TARTALOM:
Nehezen indult
Férjemmel, Horváth Csabával, az a megtiszteltetés ért, hogy részt vehettünk Isten munkájában a Péteriben táborozó gyermekek, s az őket segítő felnőttek között. De ha őszinte akarok lenni, akkor elmondom, nem ez volt az első gondolatunk, hogy milyen hálásak vagyunk a feladatért. Megijedtünk. Nem vagyunk pedagógusok, bár van négy gyermekünk és Isten igéjét is szeretjük. Inkább kizárólag csak a zenélésre szerettünk volna vállalkozni, de szükség volt ránk, hogy csoportvezetőként is szolgáljunk a táborban. Bíztunk benne, hogy ehhez minden lelki támogatást meg fogunk kapni Istentől és a gyülekezet többi tagjától is. Imádkoztam bölcsességért, s közben Óvári Péter lelkész urat is megkérdeztem, mégis hogyan álljak neki az ige feldolgozásának úgy, hogy az gyereknyelven is érthető legyen. Azt már lehetett tudni, hogy inkább kisebbek lesznek, alsós korosztály.
„Olvasd el az igét, majd tegyél fel kérdéseket!” – kaptam a tanácsot tőle.
Természetesen gondolati vezérfonalat is kaptunk a lelki beszélgetésekre való felkészüléshez. Nekiláttam a tábor előtti napokban, s hatalmas csodákat éltem meg, ahogy megnyílt az ige. Ez számomra egy új megközelítés volt. Eddig valahogy mindig kijegyzeteltem a tartalmat, és ha magam elmélkedtem, akkor azon gondolkodtam. De így, hogy kérdéseket kezdtem megfogalmazni, s közben gondoltam a gyermeki lelkivilágra, sokkal nagyobbra tárult az „ajtó”!
“Meghallgatlak” sarok a táborban
Nagyon ajánlom kipróbálásra ezt az igetanulmányozási módot, válasszunk ki egy igeszakaszt, és tegyünk fel kérdéseket! Most sorrendben végigmegyek, melyik nap miről és hogy volt szó a csoportunkban, szeretném összegyűjteni az így szerzett hitbéli megtapasztalásokat. Tartson velem!
Miért ez a címe a napnak?
„Mire vagy jó?” Kovács Ákos egyik dalának címe ez. A táborozás előtt fedeztem fel ennek a dalnak a refrénjében rejlő kérdést, ami bennem sokszor lüktet. Az is eszembe jutott, hogy tavaly, amikor csak beültünk egy csoportos foglalkozásra, és bizonyságot tettem, s arról beszéltem a gyerekeknek, hogy ők milyen értékesek, alig akartam elhinni, hogy a legnagyobb kamaszok is csöndben, nagy figyelemmel hallgatták a bátorító szavakat erről. Ennyire ki lennének éhezve a jó szóra? Amikor hétfőre készültem, s Dávid történeteiről, királlyá való felkenetéséről, s a Góliát elleni harcáról olvastam, már meg is szólaltak bennem a kérdések. Gyorsan feljegyeztem őket, s elolvastam a lelkész úr által lejegyzetelt gondolatindító sorokat is. Ez alapján próbáltam megtervezni a foglalkozás menetét. Minden nap más történet volt, de hasonlóképp dolgoztuk fel. Első körben saját történeteikre kérdeztem rá, majd az igében leírtakról beszélgettünk, végül játékkal, énekkel zártuk le a foglalkozást.
Délutánonként különféle kreatív foglalkozásokra volt lehetőség minden nap a gyerekeknek. A képen a kreatívok asztala.
A beszélgetés témája
Hétfőn arra kértem a gyerekeket, hogy meséljenek olyan történeteket, amikor azt mondták nekik, hogy valamit nem csinálhatnak meg, mert még túl fiatalok hozzá, vagy valamiért nem nézték ki belőlük, hogy képesek lennének rá. Általában olyan esetek hangzottak el, amikor még a szülők valamitől féltették őket, mert veszélyesnek tartották azt a dolgot rájuk nézve. Én egy kicsit másfélét osztottam meg. Elmeséltem, hogy általános iskolában azért nem tanulhattam meg zongorázni, mert azt mondta a tanár, hogy én nem látom a kottát. Kicsi gyerekként még nem tudtam ez ellen érvelni.
Az ige, plusz kérdések
- Mit nézhetett ki Dávidból az édesapja, Isai ? (Sámuel próféta azt kérte tőle, hogy minden fiát vezesse elé, hogy Isten megmutathassa neki, kit választott ki királynak. De ő csak hét fiának szólt, őket vezette elő, Dávidnak, a legkisebbnek nem, hogy jöjjön haza a mezőről, ahol a juhokat őrizte. A hét idősebb fiú között pedig nem volt a kiválasztott. Csak ekkor derült ki, hogy létezik a nyolcadik gyerek is, aki dávid volt, s aki király lett.)
- Mit néztek ki belőle a testvérei? (Haragudtak rá, amikor kiment a harcmezőre, s kérdezősködött Góliát felől. Biztosan csak vért akar látni – gondolták. A szülők is csak azért küldték oda Dávidot, hogy megnézze, hogy vannak a testvérei.)
- Milyennek írja le a Biblia a külsejét Dávidnak? (Piros pozsgás, jó kinézetű, tiszta szemű volt.)
- Milyennek látta őt Saul király, amikor Dávid Góliát ellen akart kiállni? (Ő is féltette, látta, hogy nem egy harcedzett katona, hanem egy fiatal fiú. Próbálta még a páncélját is ráadni, de nem volt neki való. Végül mégis harcba engedte kijelentése okán.)
- Mi volt Dávid érve?
A gyerekeknek megmutattam, hogy van egy hangos Bibliám, és azt hogyan tudom használni.
Az érdekesség kedvéért azzal olvastattam fel a kijelölt igeszakaszt is kivételesen. A hangfelvételen egy kis ízelítő.
„Valaki megemlítette Saul előtt, hogy Dávid mit mondott Góliátról. Saul ekkor magához rendelte Dávidot, aki ezt mondta neki: „Királyom, senki se csüggedjen el Góliát miatt! Szolgád megküzd ezzel a filiszteussal!” De Saul ezt válaszolta: „Ugyan fiam, túl fiatal vagy te ahhoz, hogy kiállj párviadalra ezzel a híres filiszteus harcossal, aki már fiatal kora óta csatákban edződött!”
„Uram, szolgád pásztor volt apja juhai mellett a pusztában — mondta Dávid. — Ha egy oroszlán vagy medve elragadott egy-egy juhot a nyájból, utána mentem, leterítettem, és juhomat kiszabadítottam a szájából. Ha pedig a vadállat ellenem támadt, megragadtam a szakállát, és ledöftem. Bizony, szolgád megölte az oroszlánt is, meg a medvét is! Így fog járni ez a körülmetéletlen filiszteus is, amiért gyalázni merészelte az Élő Isten seregét!
Az Örökkévaló, aki megmentett engem az oroszlán fogaitól és a medve körmétől, meg fog menteni ennek a filiszteusnak a fegyverétől is!”
(1 Sám. 17, 31-37.)
Ebből a szakaszból ismerhetjük meg, hogy mi volt Dávid szívében. – beszéltük meg a gyerekekkel. Majd íg bátorítottam őket: Ha az Úr ránk bízott egy nehéznek, vagy lehetetlennek látszó feladatot, akkor nem kell félnünk, hiszen az Ő erejével tehetjük a dolgunk! Bízzunk abban, hogy Ő velünk van a nehéz helyzetekben! Dávid bízott az Úrban, s Isten ezt látta a szívében. Ez után megtanultuk az aranymondást, ami így van megírva:
„Az ember azt nézi, ami a szeme előtt van, de Isten azt nézi, ami a szívben van.” (1 Sám. 16,7.)
Gondolhatná a kedves olvasó, hogy mivel én nem látok, nekem nem szól ez az ige, hiszen hogyan is tudnám azt nézni, ami a szemem előtt van. De én úgy értem ezt az igét, hogy a biológiai szemünk által érzékelt dolgok, az a külsőségekre vonatkozik. Külsőség szempontjából pedig valakinek az illata, hangszíne, bőrének tapintása ugyanolyan, mint a látvány. Ha valaki mellé azért nem ülök le, mert büdös, vagy azért nem beszélgetek vele, mert nem bírom elviselni a beszédhibáját, vagy nem érek hozzá, mert érdes a bőre nagyon, akkor ugyanúgy rám is vonatkozhat az állítás: azt néztem, ami a „szemem előtt” van.
Most ismét jöjjön egy fénykép a tábor életéből, hétfő délutáni pólófestés!
Játék
Arra gondoltam, hogy gyakorolhatnánk a táborban azt, hogy a társaink szívét lássuk, s az Isten által odahelyezett kincseket igyekezzünk megtalálni a másikban. Ezért kitaláltam egy játékot. Mindenki kihúzott egy nevet. A tábor ideje alatt ki kellett fürkészni, milyen szívbéli jó tulajdonságai vannak az illetőnek. Majd egy un. pozitív pletyka nevű játék keretében, az utolsó napon, mindenki elmondhatta, mit fedezett fel. Izgultam, mert még sohasem próbáltam ki ezt! A pozitív pletyka játékról csak a napokban hallottam először egy szupervízor barátnőmtől, aki már egy tréningen megtapasztalta ennek jótékony hatását, s ezt kombináltam a saját ötlettel, hogy nézzük meg, mi van a másik szívében! Hiszen annyira megszoktuk már, hogy azt nézzük, ami a szemünk előtt van!
Az élménybeszámoló sorozat részei:
Hétfő: „Mire vagy jó?”Kedd: Teher alatt nő a pálma?Szerda: Érzékenyítés hatványozottanCsütörtök: Az otthon maradt fiú tékozlásaPéntek: Egy igazolvány, titkos üzenettel
Privát üzenet küldéseFeliratkozás blogértesítőreTémajavaslat küldése