önértékelés

Hogy tudod ezt megtenni három gyerek mellett, hogy minden nap írsz?-kérdezték többen már. A minap volt egy kedves baráti beszélgetésem, melyből kiderült számomra, hogy nehéz elképzelni azt, hogy az ember eleget foglalkozik a gyerekeivel, ha épp eközben még blogot is ír. Emlékszem olyan szituációra is a családban, hogy mi a nyaralásunkat tervezgettük és haragudott ránk valaki, mert hogy micsoda dolog ez. Ők régen még munka után is dolgoztak, nem volt idejük ilyesmire és ráadásul úgysincs sok pénzünk, akkor azt a keveset is miért erre költjük, nemhogy dolgoznánk mégtöbbet, hogy legyen. De ha csak saját magamba nézek, velem is előfordult már, hogy berzenkedtem mások életstílusa felett, hamáskor nem, hát akkor, amikor épp engem kritizáltak.   Ki a tökéletes anya? Ki tudja a valódi mércét? Kinek és milyen módon van joga és kötelessége erre figyelmeztetni másokat, ha ettől eltér?
Kedd: Mindenről, ami adottságaink és készségeink kamatoztatásáról szólnak.   TEHETSÉGNAP   Mindenki értette, hogy mit akartam kihozni a mult heti keddi napon Celine Dion álmából? Most nem a kedves olvasó szövegértelmezését szeretném lebecsülni, hanem csak azt próbálnám ezzel mondani, hogy volt, akivel beszélgettem és csodálkozott, hogy mit akartam a mult héten valójában kihozni az írásomból, mert ő mást gondolt. Úgyhogy egy kicsit visszatérnék még hősnőnkre, mert szeretném, ha feltennénk a kérdést és választ is kapnánk arra, hogy valójában mi volt Celine Dion álma? Miért lehet érdekes nekünk, akik esetleg épp arra vágyunk, hogy minél többen hallhassanak minket a színpadon, hogy választ kapjunk erre a kérdésre? Mi közünk lehet nekünk hozzá? Mi olyan kicsik és egyszerűek vagyunk…   Sosem felejtem el, nagyon felemelő érzés volt és egyben megrázó is. Miskolcon voltam éppen látogatóban a családomnál.
Kedd: minden, ami a tehetségről szól TEHETSÉGNAP Ki az aki látta már az életéről szóló filmet? Én valamelyik nap néztem meg borsopucolás közben. Azon gondolkodtam el utána, ami a címben is van. Miért is akart Celine híres lenni? Egyáltalán ezt akarta? Erre vágyott? A végén sikerült neki eljutnia oda? Ez egyáltalán nem olyan egyértelmű kérdés, de ez csak akkor válhat világossá bárkinek is, ha megnézi a filmet, vagy ismeri az énekesnő életét. A bejegyzésem végén megosztok majd egy linket, ahonnan megnézhető.   Beszéljünk egy kicsit a saját álmainkról. Sokan úgy képzelik el a vágyaik beteljesülését, hogy nagy stadionban, többezer ember
A kedves olvasó ismerettségében van olyan ember, aki azért dolgozik, hogy a fiatalok ne elkallódjanak, hanem értelmesen töltség el az idejüket? Ismernek olyan embert, aki az éneklés szeretetét és a tehetségesek felfedezését, gondozását önként végzi nagy szeretettel és szakértelemmel? Azoknak nem ér válaszolni, akik találkoztak már Györkey Lászlóval. Hányszor lehet olvasni, hogy a nagy tehetségkutató műsorok után, vagy bármilyen nyilvános pár hónapig tartó egyéb szereplés után a média háttértámogatása megszűnik és nem egy esetben előbb-utóbb lelkileg összeomlanak azok az emberek, akik azelőtt fel voltak emelve. Ha valaki arra vágyik, hogy végre felfedezzék, akkor elsősorban az ugrik be, hogy majd jelentkezik egyik-másik műsorba és akkor végre teljesül az álma. Biztos, hogy csak ez az egy út vezet ahhoz, hogy énekelhessen valaki közönség előtt? Hogy megismerhessék őt az emberek? Lehet azért tenni is valamit ahelyett, hogy várnánk, hogy a médiában felfedezzenek? Mit szólna az olvasó, ha én azt állítanám, hogy bár a felfedezés szükségét nem tagadom, de bárkiből lehet tehetségkutató.   Az egyetem épületéhez közeledtem. Odajött hozzám egy járókelő és megkérdezte, hogy segíthet-e. Én mondtam, hogy igen és útközben pár szót váltottunk. Csillagásznak tanult az illető és
Ki emlékszik a „Kaland a nagy városban” című bejegyzésre? Ez az, amikor egyedül mentem be Budapestre a kislányommal és leírtam a közlekedési élményünket. Akkor is voltak bennem apró kis félelmek, tegnap is, amikor az óvodás kirándulásra indultam vele. S milyen volt? Mitől féltem? Mit kaptam?   Tavaly már az egész családdal jártunk a Gödöllő melletti lovas parkban. Akkor együtt volt apa, anya és a három gyerek, plussz az óvodai csoport. Jó volt közösségben lenni, de az ilyen kirándulások azért is jók, mert külső hatásra kikapcsolódunk. Nem tudom, hogy kik mennyire küzdenek azzal, hogy nehezen mozdulnak ki otthonról, de azt tudom, hogy nálunk jelenség az
Régen nagyon szerettem, ha enyém volt az utolsó szó. Nem csak, hogy szerettem, hanem fizikai fájdalmat éreztem, ha nem én zárhattam lea  párbeszédet egy vitában. Ez nem tett jót az emberi kapcsolataimnak sem és az információ, ami szerintem nagyon sokat segített volna, az sem jutott el nyitott fülekhez az ilyen helyzetekben. Miért? Mi kell ahhoz, hogy valaki vegye az adást?
Ez nem csak arra jó, hogy örömöt szerezhessek a nagyobbik lányunknak. Ezen keresztül a világot is szemlélhetem. Vagy inkább ne tegyem? Akkor mi a módja annak, hogy a dolgokat úgy lássam, ahogy azok valójában vannak?   Ez az írás lehetne a második része a „Vitában a kis herceggel”
Hogyan előzhetjük meg, hogy egy félreértés ne váljon végzetessé?   Én sokszor azért utáltam a sorozatokat, mert 200 részen
Zoltán nap alkalmából felköszöntött bennünket nőket egy kedves barátunk. Lázad, mert osztoznia kell a névnapján a gyengébbik nemmel. Kiengesztelésül továbbadom kedves sorait mindenkinek,
Kerültem már kínos helyzetbe amiatt, hogy nem megfelelő módon kezeltem szeretteim véleményét.   A mai napig emlékszem arra, amikor egy énekverseny után többen odajöttek és