A Para-ra Gospel Kórus énekpróbái Bolyki Balázzsal
(szerda: tehetség plusz ember – tematikus nap)
Jót mosolyogtam, amikor kiderült számomra tegnap, hogy a torta nemzetközi világnapja van. Nem vagyok édesszájú különösebben, de ha valaki elkészíti a mindmegette.hu oldalon található csokikrémes csokitortát, akkor azt nem utasítom vissza. Itthon majdnem minden ünnepre ilyet süt a férjem. A tegnapi próba több szempontból is „édes” volt. Megjelent ez az ízvilág Balázs instrukcióiban, ajándékokban és nem utolsó sorban a találkozásokban.
Keserű íz
A múlt héten betegség miatt nem lehettem jelen a próbán. Ez a körülmény igen csak meg akarta keseríteni azt a napot. Vannak, akik nem értik, hogy ez miiért akkora tragédia nálam, hiszen „ez csak egy próba”. Igen, végülis „csak” egy próbának tűnhet egy kívülálló szemében, de mi, akik benne vagyunk ebben a munkafolyamatban, teljesen másképp éljük meg. Legalábbis többen vagyunk ezzel így. Balázs elmondta nekünk még tavasszal, hogy arra fog törekedni, hogy olyan próbákat tartson, amik tulajdonképpen pótolhatatlanok. Ne az legyen bennünk, hogy na, kedd van, menni kell, hanem az az élményünk legyen, hogy hú, ha ezt most kihagytuk volna, mennyi mindenről lemaradtunk volna. Hát igen, egy csodálatos dologról lemaradni nem akar az ember, a kötelező dolgokat pedig mindenki vagy tudatosan, vagy tudat alatt, de nem igazán szereti. Végülis sikerült „túlélnem” a hiányzást. Szemeimet kiélesítettem arra, hogy felfedezzem az énekpróbákon túli dolgokat, amiért hálás lehetek az életben.
Édesítő „szerek”
Egy kedves idősebb hitbéli testvéremmel beszélgettem telefonon aznap délelőtt, akinek háziorvos a férje. Kértem tanácsot. Ő annak örült, hogy van még feladata. Tulajdonképpen az ő kedves szavai megnyugtattak, s amikor ezt elmondtam neki, ő ettől szárnyakat kapott, én pedig ettől lettem lelkes.:) Ez után jött valaki, és hozott egy csodás fehér színű, báránybőrhöz hasonlító anyagot, ami éppen olyan volt, amiről álmodoztam, hogy milyen jó lenne ilyesmit szerezni a hálószoba falára. Délután pedig az történt, hogy a legkisebb lányunk a cserépkályha ajtaja elé állt, ami igen csak forró, s éreztem, hogy valami füstöl. Ő pedig sírt, hogy forró a nadrágja. Nagyon megijedtem, mert azt hittem, hogy meggyulladt rajta a ruha és ő is megégett. Azonnal elkezdtem róla leszedni a ruhát. Szerencsére csak a pulóvere pörkölődött meg, neki semmi baja nem lett. Kimondhatatlan hálát éreztem, hogy ez szerencsésen alakult. A kórustársak a próba közti szünetben felhívtak, jó volt érezni, hogy szeretnek.
Édes instrukció
Szerencsére sikerült hamar belerázódni a dalba, amit a múlt héten kezdtek el tanulni a többiek. Emlékszem, amikor ez volt a sláger, én Dubicsányban nyaraltam az unokatestvéreimmel. Tizenéves voltam, s valahogy ez az érzésvilág jött a felszínre. Tegnap nagyon sokat nevettem azon, ahogy Balázs előadta, hogy hogyan ne énekeljük el egyik-másik szakaszt. Az ilyen szemléltetései mindig nagyon mulatságosakJ. Írásban ezt nem lehet visszaadni sajnos. Azt viszont igen, hogy volt egy olyan feladatunk, hogy miközben éneklünk, gondoljuk azt, hogy méz jön ki a szánkon keresztül. Az első ilyen éneklés után megjegyezte, hogy még nem az igazi. Cukrot már érez, de méz legyen. Méz, ami folyik. Nagyon kellemes volt erre gondolni, s így énekelni. Remélem, hogy hallgatni sem volt szörnyű a végeredménytJ. Sokat beszélt még arról, hogy milyen hangokat meddig éshogyan tartsunk ki. Bár ez úgy tűnik, mintha matematika lenne, mégsem az. Beszélt még arról is, hogy minél nagyobb felbontásban halljuk belül a ritmust, annál könnyebben leszünk pontosak, miközben beletesszük az éneklésbe például a hajlítást. Élt még ismét a repülős hasonlattal is, ahogy azt már máskor is tette. A gép felszáll, majd leszáll. Ennek van egy folyamata, íve, dinamikája.
Álmomban repülök
Máskor nem nevettem ezen, de tegnap muszáj volt. Három napja olyat álmodom, hogy repülővel megyünk valahová a családdal, de mindenki előtt titkoljuk, mert attól félünk, hogy azt hiszik, gazdagok vagyunk, Pedig nem.:) Álmomban a repülőnek nincs nagy hangja, a fel és leszállást sohasem élem át, csak a magaslatotJ. Fel is tettem magamnak a kérdést, hogy mi a csudának álmodom én ezt folyamatosan. Lehet, hogy azért, mert van egy dal, amit mostanában hallgatok és elkezdtem megtanulni. Ezt már saját szakállamra. „Mit ér egy hang” Abban van egy sor, ami így szól:
„Szóljon hát most minden hangból hálám,
hogy a semmiből így felrepítettél!”
Koncertfelhívás
December 21-én a MOM Kulturális Központban Budapesten, 18.00 órai kezdettel fellép a Para-ra Gospel Kórus is a Bolyki Soul&Gospel Kórussal, illetve annak junior tagozatával! Jegyek már rendelhetők az alábbi oldalon, illetve személyesen is megvásárolhatók a helyszínen.
http://
Remélem, hogy találkozunk!