Bolyki Balázs kóruspróbái

Bolyki Balázs nevét bizonyára már ismeri a kedves olvasó, ha rátalált erre az oldalra.

Bolyki Balázs

Az alábbiakban olyan blogbejegyzések gyűjteményét láthatja, melyek akkor születtek, amikor (2013.-2019. között) én a Para-ra Gospel Kórus tagja voltam, melynek ő a szakmai vezetője.

Rendkívül értékes és bátorító dolgokat kaptam a közös munka során. Ebből nagyon sok dolog hasznosítható a hétköznapi életben is, nem csupán az éneklésben.

A gospel éneklés lelkületét, módját, örömeimet és nehézségeimet ismerhetik meg a bejegyzések olvasói. Ebből Bolyki Balázs szemlélete, és munkamorálja is látszik. Ha valaki gondolkodik azon, hogy az általa vezetett bármelyik kórusba is szeretne „bekopogni”, tájékozódni tud ezekből az írásokból is. Hiszen a sérült emberekből álló Para-ra Gospel Kórusban megtapasztalt dolgokat a Bolyki Balázs Soul&Gospel Kórusban is átélik az „ép” tagok.

Minden elérhetőség megtalálható az alábbi oldalon:
Bolyki Balázs Soul&Gospel Kórus Facebook oldala

Végül egy felvétel a Youtube-ról, a Bolyki Balázs Soul&Gospel Kórus énekel

Harc az idegenekkel

Gondolatok a Para-ra Gospel Kórus próbái kapcsán, melyet Bolyki Balázs vezet

(kedd: tehetség plusz ember – tematikus nap) Ne ijedjen meg, nem ellenséges űrlények látogattak el hozzánk az énekpróbára! A rossz érzés, negatív gondolat, az ellenálló akarat egy szokatlan tettel kapcsolatosan, nos ők azok az idegenek, akiktől érdemes megmenteni a „Földet”. Nem engedik, hogy valamivel könnyen megbarátkozzunk. Pedig néha úgy hozza az élet, vagy lehet, hogy valakinek gyakran is hogy számára idegen, ismeretlen helyzettel kell megbarátkoznia, mert éppen olyan feladatot kap. Sőt, az az igazság, hogy mindig

Akkor én most birka vagyok, ha különlegesnek tartom magam?

Különlegesség, önbecsülés, szolgálat

Gondolatok a kóruspróbáink kapcsán, melyet Bolyki Balázs tart a Para-ra Gospel Kórusnak (kedd: tehetség plusz ember – tematikus nap) Mit szólna hozá, ha ismeretlenül azt állítanám önről, hogy különleges ember? Édes lenne hallani? Vitatkozna velem? Ideges lenne, mert már sokan mondták, de nem hiszi? Érzi valahol, hogy igazam van, de nem tudja még, hogy miben az pontosan? Mit gondol? Vannak a különleges emberek és vannak az átlagosak? Érintett témák A különlegesek: de kik azok? mitől lesz valami különleges akár a színpadon is? Különlegességtudat, mint az önzőség táptalaja Milyen alapon merem elhinni, hogy én különleges ember vagyok? Nélkülözhetetlen a tudat!

Egy beképzelt nőszemély vallomása?

Gyerekkoromban sokszor azt éreztem, kilógok a sorból. Érdekes, mert szerettem elbújni, nem szerettem megmutatni, milyen vagyok. Ugyanakkor pedig vágytam arra, hogy felfedezzék bennem azokat a rejtett képességeket, tartalékokat, amiket éreztem magamban. Természetesen megtapasztaltam a hiányosságaimat is, azt is igyekeztem bőszen elrejteni, de most nem ez a témánk. Édesanyám, amíg élt, sokszor bátorított és én voltam a szeme fénye. Tőle azt tanulta meg a lelkem, hogy különleges vagyok, de

A „feszültség” pozitív ereje

Énekpróbák Bolyki Balázzsal a Para-ra Gospel Kórusban (szerda: tehetség plusz ember – tematikus nap) Köztudott, hogy imádok rosszalkodni  Úgyhogy most hosszú idő után ismét írok! A témák:
  • Lehet, hogy sokkal nagyobb egy énekelni szerető ember hangterjedelme, mint ahogyan ő azt gondolja, és feleslegesen fél egy nehezebb daltól. Mi kell pl. ahhoz, hogy megtapasztaljuk, mi az amit ki tudunk énekelni, hogy hol a határ?
  • Hofiék módszere?
  • Nagyon könnyű azt mondani egy problémára, hogy lehetetlen, hiszen például „ha valaki vakon születik, nem lehet elvárni, hogy mozdulatai „szemrevalók” legyenek. Mit lehet erre a hozzáállásra „lépni”?
  • Mi köze a tájfutásnak az énekléshez?

    Énekpróbák Bolyki Balázzsal a Para-ra Gospel Kórusban (szerda: tehetség plusz ember – tematikus nap) Miért van az, hogy egy hang valamikor könnyedén kijön, van, amikor meg egyáltalán nem, csak szenvedek vele? Ahogy sportolóknál szokás mondani, hogy fejben is fel kell készülni, ez az énekeseknél hogy van? Balázs ismét adott nekünk a próbán egy hasonlatot, és gyakorlatot is, amiből megérthettük újra a mentális és fizikai jelenlét jelentőségét. Ezekről írok most röviden.

    „Fókuszpók”

    Énekpróbák Bolyki Balázzsal a Para-ra Gospel Kórusban (szerda: tehetség plusz ember – tematikus nap) Kinyitottam a sütőt, és észrevettem, hogy maradt benne egy olyan tepsi, amit még el kell mosni. Elkezdtem kihúzni, nem vettem észre, hogy rá volt téve egy olajjal teli serpenyő. Csak akkor, amikor már elkezdett lefojni az olaj a földre és a kezemre. Nincs rémesebb érzés, amikor minden szutykossá válik körülöttem. S ekkor a próbán hallottakra gondoltam. Megállapítottam, hogy ez biztos azért történt, hogy ne felejtsem el megírni, miről is beszélt Balázs, nem, inkább úgy fogalmaznék, hogy ne legyek lusta megírni.:) Nagyon érdekes képekkel szemléltette ismét az éneklés

    Beteg vagyok, vagy „csak” vak?

    Énekpróbák Bolyki Balázzsal a Para-ra Gospel Kórusban  (szerda: tehetség plusz ember - tematikus nap) Kicsit „kiakadtam” a próbán, de jó értelembe véve. Vagy lehet, hogy úgy kellene fogalmaznom, hogy végre „beakadt” valami ismét a helyére a gondolataimban, a lelkemben. Nemcsak a közönségre vannak hatással a dalok, hanem először minket is „megdolgoznak”, ha komolyan foglalkozunk azokkal. Az egyik dalszöveg egy olyan témát feszegetett bennem, ami még keresztény körökben is sokszor vita tárgya.  Aki sérült ember, az beteg, vagy egészséges? 

    Énekelek a vak világba

    Énekpróbák Bolyki Balázzsal a Para-ra Gospel Kórusban (szerda: tehetség plusz ember – tematikus nap)   Balázs több alkalommal is szokta említeni, hogy énekeljünk bárhol és bárkiknek, mindig ugyanazzal a maximális figyelemmel, önmagunk teljes odaadásával viszonyuljunk a közönséghez. Bevallom, ez nekem nem mindig sikerül. Hogyan kellene például a körülményekhez viszonyulnom, hogy az ne gátolja az előadásmódomat? Milyen tényezők segítik azt, hogy vakon is érzékelhessem a közönség visszajelzéseit? Milyen különleges gyakorlatott mutatott Balázs nekünk a legutóbi próbán?

    A taps mosoly, amit én is láthatok

    Énekpróbák Bolyki Balázzsal a Para-ra Gospel Kórusban (szerda: tehetség plusz ember – tematikus nap)   Amikor valaki keresztény emberként azt éli meg, hogy szeret a színpadon lenni, örül, ha megtapsolják, és törekszik arra, hogy minél inkább megmutathassa ki ő valójában, bűnös vágyaktól vezérelt személy? Magamutogató? Hogyan mondhatja egy ilyen ember, hogy ő Isten nagyszerűségére és dicsőséges gazdagságára akar rámutatni önmagán keresztül, a művészetén keresztül?   Lelkembe gázoltak   Egy baráti társaságban voltam. Köztudott volt, hogy szeretek énekelni, és szívesen teszem ezt mások előtt is. Ők már hallották a hangomat, és  kérték, hogy énekeljek már el egy pár dalt. Megtettem, és együtt élveztük ennek az örömét. Azután megtapsoltak és jólesett. S az is öröm volt, hogy érezhettem, hogy a többségnek sikerült átadnom valamit, ami vidám volt és lélekemelő. Honnan tudom? Ennek különböző egyéb jelei voltak a tapson túl. Az együttlét után

    Színes levegő

    Énekpróbák Bolyki Balázzsal a Parara Gospel Kórusban (szerda: tehetség plusz ember – tematikus nap)   A legutóbbi próba nem csak azért volt érdekes, mert ismét hallhattunk új dolgokat pl. hangképzéssel kapcsolatosan, hanem azért is, mert az alkalmat megelőző beszélgetések is nagyon „színesek” voltak. Azt tapasztaltam, hogy sokan kérdeznek látó emberként arról, hogy a vak emberek mit tudnak kezdeni a színekkel, s mivel éppen ilyesmikről is beszélgettünk az énekestársakkal a folyosón, erről is írok!   Ki látta?   Sajnos a film címére nem emlékszem, de egy jelenetre, igen. Egy látó fiú szerelmes lett egy vak lányba, s ahogy udvarolt próbálta neki elmagyarázni, hogy milyenek a színek. A pirosra azt mondta, hogy olyan, mint a forró víz. A kéket