boldogulás vakon

Vakság, avagy van élet ez után is 2. rész

egy gyertya lángja
Folytatom történetemet most úgy, hogy nem a külső körülmények nehézségeit mutatom be, mint a Vakság, avagy van élet ez után is 1. rész c. blogbejegyzésben, hanem a belső nehézségekre térek ki, ami ennek az élethelyzetnek a feldolgozását illeti. Bátorító lehet azok számára, akik hasonló súlyú problémával küzdenek. Hiszen a megvakuláson kívül még sajnos számos olyan élethelyzet van, aminél igen csak szükség van komoly erőforrásra.

Vakság, avagy van élet ez után is 1. rész

Sok gyertya lángja
Az idén esély nyílt arra, hogy történetemet még többen megismerhessék azok közül, akiknek erre a legnagyobb szükségük van. A Bartimeus Kulturális Közhasznú Egyesület összeállított egy kötetet bátorítás céljából olyan sérült embereknek, környezetüknek, akik szeretnének megbirkózni lelki nehézségeikkel. Egy pályázati felhívásra írtam meg történetemet, mert én is hiszem - ahogyan a kiírásban olvashattuk - "Van élet ez után is". Alább az írás első fele, mely inspiráló lehet mindenkinek, akik nehéz körülmények között élnek. Innen letölthető a teljes kötet.

Képekkel illusztrálni vakon

Akadályok leküzdése (gátfutás)

Vak sorstársam „látta” a képeket, látó társaim nem

Avagy kihívás és közdelem a „képes élet” világában a weben
(Szerda: akadálymentes hétköznapok – tematikus nap) Úgy éreztem, megnyílt a világ. Nem tudom, hogyan érzékeltethetném ezt az életérzést. Éppen egy szakmai anyagot hallgattam tartalomfejlesztés témában, amikor az ott ajánlott weboldalt megkerestem. Képek vannak feltöltve milliószám. Az oktató nagyon pozitívan nyilatkozott, tehát szó szerint vakon bízom abban, hogy itt minden kép jó minőségű. Már csak pár kérdés maradt a számomra, hogy megvizsgáljam a lehetőségét annak, hogy fog sikerülni. Honnan tudhatom, hogy

  • - mi van a képen?
  • - mi a hangsúlyos elem rajta?
  • - milyen apró részlet van rajta, amivel mögöttes mondanivalót is személtethetnék?
  • - hogyan lehet letölteni a képet, ha a beszélő szoftveremmel nem sikerül?
  • - mennyire fontos a méret?
  • - számít, ki milyen eszközről nézi a képet?
  • - honnan tudhatom, hogy a képeimet nem csak a vak emberek látják a weben?
  • - hogyan figyelhetnek oda a vak emberekre a látó bloggerek, webtartalomszerkesztők?
  • Hogyan lehet együtt játszani valakivel, aki rosszul, vagy egyáltalán nem lát?

    Darts bajnok
    Szerintem nem kell ecsetelnem, hogy milyen jelentősége van a közös játéknak egy család életében. A motiválhatóságról már nem is beszélve. Nekem, mint vak embernek és édesanyának, ez kihívásokkal teli terület. Nézzük meg, milyen lehetőségei vannak azoknak, akik nagyon rosszul látnak, vagy egyáltalán nem, de szeretnének közös játékban részt venni!

  • Milyennek kell elképzelni egy, a vak emberek számára kialakított speciális játékeszközt általában?
  • Példák „univerzális” játékokra.
  • Játéktárgy, vagy játékos együttlét hogyan?
  • „Várni, csak várni, mindig csak várni!”

    A labrador láthatóan örül kacsint és kinyújtja a nyelvét

    Erdősné Onda Marica: Kutyanapló 6. rész

    (kedd: akadálymentes hétköznapok – tematikus nap)
    Bizonyára sokan emlékszünk az István a király c. rockopera egyik dalszövegére, amikor Gizella énekli a refrénben a címben szereplő sort, kisbabát szeretne. Ahogy az alábbi részletet először olvastam, az az emlék éledt újra, amikor izgatottan vártuk első kisbabánk hazaérkezését. Édesapjuk már a kiságyat is összeszerelte. . Milyen türelmetlenül vártunk!

    • Milyen a várakozása annak, aki vakvezető kutyust vár haza?
    • Mi késleltetheti az érkezését egy ilyen segítő jószágnak?
    • Mi a nehézség egy kezdő vakvezető kutya irányításában, ha nincs fehér bot a gazdi kezében?
    • Vajon képes kitalálni, hogy miért löki félre a gazdi őt bal irányba?
    • A régi családtag Zina kutyus, aki megorrolt korábban Bogira, a leendő új családtagra, mennyire haragtartó?
    Erdősné Onda Marica írásának következő részletét olvashatja az alábbiakban, a blogszerző szerkesztésében.

    A félrelépés ellenszere

    feketelabradorkölyökkedvesenegykézbedörgölifejecskéjét

    Erdősné Onda Marica: Kutyanapló 4. rész

    (kedd: akadálymentes hétköznapok – tematikus nap)
    Bogi, ezzel az alcímmel fejeződött be Erdősné Onda Marica Kutyanapló c. írásának előző részlete.

    • Hogyan barátkozott meg az új vakvezető szuka a családdal?
    • És a másik kutyával?
    • Lehetséges az, hogy egy játékos állatból megbízható, a munkáját jól végző segítő legyen?
    • Mi volt az első rossz szokása Boginak, ami a többi kutyára nem volt jellemző, de őt sürgősen fegyelmezni kellett?
    • Hogyan képes egy ilyen kutya csökkenteni a vak ember közlekedésével járó erős koncentrálás szükségét?
    Amikor ezt a részt olvastam, ráismertem a pusztán csak a fehér botos közlekedés egyik problémájára. Kötöttem már ki kórházban azért, mert valaki megszólított és egy pillanatra nem koncentráltam, s úgy szálltam le a buszról. Vagyis azt mondanám, hogy majdnem leestem a lépcsőről. A másik lábammal tartottam az egyensúlyt, de úgy megrándult, hogy nem tudtam lábra állni. Ebben a kis részletből az is kiderült számomra, hogy egy vakvezető kutya mellett egy ilyen köszönés nem billenthetett volna ki az egyensúlyomból. Nem történt volna meg a „félrelépés”! Jöjjön a mai rész a blogszerző szerkesztésében!

    Szőrös sofőrt akarok!

    fehérbottaléskutyávalátkelegy vakemberazebrán

    Erdősné Onda Marica: Kutyanapló 3. rész

    (kedd: akadálymentes hétköznapok – tematikus nap)

    • Miért dönt valaki úgy, hogy vakvezető kutyát igényel?
    • Mi szól mellette, mi szól ellene?
    • Fehér bot, vagy vakvezető kutya is?
    • Mire gondoljunk, ha önbizalomhiányban szenvedünk?
    Erdősné Onda Marica írása folytatódik a blogszerző szerkesztésében.
    Sofőr nélkül
    Apacs halála után nem okozott gondot a munkábajárás megoldása. Férjem sajnos éppen nem állt munkaviszonyban, így ő lett nem mindig lelkes, de lelkiismeretes és megbízható kísérőm. Néhány hónap után azomban

    A gigoló és a szívrabló

    Sarplaninaijuhászkutyakölyök

    Erdősné Onda Marica: Kutyanapló 2. rész

    (kedd: akadálymentes hétköznapok – tematikus nap)
    Az előző naplórészlet ott fejeződött be, hogy a szerző, legelső vakvezető kutyusa Daisi után, kapott egy másikat, aki Apacs névre hallgatott. S ahogy az ember ösztönösen egy újban a régi személyt keresi, ugyanúgy az állatainkkal is képesek vagyunk ezt megélni. Pedig nincs két egyforma kutya!

    • Milyen az, amikor egy harmadik is bejön a képbe?
    • Vajon ha fajtája, alkata alkalmas arra, hogy vakvezetővé válhasson, mi lehet mégis akadály?
    • Milyen az, amikor egy kutya olvas az emberek gondolataiban?
    • Képesek lehetünk a veszteségek után újbóli kötődésre?
    Olvassa tovább Erdősné Onda Marica „kutyanaplóját”!

    Egyik kutya, másik eb?

    egynémetjuhászkutyusafüvönfekszikkilógónyelvvel

    Erdősné Onda Marica: Kutyanapló 1. rész

    (kedd: akadálymentes hétköznapok – tematikus nap)
    Nagyon sokan kérdezik, hogy hogyan tudunk közlekedni vakon az utcán. Vannak, akik csak a fehér botot használják, s vannak akik vakvezető kutya segítségét is igénybe veszik. Sokan csodálják ezeket az állatokat. Ezért arra gondoltam, hogy megkérem Erdősné Onda Maricát, hadd osszam meg naplóját, ami a kutyájával töltött hétköznapokról szól. Így sokmindenre fény derül majd, talán kimondatlan kérdésekre is választ kap. Ha mégsem, bátran felteheti a hozzászólásokban! Kedves írótársam szívesen válaszol! A cikkeket én bontottam szakaszokra, és láttam el alcímekkel a könnyebb tájékozódás érdekében. Kellemes időtöltést kívánok!
    Előszó
    Hiszem, hogy az életben minden azért történik, hogy megtanuljunk általa valami nagyon fontosat… Amikor 16 évesen annyira megromlott a látásom, hogy az orvosok ráírták a zárójelentésemre, hogy vaksága végleges, hagytam magam elcsábítani a vakvezető kutyák varázslatos világának.