedveset tudtakfelsorolni. Kértem, hogy egy-egy történettel is támasszák alá, hogyan derült ki számukra, hogy pl. xy segítőkész! Így ültettünk egymás szívébe szeretetmagocskákat.
A másik magocska pedig az igazolványban volt elrejtve. Braille írással (a vak emberek által használt pontírással) leírtam mindenkinek a nevét, és alá egy titulust: Isten drága kincse. Arra bátorítottam a gyerekeket, hogy higgyék el, hogy ez így van. Az Úr így néz mindannyiunkra egyen-egyenként. Jézus azért halt meg, hogy az ember újra békét köthessen Istennel. Bármikor álljanak meg a menny kapuja előtt képzeletben, kopogtassanak, és hivatkozzanak a kártyán szereplő írásra. Arra, hogy hiszik, értékesek, és Jézussal akarnak élni. Az alábbi képen ez az igazolvány lesz látható, hozzá kell képzelni egy műanyag igazolványtokot, amibe beletettük.
Azért az üzenetet nem adtam olyan könnyen. Vittem egy Braille ABC-t, ami alapján meg kellett fejteni, mi van odaírva. A legtöbben nagyon élvezték a rejtvényfejtést! Aki már nagyon sokat szenvedett vele, az végül megkérdezhette, mi van az igazolványon. Hiszen az volt a cél, hogy tudják meg. E folyamat közben jöttem rá, hogy nem kell, hogy mindig én segítsek. Adják át egymásnak a „titkot”! Úgyhogy egy mini missziós munka is megvalósult kis csoportunkban!.
Még egy kis pozitív pletyka
Én is igyekeztem minden kedvességet észrevenni. Olyan jólesett, amikor a reggeli érkezésnél mindig volt valaki a szolgáló asszonytestvérek közül, aki megkínált kávéval. Az a soksok finom tízóraira készült szendvics, és a kedves kínálgatás is mindig bearanyozta a délelőttjeinket!
A Közös lelki rákészülés a lelkész úrral és feleségével, sokat tett hozzá ahhoz, hogy bátorságot merítsek a héthez. A terep előkészítésének munkálataiban mi nem vettünk részt, de el tudjuk képzelni, hogy az a gyerekparadicsom milyen sok kéznek és szívnek köszönhető. Én délutánonként nem tudtam részt venni a táborban, de minden napra jutott egy külön foglalkozás egy meghívott vendéggel, nekik is hála és köszönet, hogy hozzátették a magukét, és színesítették a programot. Képek a szerdai programokról, amik lemaradtak. 🙂
Gyöngyössi-Szabó Gábor kántor, zenetanár az orgonával ismertette meg a gyerekeket.
Rongylabdák is készültek.
Többen mesét olvastak a csendes pihenőnél, ez is egy olyan dolog, ami apróságnak tűnhet, de egy elaludni készülő ovisnak, szülőjének sokat adhat, sőt, akár a nagyobb gyerekeknek is.
Az egész családdal részt vehettünk, köszönjük a gyülekezetnek!
A képen a táborozók
Férjemnek, és a csoportunkban segétkező asszonytestvéreknek is hálával tartozom, vakságom okán a technikai dolgokat nem mindig egyszerű kivitelezni. S azért is jó, amikor többen vagyunk, mert több szem, lelkiekben is többet lát!
Hála és dicsőség az Úrnak, hogy adott egy picike részt az Ő hatalmas munkájából, s megosztotta így örömét velünk!
A táborzáróról röviden
A templomban volt megtartva. Előtte bemelegítésként volt egy kis Ki-Mit-Tud, ahol akinek kedve volt, megoszthatta a többiekkel „javait”.
A közösség tagjai igyekeztek meghívni sok embert, akiknek fontos lehet, hogy Péteriben volt egy ilyen tábor. Elénekeltük a dalt a lányokkal. Nagyon meghatott az, hogy beleadták magukat, és nagyon bátran adták át az üzenetet. Beszéltük ugyanis előtte, hogy gondoljanak arra, akkor, annál a dalnál, ők fognak prédikálni. Felnőtteknek, gyerekeknek, mindenkinek, akik ott lesznek a templomban. Mondják oda bátran mindenkinek!
És megcsinálták … Ez nagy dolog a mai világban, amikor sokan szégyellik énekhangjukat, nem merik nagyra nyitni szájukat, vagy lelküket. De Isten arra bátorít, hogy valljuk meg hitünket! A keddi bejegyzésben már megosztottam a dal hangfelvételét, ide egy másikkal készültem. Mivel a magvető példázata volt a téma, ezért szóljon egy ének erről. Óvári Péter lelkész úr, csapatával énekelte el ezt a táborzáró alkalmon.
Mikor már hazafelé indulóban volt a tábor nagy része, érkezett egy apuka, akiről kiderült, hogy nagyon jól gitározik és énekel, méltóképp zárhattuk le hangos dicsérettel a hetet! Ez nagy ajándék és meglepetés volt számunkra! Erről nincs felvétel, nincs fénykép, de szívünkben őrizzük az élményt, mint ahogy a többi szép megélt pillanatot is.
Az élménybeszámoló sorozat részei:
Hétfő: „Mire vagy jó?”Kedd: Teher alatt nő a pálma?Szerda: Érzékenyítés hatványozottanCsütörtök: Az otthon maradt fiú tékozlásaPéntek: Egy igazolvány, titkos üzenettel
Privát üzenet küldéseFeliratkozás blogértesítőreTémajavaslat küldése