Ki érezte már azt a temetés szó hallatán, hogy ki nem állhatja a megszokott zenéket a ravatalozónál, és utálja a semmitmondó általános szép szavakat, melyekkel a szerzőjük egyáltalán nem tud senkit megérinteni? Nekünk most szeptember elején, a dédmama temetése kapcsán, az volt a célunk, hogy olyan ember beszéljen és olyan zene szóljon, ami reményt és megnyugvást igyekszik adni a jelenlévőknek. Ha reménységet, vigasztalást, bátorítást szeretnénk megélni és átadni a gyászolóknak egy temetésen, akkor ebben a bejegyzésben hasznos tippek találhatók ehhez. Alább megosztom a dalok linkjeit és Óvári Péter evangélikus lelkész szavainak lényegét, s saját gondolataimat is.
Megállok csendben
Méltóságteljes hangzás
Amíg mama a kórházban volt, addig nem akartam azzal foglalkozni, hogy milyen dalok szólaljanak meg a temetésén. Végig kitartottunk amellett, hogy van esélye a felépülésre. Amikor mégis úgy alakult, hogy szükség lett a temetésre felkészülnünk, egyik lényeges szempont volt, hogy méltóságteljes legyen az egész. Az alábbi dalt sem, mint ahogy az összes többit sem temetésre írták, de olyan a hangzása, annyira felemelő, hogy a léleknek ilyen helyzetben szerintem nagyon jót tesz.
Szabadító, jöjj, ne késs!
Utálom az „érfelvágós” dalokat a ravatalozóban!
Ahogyan az összes dal, de talán ez a leginkább olyan, ami békességet és nyugalmat igyekszik átadni. Úgy éreztük, hogy nincs szükség azokra a megszokott, érzelmeket facsaró dalokra, amelyek még inkább fokozzák az amúgy is nagy fájdalmat, szaggatják az emberek lelkét, és sokszor a dalszövegük sem tükrözi a valóságot. Lásd, „Csak a jók mennek el”… Íme a mennyei hangzású ének.
Arcra borulok
Sokan nem értették, amiről beszéltünk mama halála után
Ilyenkor van a leginkább szükség arra, hogy bízzunk a feltámadásban, a test halála utáni folytatásban. A húsvét ünnepe éppen erről szólna, hogy örvendezünk, mert Jézus feltámadt, s ebből tudhatjuk, hogy igaz Isten ígérete, neki van hatalma mindannyiunkat feltámasztani. Sok emberrel beszélgettünk mama halála után, és erről tettünk bizonyságot. Ebbe kapaszkodtunk. Az alábbi dal szintén olyan, amit én azért szeretek, mert olyan hangulata van, mintha egy mennyei kórus énekelné.
Látlak Uram
Ne az elhunytról, hanem Jézusról szóljon!
Ezt beszéltük meg a lelkésszel, s ami nagy öröm volt számunkra, hogy elmesélte, hogy ő egyébként is mindig így temet. „A viszont látásra!” – hangzott el a búcsúzáskor a lelkész szájából. Lefestette azt a szituációt, amikor a kapuban elköszönünk egymástól azzal a reménységgel, hogy legközelebb ismét találkozunk. Ez volt tehát az egész beszédének lényege, hogy így erősítse bennünk a feltámadásba vetett hitünket.
Minden utamban hű voltál! Egész életemben jó voltál!
A temetés erősítse saját hitünket!
Az Életbe vetett hit megerősítését nagyon fontosnak tartottuk. Ilyenkor jót tesz, ha megvalljuk Urunknak szeretetünket, hitünket. Az alábbi dal az Isten utáni vágyakozást is kifejezi, ami nem a sír utáni mennyország képzetről szól, hanem e Földi élet megélésének teljességéről.
Egyetlen vágyam van, lakhassam házadban életem idején!
Amikor sírni, beszélni nem tudok, csak énekelni
A kórházi időszakban kisírtam a könnyeim javát, a temetésre már nem maradt. Nem terveztem, hogy bármiféle beszédet mondjak, vagy énekeljek esetleg. Mégis úgy alakult, hogy az összes dal közül ez volt az, amit végig tudtam, s azt az indíttatást kaptam, hogy a hangszóróból szóló dal előadójával együtt én is hangosan énekeljek. Még soha ilyen mélyről nem törtek fel a hangok.
Rejts most el a szárnyad alá!
Az életünk felőli bizonytalanságban bátoríthat
Az alábbi dal egy imádság is lehetne akár. Ha valaki úgy érzi, hogy szüksége van arra, hogy az Úr felé fordítsa arcát. Aki találkozni szeretne vele már e földi életben is, hogy szeretetében és ereje által folytassa életét.
Fordítsd az orcád reám Uram!
A temetés legnehezebb pillanatában bátorítani
Ez lett volna a cél, csak nem jött össze. Az alábbi dal lejátszását úgy kértük, hogy amikor leeresztik a koporsót, és elkezdik betemetni, ez szóljon. Sajnos a temetésen félreértés történhetett, mert az egyik munkás a dal elindulása után pár másodperccel leállította a zenét. Így a lelkész úr folytatta énekekkel, így legalább méltóságteljes maradhatott végig az esemény.
Légy bátor szívem!
Aki ismerte mamát, tudja úgyis, hogy ki volt ő. Bár nem nagyon szerette, ha fényképezték, de az alábbi fotó neki is tetszett. Nagyon üres a ház most nélküle, de a viszontlátás reményében búcsúzunk…
Kapcsolódó blogbejegyzések
Édesanyám korai haláláról, reménységemrőlValamitől mindig búcsúzunkAnya, fogom a kezedUtolsó szavak