hitélet
A keresztény hitélet témájában írni nagyon bensőséges dolog, de a célom, hogy bátorodjon a szív! ?
„Én fogom a kezedet…”
(vasárnap: a keresztény hitélet kihívásai – tematikus nap)
Az alábbi írás bátorításul szolgálhat azoknak, akik úgy érzik, a legfontosabb szükségletük az, hogy biztonságban érezzék magukat. Annyi kapcsolat esik szét környezetünkben, annyi bizonytalanság vesz körül, hol pihenhet meg a lélek a kétségek viharos tengeréből kiszállva? Melyik az a sziget, ahol megkapaszkodhatunk, ahol érdemes kikötni és felverni sátrunkat? Szűcsné Aczél Júlia bizonyságtevő írását teszem most közzé, nagyon megérintett és egyszerre sírtam és nevettem a végén!
Húsvét, reménység, újjászületés
Nemrég ajándékba készítettem egy képet. Régen, amikor még láttam, nagyon szerettem rajzolni, a kedvenc témám a naplemente volt. Ezért ezt próbáltam a legtöbbször megörökíteni, s még most is ott van a kép a fejemben, s az, hogy milyen színt hogyan használtam. Amikor már erősen gyengült a látásom, egyszer kipróbáltam, vajon meg lehet csinálni úgy is egy képet, hogy nem látom a végeredményét? Euforikus érzés töltött el, amikor a környezetem pozitívan nyilatkozott. S bár gyönyörűséges a lemenő nap, mégis az a gondolatom támadt legutóbb, hogy inkább napfelkelte legyen a képen. A kék másik árnyalatát használtam ehhez. S hogy illik ez a téma a húsvét ünnepéhez?
Jóság és önértékelés, elmélkedés egy vers kapcsán
(vasárnap: a keresztény hitélet kihívásai – tematikus nap)
„Fény vagy te is, lobogj hát,
Melegíts és égess,
Hinned kell, hogy a világ
Teveled is ékes!”
Mikor olvastam ezt a versrészletet, nagyon megérintett, elhatároztam, hogy megosztom azokat a gondolatokat és érzéseket, amik keletkeztek bennem Tóth Árpád, Kaszáscsillag c. költeménye kapcsán.
Részlet Schlingloff Sándor, reménységgel kapcsolatos gondolataiból
(vasárnap: a keresztény hitélet kihívásai – tematikus nap)
Ebből a bejegyzésből kiderül, milyen tények segítettek nekem abban, hogy könnyebben feldolgozzam látásom elvesztését. Lehet, hogy valakinek az lesz a véleménye, hogy ez önáltatás, amiről írok, de érdemes végiggondolni, amiről az előadó beszélt. Schlingloff Sándor előadásait azért szeretem hallgatni, mert úgy érzem, hogy őszinte, nem fél a rázós kérdésektől és tényektől. Kimondja a gondolatait úgy, ahogyan azok felmerülnek benne. Nem szépít soha, mégis erőt lehet belőlük meríteni. A "nehézségek tagadása nélkül" c. mondatrészt az ő gondolatai ihlették, mert én is ezzel a szemlélettel és gyakorlattal szeretnék élni. Néven nevezni, és nyíltan beszélni akadályokról, azután szembenézni velük, és megoldást keresni. Tagadni soha!!! Alább az egyik előadásának részlete:
Ami nem bátorít
Ha már valaki nagyon nem bírja a boldogtalanságot, az nem válasz neki, hogy ez mennyire jót tesz majd a jellemfejlődésének, és hogy majd a jövő az szép lesz.
A teáscsésze
(vasárnap: a keresztény hitélet kihívásai - tematikus nap)
Sokszor értetlenül állunk egy-egy tragikus életesemény után, üveges szemekkel bámulva magunk elé:
- Miért történhetett ez meg velem? Elég már ebből a sok nyomorúságból!
Bizonyára mindannyian ismerünk olyan embereket, akik hősiesen hordozzák szenvedéseiket.
Mi lehet a titkuk?
Talán az a hit és reménység, amit az alábbi rövid történet ábrázol.
Énekpróbák Bolyki Balázzsal a Para-ra Gospel Kórusban
Ez a bejegyzés bátorításul fog szólni azoknak, akik olykor elveszettnek, vagy jelentéktelennek élik meg saját szerepüket egy kórusban. Illetve akik erőt és lendületet szeretnének meríteni az üzenet átadásához.
Gondolataim egy igehirdetés kapcsán
(vasárnap: a keresztény hitélet kihívásai – tematikus nap)
Hogy vagy? – hangzik gyakran a kérdés. És megnyugszunk, ha a válasz az, köszi jól. Ha jól van a másik, vagy én, akkor az azt jelenti, hogy minden rendben? Eddig azt hittem, hogy igen. Ha különösebb gond nélkül telnek a napok, nyugi van körülöttem, akkor olyan nagy baj nem lehet. Erre sokszor törekszem is, elmegy egy csomó energia, hogy rendet teremtsek és tartsak magunk körül, de ez biztonság érzésével tölt el. Pár hétttel ezelőtt viszont hallottam valamit, ami nagyon elgondolkodtatott: tényleg csapda lehet olykor a „jó” érzés?
Bizonyságom a befogadó szeretet hatalmáról, erejéről
(vasárnap: a keresztény hitélet kihívásai - tematikus nap)
Létezik a szeretteim korai elvesztésénél, vagy akár a látásom elvesztésénél is nagyobb teher számomra a világon? Mi az, amit képesek lehetünk elhordozni akár hálával is, s mi az, amit nem az élet mért ránk, de mi mégis cipeljük, pedig nem kellene, helyette szabadon szárnyalhatnánk?
Ünnep a tűz körül - pünkösd alkalmára
(vasárnap: a keresztény hitélet kihívásai – tematikus nap)
A negatív esetekről sokat hallani, hogy akaratlanul is megbántunk valakit. De milyen az, amikor akaratlanul szerzünk örömöt, vagy váratlanul kapunk? Ez a kis történet bátorításképp szolgálhat azoknak is, akik úgy érzik, semmiség, nem számít az a kicsi dolog, amire képesek.