Énekpróbák Bolyki Balázzsal
(szerda: tehetség plusz ember – tematikus nap)
Tegyük fel, hogy kilátástalan helyzetben vagyunk. Úgy érezzük, hogy az életünk minden területén csak a probléma van. Szorongatnak jobbról, balról. Ilyenkor milyen jó is lenne az, ha valaki egyszeriben egy varázsütésre megváltoztatna mindent körülöttünk! Történt már a kedves olvasóval ilyen csoda? Énekes előadóként hogyan tölthetünk be ilyen szolgálatot mások életében? Többek között erről is szó volt a tegnapi próbán, hogy mi a titka annak, hogy egy „kókadozó lélek” újra életre keljen. Simogató lágy dallamok? Vagy éppen az ellenkezője? Vagy?
Egy pillanat, vagy folyamat?
Talán ismerős példa. Itthoni feszültség, aztán megjelenik váratlanul egy kedves ismerős a kapuban. Bejön, s valahogy olyan légkör támad a jelenlététől, hogy nem is értjük,előtte mi bajunk volt. Vagy egy másik eset. Már a kiszáradás határán lévő virágunkat meglátja valaki, és kérve kéri, hogy ne dobjuk ki, majd ő inkább hazaviszi és megmenti, mert annyira szereti a virágokat. Csak egy kis víz – mondja – egy kis törődés – s biztos benne, hogy életre kel a növény. Akkor most egy pillanat alatt történik meg a csoda, vagy egy folyamat eredménye? Hol van a dalban a pillanat varázsa, s hol a helye az állandóságnak egy énekes életében?
A ’”szent” pillanat
Amikor a közönség meghallja az első hangot, megtörténik, megtörténhet a csoda. Képzeljünk el egy virágot, melyet a mesebeli varázsló pálcájával megérint, s az hirtelen feléled. Ezt látványosan is szemléltette Balázs és nekem is, aki ugye nem láthattam. Odajött és enyhén megérintette a fejem. Nekem erről a Sivatagi show c. film jutott az eszembe, az a rész, amikor elered avárvavárt eső, s a kietlen tájból egy gyönyörű színpompás kert lesz. Nagyon élesen emlékszem a film képeire, mert több alkalommal is fel szoktam idézni, amikor hiányoznak a színek. Mert néha hiányzik, hogy láthassam őket. Ha felidézem ezt a részletet, még elég jól visszajönnek az emlékeimben, hálalegyen ezért!
Balázs a dal indításáról szóló szemléltetése után a folytatásról is beszélt, mint a pillanatokban történő folyamatos jelenlétről. Több olyan dalunk van, amiben nem azonnal kell elkezdenünk énekelni. Várni kell a refrénig például. Addig telnek a másodpercek, ilyenkor elsőre nehéz, hogy mit is csináljon az ember. Kínosnak érezhetjük azt, hogy mi ott csak állunk és nem történik semmi. De biztos, hogy nem történik semmi? Felhívta a figyelmünket arra, hogy amikor elindul a zene, nekünk már gondolatban jelen kell lennünk. Akkor is, ha nem mi kezdjük az éneklést. A dal mondanivalójára gondolhatunk, figyelhetünk a kísérő zenére, a lényeg, hogy teljes valónkkal elejétől a végéig benne legyünk a dalban. Akár éneklünk, akár éppen nem. Ez az adott ének folyamatosságára, ívére is kihat. Nem lehet folyton megszakítani a dalt. A felszálló repülő hasonlatát már más próbákon is említette. Viccesen el is mesélte, hogy gyerekkorában az apukája, amikor repülőn ültek és Balázs félt, mindig azt mondta, hogy ne aggódjon, még egy repülő sem maradt fent a levegőben.:) Tehát van egy folyamat, a repülő felszáll, majd landol. Nekem kihívás a folyamatos lélekjelenlét. Még nem találtam meg az okot, hogy egyes esetekben miért tudok nagyon ott lenni, máskor pedig miért nem. Lehet, hogy ebben is a kulcskérdés a szándék? Az, hogy én most adni szeretnék kifelé? Lehet, hogy egy tudatos döntést kell hoznom efelől minden próbán és minden koncerten?
Varázslat a folyamat hatására
Minden próbán, amikor elővesszük a dalokat, újra és újra kitérünk az apró részletekre. Vannak olyan dolgok, amiket minden héten hallhatunk Balázs szájából, mégis alig emlékszünk rá. Ez olyan érdekes nekem. Mindenesetre az biztos, hogy nagyon hasznos, ha jól rögzülnek bennünk a legapróbb részletek is. Hiszen ettől válhat igazán ízletessé egy dal, azon túl, hogy magabiztosan énekelhetünk. Ismét kaptam instrukciót, amit szintén nem tegnap hallottam először, hogy jobban legyek jelen fizikailag a dalban. Ez sem rutin még nálam. Meg is lett a figyelmeztetés eredménye, belemelegedtem az éneklésbe, de még szerintem ez fokozható, mert nem csurgott izzadtság a hátamon sajnos. Ha erre minden egyes alkalommal figyelek, mármint az intenzív fizikai jelenlétre például, előbb-utóbb meg lesz az eredménye gondolom, csak nem szabad elhanyagolnom ezt a részt.
Emberi kapcsolatok és varázslat
Egy fél évvel ezelőtt még nem is ismertem énekestársunkat, aki ma a legközelebbi barátaim egyike. Ő azt mesélte nekem egyszer, hogy én az ismerkedésünk elején elég zárkózottnak tűnten, mint aki nem akar barátkozni. Ez így igaz, ez a terület számomra egy elég nehezen nyitható. S itt jön a kiszáradt virág esete. Apró figyelmességek egymás felé hétről hétre, s kialakul, megszilárdul ez által egy kölcsönös tisztelet, megbecsülés, szeretet, ami aztán szavak nélkül is egyre inkább jelen lehet kapcsolatunkban, de általánosságban is mondhatom, hogy a mi kis kórusunkban azok felé, akik felé nyitni tudunk. Persze néha olyan jó kifejezni is, ha valaki közel áll hozzánk. Egy születésnap remek alkalmat ad erre. Bajkó Ágit, ezt a barátnőmet köszöntöttük fel a próbán, aki mindig velünk énekel keddenként, mint a Bolyki Soul&Gospel Kórus egyik tagja. Én nagyon szeretek vele beszélgetni, énekelni, van, amikor a kóruspróbákon kívül is van alkalmunk erre együtt.
Hogy tetszik ez az ötlet? Gondoljunk ma közösen azokra az emberekre hálás szívvel, akiktől az életünk egy „varázsütésre”, vagy több „varázsütésre”, pozitív értelembe véve, jelentősen megváltozott!