A NEVER GIVE UP Gospel kórusba való jelentkezés küzdelmeiről
(vasárnap: a keresztény hitélet kihívásai – tematikus nap)
Feladjam, vagy ne adjam fel? Ezt a kérdést már egyszer feszegettem annak a felhívásnak a kapcsán, amit akkor közzé is tettem itt a blogban. Egy kórus megalakulásáról szólt a hír és arról, hogy sérült emberek jelentkezését várják. Azóta eltelt egy pár nap és megmondom őszintén, én sem azonnal jelentkeztem a felhívásra. Voltak dilemmáim, amit itt szeretnék most megosztani,
hitélet
A keresztény hitélet témájában írni nagyon bensőséges dolog, de a célom, hogy bátorodjon a szív! ?
Egy két perces szerkesztett bejátszás Schlingloff Sándor gondolataiból
(vasárnap: a keresztény hitélet kihívásai – tematikus nap)
Kattintson ide a meghallgatáshoz!
Megható történet, gyermeki hit
(vasárnap: a keresztény hitélet kihívásai - tematikus nap)
Egy kedves barátom küldte nekem ezt a történetet és azt gondoltam, hogy ezt nem szabad kihagyni, meg kell osztanom, annyira meg tud érinteni.
A vonat éppen befutott a pályaudvarra. A peronon egy kislány várt az "útipoggyászával", egy szatyorral, amelybe a tervezett utazásra egy kis ennivalót csomagolt be. A kicsi felszállt, és talált egy ülőhelyet egy még nem egészen teli fülkében. Kutatva nézett körül, és megnézte az utasokat, akik azonban mind idegenek voltak. Fáradt volt a hosszú várakozástól, és úti
Jakab Miklós 100
(vasárnap: a hitélet kihívásai – tematikus nap)
November 10-én egy kopjafa ünnepélyes leleplezésének lehettek tanúi azok, akik ellátogattak a Fiumei úti Sírkertbe. Jakab Miklós 100 éve született és 10 évvel ezelőtt hunyt el. Felesége még él, ő például végig jeltolmácsolással szolgált az eseményen. Ki is volt a férje a közösség szemében? Hogyan telt ez a megemlékezés? Erről szól Menyhárt András újságíró cikke az alábbiakban.
A temetőben mindenütt csak levelek.
Vörösek, barnák, sárgák és ezeknek számtalan, tengernyi árnyalata.
Fán éltek, leestek,
de itt vannak, léteznek,
holtukban is színesítnek;
holtukban is gazdagítnak.
Dicsérik a múltat, a hatalmas, nagy fát,
amelyet nem régen igenis, akkor is,
levélszívvel ők éltettek.
Egy emberre emlékeztünk.
Jakab Miklósra.
100 éve született, de mintha most is élne.
A gyümölcsök, az igazi ajándék-ember gyümölcsök tanúsíthatják
csomagját fejpárnának használta, hogy kissé kipihenje magát. Amikor jött a kalauz, nagy bizalommal megkérdezte tőle, hogy szabad-e itt aludni. Ő barátságosan igennel felelt, de utána látni akarta a jegyet. A kislány így felelt:
- Nincs jegyem.
Erre a következő beszélgetés alakult ki:
- Hova utazol hát?
- A mennybe megyek - hangzott a válasz.
A kalauz körülnézett, és csodálkozva válaszolt:
- Igen? És ki fizeti a vonatjegyet?
Egy missziós tevékenységet végző vak férfiről és munkájáról
(vasárnap: a keresztény hitélet kihívásai – tematikus nap)
Íme valaki, akinél a vakság eszköz , hogy mások felé szolgálhasson, másokat segíthessen.
A debreceni Szakáll Zsombor látó emberként született.
Kezdetben ugyanúgy élt, mint bárki más, tanult, játszott, rosszalkodott, jóllehet a szeme érzékenyebb volt és picit kevesebbet látott.
Iskolába a gyengénlátókhoz járt és itt is érettségizett.
Eléggé nagy kamasz volt, amikor a szervezetében zajló speciális anyagcsere probléma miatt látását teljesen elveszítette.
Ilyenkor valószínűleg sokan összeroskadnának lelkileg. „Mi lesz most?”
A sors úgy hozta, hogy egy vak ismerőse elfoglaltságra hivatkozva megkérte Zsombort,
„Ti vagytok a Föld sója”
(Vasárnap: a hitélet kihívásai – tematikus nap)
A híres hegyi beszédben hasonlítja Jézus a benne hívők életét a sóhoz. Mégis mit jelentett ez az ókor emberének? Pár rövid mondat után sok-sok érdekesség fűszerekről és egy igehírdetés ajánlása szerepel majd a bejegyzés alján a témában.
A só az ókorban
Az ókori keleten a sót elsősorban nem ízesítésre, hanem tartósításra használták. Nem volt hűtő. Ha az ételt megfelelően kezelték sóval, gátolta a baktériumok szaporodását, tehát a romlást és pusztulást, s ez által segítette az élet növekedését, hiszen meg lehetett enni a kezelt húst például. Ezekkel az információkkal vezette be a témát Cseri Kálmán június végén. Az
Jakab Miklós 100
(vasárnap: a hitélet kihívásai – tematikus nap)
November 10-én egy kopjafa ünnepélyes leleplezésének lehettek tanúi azok, akik ellátogattak a Fiumei úti Sírkertbe. Jakab Miklós 100 éve született és 10 évvel ezelőtt hunyt el. Felesége még él, ő például végig jeltolmácsolással szolgált az eseményen. Ki is volt a férje a közösség szemében? Hogyan telt ez a megemlékezés? Erről szól Menyhárt András újságíró cikke az alábbiakban.
A temetőben mindenütt csak levelek.
Vörösek, barnák, sárgák és ezeknek számtalan, tengernyi árnyalata.
Fán éltek, leestek,
de itt vannak, léteznek,
holtukban is színesítnek;
holtukban is gazdagítnak.
Dicsérik a múltat, a hatalmas, nagy fát,
amelyet nem régen igenis, akkor is,
levélszívvel ők éltettek.
Egy emberre emlékeztünk.
Jakab Miklósra.
100 éve született, de mintha most is élne.
A gyümölcsök, az igazi ajándék-ember gyümölcsök tanúsíthatják
Egy kisfiú értékítélete
(vasárnap: a hitélet kihívásai – tematikus nap)
Egy megdöbbentő mondatról és egy ahhoz kapcsolódó dalról szól a mai bejegyzés. Én ma az engem ért hatásokra igen csak elgondolkodtam, hogy mi és ki a legértékesebb számomra és vajon megbecsülöm ezt?
Reggelizés közben néztek egy mesét a tv-ben a gyerekek. Aztán eközben középső lánykánk kijelentette, hogy ő nem szeretne menni a templomba. Valószínűnek tartom,
Üdvbizonyosság és az élet célja
(vasárnap: a hitélet kihívásai – tematikus nap)
Tegnap olvastam egy nagyon kedves esetet, ami éppen aznap történt, tehát friss és ropogós. Megérintett és ennek kapcsán eszembe is jutottak olyan kérdések az élet céljáról, amin még régen gondolkodtam. Bizonyára teológiai válasz is létezik rájuk, de ez a kis történet olyan szép, nem bírtam ki, hogy ne osszam meg
Egy érdekes felvetés a Vissza a Valósághoz Munkacsoport oldaláról
(vasárnap: a hitélet kihívásai-tematikus nap)
"Zavar a hit hiánya!" - Darth Vader
EGYETLEN EMBER SEM ÉLHET HIT NÉLKÜL!
Nem szívesen vitatkozunk egy Sith- lovaggal, hiszen vele van az Erő (
:-) ), de azért mégsem mehetünk el szó nélkül egy ilyen kapitális
Hallotta már ezt a kijelentést a kedves olvasó? Előfordult már esetleg, hogy nem merte felvállalni éppen emiatt a gondolkodás miatt azt, hogy ön reménykedik? A közgondolkodásban ott van, hogy hit egyenlő naivitás. Akinek már nincs más lehetősége, akkor bugyután odafordul valamilyen láthatatlan lényhez és hisz benne, hiszen jobbat nem tud szegény. Szegény! Volt olyan időszak, hogy egyszer én is elgondolkodtam, hogy miért hiszek és bízok Istenben. Azért, mert vak vagyok és úgysem bízhatok és várhatok semmi jót máshonnan? Valójában én ez által gyenge vagyok, hogy nem látok? Nemrég hallottam ezzel a problematikával kapcsolatban, hogy igen, bátran bevallhatjuk, hogy Isten a gyengék menedéke, hiszen mi nélküle valóban elveszettek vagyunk. S az, aki azt állítja, hogy erős, vajon meddig? Hány csapás után adja fel az ember az erejét? Vajon akik azt mondják erősek, meddig bírnák az alábbi embert ért csapásokat? Horváth Zoltán, egyik jó barátom tanárára emlékezett vissza. Megrendített a történet. Ez után egy verset is közreadok majd, ami szintén nagyon megérintett, ezt egy kedves olvasó küldte nekem. Nagyon szép.
„Az ofőt nagyon hamar megkedveltük, mert egy olyan közvetlen figura volt, és még jól is értett a nyelvünkön. Igaz, hogy néha azért is bocsánatot kért, hogy levegőt vesz, de