TARTALOM:
A bibliai József és én
József története számomra kulcsfontosságú. A gyerekeknek is elmeséltem a csoportban, de tavalyelőtt a templomban is, hogyan kerültem kamasz koromban én is egyfajta börtönbe. Volt olyan életszakasz, amikor a nagynéném, aki nevelt akkor éppen, nagyon haragudott. Volt egy hitbéli meggyőződési különbség közöttünk, ami miatt ő nem akarta, hogy bizonyos keresztény testvérekkel találkozzam. Ha elment dolgozni, kulcsra zárta az ajtót, kihúzta a telefont, hogy ne tudjak beszélni senkivel. Ha levelem jött, felbontotta, elolvasta, volt, amiről csak utólag tudtam meg, hogy ki is dobta. Nem volt senki körülöttem, akivel beszélgethettem volna. Gyakorlatilag egyfajta „házi őrizetben” voltam. Délutánonként lemehettem a ház köré sétálni. És ott, egy-két vadidegen emberrel megismerkedve kaptamlehetőséget arra, hogy velük megoszthassam örömömet, bánatomat, nem volt más. Egyik este, csak úgy keresgéltem valamilyen rádióadót, s egyszer csak hallom, hogy valami dicséret szól és utána ige. Utána napról napra ez tartott életben, hogy tudtam, aznap az az egy negyed órás műsor elérkezik. Hihetetlen, hogy pont abban az időben kerestem rádióadót, mert egész nap csak sistergett az a frekvencia, csak abban az adott időpontban sugároztak adást, akkor is csak 15 percig (MERA – Magyar Evangéliumi Rádió). Hónapok teltek el így. Tavalyelőtt a József c. musical-ből énekeltem el József börtöndalát, s abba vontam be gyerekeket is. Az idei évre más volt a terv, eről később.
A beszélgetés témája
Megkértem a gyerekeket első körben, hogy meséljenek olyan történetet, amikor úgy látták, valaki kivételezett valakivel. Ez hogy esett nekik? Mit gondoltak arról az illetőről, akivel kivételeztek? Hogy viselkedtek a kivételezettel? Én azt az emlékemet idéztem fel, amikor azt gondoltam, hogy a gimiben egy dalt azért nem én énekelhettem el, mert a másik lány sokkal szebb és csinosabb volt, és persze látott. Persze azt is mondtam nekik, hogy nem tudom, hogy ez így volt-e, de én úgy éltem meg ezt a helyzetet, és haragot éreztem a tanár iránt is, és haragudtam az osztálytársamra is. Erről nem beszéltem senkinek, nem emeltem szót. Egy másik esetben viszont annál inkább. A hittan tanár egyszerre több gyereket is feleltetett, és én, aki mindenre tudtam a választ, hármast kaptam, a kedvence, aki hibázott is, ötöst. Hangos hisztiben törtem ki (14 éves voltam akkor), hogy ez micsoda igazságtalanság. A következő órán pont fordítva történt az eset. A gyerekek is főleg iskolai élményeket hoztak. S elmesélték, hogy sok esetben a kivételezett személyt kiközösítették. Örültem annak, hogy tisztán látszott ugyanaz az emberi reakció, amit aztán József története kapcsán megismerhetünk a Bibliából.
Adj király katonát! – játék kedd délután Angyal József cserkészvezetővel.
Ige és kérdések
A kérdések előtt elmondtam nekik, hogy milyen érdekes, míg dávidot szinte észre sem vette édesapja, addig József éppen az ellenkezőjét élhette meg. Isten mindkettőjükön keresztül hatalmas dolgokat végzett el, nézzük meg, akkor mi számít Isten szemében! A következő kérdésekkel beszéltük meg a történetet:
- Miért szerette jobban Jákob Józsefet, mint a többi gyermekét? (Idős korában született)
- Hogyan reagáltak erre a testvérei Józsefnek? (Amikor tarka ruhát is csináltatott apja kedvenc fiának, megharagudtak rá annyira, hogy egy jó szavuk sem volt hozzá)
- És mi volt a másik ok, amiért mégjobban megutálták? (Amikor az álmairól mesélt)
- Milyen álmai voltak otthon Józsefnek gyerekkorában, amiket aztán el is mesélt testvéreinek és szüleinek? (Az ő kévéje egyenes maradt, a másik 11 kéve meghajolt. A nap, a hold és 11 csillag is meghajolt az ő csillaga előtt.)
Lejegyzeteltem, de kimaradtak
Tegyük fel, hogy valaki előre látja fényes jövőjét, és elkezd beszélni róla, miközben ebből még semmi nem látszik. Akkor lehet, hogy ő egy pozitív gondolkodó? Látjuk, hogy meg is valósul. Akkor ez most a vonzás törvénye? József meglátta álmában, hogy milyen jövő vár rá. Nem beprogramozta a jövőjét, hanem Istentől kapta meg álomban. Ránk milyen jövő vár, mit lehet tudni erről?
Istennek jó terve van mindannyiunkkal!
erről már beszélgettünk. A Biblia tele van olyan igékkel, melyből kiderül, hogy Isten valami nagyszerűt készít el számunkra. Gyermekévé akar fogadni. Mit gondoltok, ha egy mindenható Istennek a családjába bekerül valaki, akkor mi az, ami az övé lesz ezzel? Utána leegyszerűsítettem a problémát, lement egy olyan kör, hogy egy földi gazdagsággal rendelkező embernek vajon milyen háza van? Milyen érzés lehet egy ilyen gazdag család tagjának lenni, ahol emellett még szeretik is egymást a tagok? Isten ennél sokkal gazdagabb! S igyekeztem felsorolni nagyságának jeleit, amit akár a természeti világ megismeréséből is már ki lehet következtetni. Az egész univerzumot Ő teremtette. S egy ilyen személy akar minden embert a családjába fogadni. Tehát nem akárki. Így próbáltam előmelegíteni a megtérés témáját.
Mi volt a közös Dávid és József Szívében?
Bizalom volt az Úr iránt. Kitartó hitük meghozta gyümölcsét. S nem a nehézségek voltak azok, melyek ilyen erős jelemmé formálták őket (Teher alatt nő a pálma) hanem a körülmények közepette is az Istenbe való kapaszkodás volt, ami életben tartotta őket (ez utóbbi gondolatot éppen akkoriban hallottam egy igehírdetőtől, és igaznak találtam). Minden körülmények között velünk van az Úr, bátran és bizalommal forduljunk hozzá! bátorítottam a gyerekeket, felnőtteket a csoportban.
Aranymondás:
„Ti rosszat terveztetek ellenem, de Isten terve jóra fordította azt.”
(1 Móz. 50,20.)
Gyöngyfűzés is volt kedd délután Konkoly Margarétával
Daltanulás, hogy bátorítsunk
Tervbe volt véve, hogy a gyerekekkel meg lehetne tanítani egy dalt, amit a táborzáró alkalmával elő is adhatnánk. Valami bátorítót, ami mindenkinek, – felnőttnek, gyereknek egyaránt – adhat. Valami olyat, amit még a templomban nem hallhattak. Hétfőn megszavazták, hogy csináljuk. Mivel ez nem egy konkrét zenei tábor volt, igyekeztem valami egyszerűt, mégis nagyszerűt megtanítani. Minden napra jutott egy sor a szövegből. Természetesen kedden már az egész szöveggel elkezdtünk dolgozni, de az első két sort csiszoltuk jobban. Ritmizálva olvastuk, majd mondtuk szöveg nélkül, végül énekeltük Csaba bácsi gitárkíséretével. Én nagyon szeretem azokat a könnyűzenei számokat, melyeknek szövege sokatmondó, de egy populáris műfajban írták meg, sokan ismerhetik. Így a gyerekek is könnyen fogadják, ugyanakkor egy minőségi tartalommal is megismertethetem őket, ami a zenei ízlés kialakulásának szempontjából is hasznos. A tábor előtti ötleteléskor a lelkész úr felesége Anikó, szinte felugrott örömében, amikor megmutattam neki, hogy talán ezekből a dalokból lehetne énekelni részleteket. Két dalt választottam ki, az egyiket egyedül, a másikat pedig közösen a csoporttal gondoltam elénekelni úgy, hogy átvezetem az egyik dalból a másikat.
1. dalrészlet szövege:
„Arra születtem, hogy kisgyerek legyek,
s anyám mellett lassan játszam az életet.Arra születtem, hogy felnőtt is legyek,
s hogy megértsem a szóból azt, amit lehet.Végül arra jöttem én a világra,
hogy elhiggyem azt,
nem vagyok hiába!Arra születtem, hogy megszeressenek,
s hogy megszeressem én is azt, akit lehet.Arra születtem, hogy boldog is legyek,
s továbbadjam egyszer az életemet.”
2. dalrészlet, a gyerekekkel együtt tanultuk:
„Arra születtünk, hogy tiszta szívvel szerethessünk,
boldogok legyünk, boldogok legyünk!Arra születtünk, hogy mégse dobjuk el hitünket,
hogyha szenvedünk, hogyha szenvedünk!Mint a mécses világítson egész életed,
fordulj felém, ha megérted, mit mondok neked!Arra születtünk, hogy napsugárba kapaszkodjunk,
nem baj hogyha fáj, nem baj, hogyha fáj!Arra születtünk, hogy tiszta legyen még a szívünk,
játszunk még tovább, játszunk még tovább!”
S mik ezek a dalok? Amit a gyerekekkel közös éneklésre szántam, A „Képzelt riport egy amerikai popfesztiválon” c. musical dalrészlete, Arra születtünk. A dalból azért csak részletet választottam ki, mert fontos számomra az is, hogy csak olyan szöveget énekeljek, ami egybecseng hitemmel, vagy azzal a céllal, amire a dalokat használni szeretném. „Arra születtünk, hogy a Föld sebeit begyógyítsuk” – kezdődik a gyerekekkel énekelt dal eredetileg – én erről pl. hitem szerint mást gondolok, és nem tudnám ezt sem énekelni, sem megtanítani. Úgyhogy ezt az éneket csak a második felétől dolgoztuk fel. Vagy az első dalnál, amit csak én készültem énekelni, ott is olyan a befejező gondolat, ami már számomra a hiábavalóság érzését tükrözi, de nem szerettem volna most lehangoló üzenetet közvetíteni, ezért hamarabb lezártam a dalt. „Végül arra jöttem én a világra, hogy belehaljak abba, hogy éltem e világba” – én ezt sem akartam énekelni. Remélem nem baj! Nagyon szeretem azt a szabadságot, amivel élhetünk Isten jelenlétében! A dalok a fentebb idézett formában hangoztak el pénteken. Itt egy hangfelvétel a táborzárón készült az éneklésünkről.
A fentebb idézett szöveget viszont őszintén így érzem és gondolom! A napsugár számomra Jézus, akibe kapaszkodom nap, mint nap!
Az élménybeszámoló sorozat részei:
Hétfő: „Mire vagy jó?”Kedd: Teher alatt nő a pálma?Szerda: Érzékenyítés hatványozottanCsütörtök: Az otthon maradt fiú tékozlásaPéntek: Egy igazolvány, titkos üzenettel
Privát üzenet küldéseFeliratkozás blogértesítőreTémajavaslat küldése