önértékelés

Újabb gondolatok a Never Give Up gospel kórus próbája kapcsán (kedd: tehetség plusz ember – tematikus nap)   Hogy tetszik a cím? Barátnőmmel hazafelé, a buszhoz rohanva találtuk ki, pontosabban ő. Én csak elkezdtem a büszkeség témáját feszegetni és mondtam, hogy ez lesz ma az a szál, amire felfűzöm a történteket, mert rengeteg dolog előjött. Büszkeség és balítélet, dobálóztam a „nagy címekkel”, erre ő kiegészítette azzal a bizonyos i-betűvel, mert azt tudni kell, hogy Bolyki Balázst Balinak is „szabad” szólítani. Én nem tudom így hívni, de sokan élnek ebben az országban ezzel a lehetőséggel. Úgyhogy már örültem, legalább a cím megvan!   Hadatüzentem a székeknek   Nem, nem hagyom abba a problematikát a látássérült emberekről és a mozgásszabadság témájáról. Vannak közöttünk, akik kerekesszékesek, számukra sokkal szűkebb a mozgástér. Nekünk pedig ott a lehetőség a mozgásra, mégis bátortalanok vagyunk, mert nem látjuk, hogy hol vagyunk. Hitre, bizalomra van szükség
Aktuális problémám és a rájuk érkező válasz egy elmélkedésen keresztül (vasárnap: a keresztény hitélet kihívásai – tematikus nap)   Aki olvasta a keddi Never Give Up gospel kórus próbájának élményeit, az már tudja, hogy bizony önmagam felvállalása még egy olyan terület, ahol bátorságra van szükségem. Legalább már tudom, hogy miért imádkozzakJ! Ráadásul színpadon kell ezt majd megtennem, de az élet minden területére is igaz ez. Ezen a héten nagy dolgok lettek rám bízva, és azon is elmélkedtem, hogy hogyan is kezdjem el a munkámat. Tele vagyok energiával és úgy érzem, hogy nagyon nehéz a helyes irányban tartanom a haladást. Mintha
Dolgokról, melyeket egy énekes sem úszhat meg, ha adni szeretne a közönségnek  (kedd: tehetség plusz ember – tematikus nap)   Nem mertem önmagamat odatenni. Féltem. Másnak akartam látszani, mint ami vagyok. Ismerős? Mi történik akkor, ha önmagunk felvállalását meg akarjuk úszni? Folytatódott a Never Give Up gospel kórus munkája. A legutóbbi próbán nem voltam igazi önmagam és ezért nem is tudtam annyit befogadni, mint máskor. Miért? S milyen dolgok ragadtak meg mégis ennek ellenére? Aki olvasta már a sorozat korábbi cikkeit tudja, hogy Bolyki Balázs minden alkalomra tartogat értékes gondolatokat, hasznos információkat
Egy szemléltető történet a sokféleségünk és hibáink összehangolásának művészetéről (hétfő: egészségmegőrzés-emberi kapcsolatok - tematikus nap)   Egy emberi gyengeség következtében hányszor megélhetjük, hogy most már nincs esély, nincs remény. Innen már nincs visszaút, valamit teljesen elrontottunk. El sem tudjuk képzelni, hogy egy adott szituációból valami jó is kikerekedhet. Ugyan már, hiszen én csak elszúrni tudom, eddig is ez történt. Ha csak rajtunk múlna minden, akkor lehet, hogy igazunk lenne. Ha viszont egy icikét-picikét el tudjuk képzelni, hogy valaki más is szövi az életünk fonalát rajtunk kívül, akkor felcsillanhat egy kis remény, hogy hátha aza valaki egy nagyobb, és hatalmasabb és egy szerető személy, akinek sikerülhet kihozni a legdurvább helyzetből is valami jót a végén. Egy rendkívül szemléletes kis példatörténetet küldött valaki azzal kapcsolatosan, hogy hogyan lehet az életünk, hibáink ellenére is tökéletes, ha éppen a nagy Mester úgy kívánja. Mi ennek a titka? A perzsaszőnyegnek mi
"A TANÍTÓ TANÍTÁSA" (csütörtök: pozitiv látásmód - tematikus nap)   Most láttam megosztani ezt a történetet, a mai naphoz remekül illik. Én megkönnyeztem. "Sok évvel ezelőtt Éva néni ötödikes osztálya előtt állt, és azt a hazugságot mondta a gyerekeknek, hogy mindegyiket egyformán szereti. De ez lehetetlen volt, mert az első sorban Horváth Peti olyan rendetlen és figyelmetlen kisfiú volt, hogy Éva néni valójában élvezettel írt a feladataira vastag piros ceruzával nagy X jeleket, és a
Erő-feszítés, lendület, avagy az éneklés sportja (kedd: tehetség plusz ember – tematikus nap)   Gondoltam egy dalra. Az énekes szépen énekel. Tiszta a hangja, minden a helyén a ritmusban is. Mégsem leszek tőle erősebb, mégsem érint meg. Miért? Van ennek köze a fizikához, vagy csak üres a lelke az előadónak? Mitől lesz ereje valaminek? Mi köze a fizikai teljesítménynek ahhoz, hogy van-e erő az éneklésünkben? Sok érdekességet hallhattunk tegnap ebben a témában, plusz, amikor elkezdtük alkalmazni a hallottak alapján az éneklésben a dolgokat, meglepő volt az eredmény is. Kíváncsi?   Erő-feszítés   Folytatódott a Never Give Up gospel kórus próbája. Ahogy már megszokhatta a kedves olvasó, igyekszem a lehető leggyorsabban feljegyezni azokat a dolgokat, amiket ott hallunk és tapasztalunk, mert rendkívül értékesnek tartom. Nem szeretném, hogy a
Gondolatok a Helen Keller életéről szóló film ajánlása kapcsán (csütörtök: pozitiv látásmód - tematikus nap)   "Én azt akarom, hogy ez a gyerek lásson!" Micsoda? Hogyan mondhat egy tanárnő ilyet egy olyan gyerekről, akit az orvosok nem tudnak meggyógyítani? Ráadásul nem is hall
Folytatódott a Never Give Up gospel kórus próbájának folyamata (kedd: tehetség plussz ember – tematikus nap)   Mivel többen jelezték, hogy szívesen olvasnának még arról, hogy én hogy is élem meg a próbákat, miket kapunk stb., ezért bátran folytatom akkor az események rögzítését. Ezek ismét gondolati képek jegyzetei lesznek, hiszen mindent úgy sem lehet szavakban rögzíteni.   Tökéletes vagyok, vagy tökéletlen?   Harmadik választás nincs véletlenül? Ezt csak azért kérdezem, mert a tökéletesség olyan elérhetetlen, a tökéletlenségeimet pedig szeretem
Bolyki Balázs bemutatása a Never Give Up gospel kórus első próbájának élményein keresztül  (kedd: tehetség plusz ember – tematikus nap)   Úgy érzem, ha ezeket az élményeket nem rögzítem azonnal, megkopnak és szűrődnek az idő rostáján, de nem szeretném, hogy a most bennem élő dolgok, emlékek bármilyen pici részlete is elvesszen. Bolyki Balázsról sokan sokmindent tudnak, életrajz, zenei pálya, úgyhogy arra gondoltam, hogy a nekünk átadott gondolatain, ajándékain keresztül mutatnám be, amit tegnap vehettünk át egy próba keretében első alkalommal.   Akarat, izomláz   A próba előtt még folytak meghallgatások annak érdekében, hogy bővüljön a csapat. Majd 17 óra után nemsokkal elkezdődött. S hogy hogyan? Mit gondol? Beénekeltünk?
A „fogyatékos”kifejezésről egy casting élményének kapcsán (szerda: akadálymentes hétköznapok – tematikus nap)   Önt mennyire érdekli az, hogy mit gondolnak mások az életéről, személyiségéről? Vajon azok a fiatalok, akik egymást fogyatékosnak csúfolják, milyen képzetet társítanak a fogalomhoz? Mit gondoljak én, amikor olvasok egy felhívást egy gospel kórus megalakulásáról és fogyatékosnak kell neveznem magam, hogy a feltételeknek megfelelhessek? Hogy is állunk a szavakkal? Milyen volt a casting, ahol fogyatékos emberek énekhangjára voltak kíváncsiak a szervezők? Ezekre a kérdésekre olvashatja az