Kentenich pedagógia

A bejegyzésem végén egy hercegnős mese lesz olvasható, amit egy fiú írt a kishúgának, pedig még hivatalosan nem is tud írni. Előtte viszont még pár bevezető mondatot szólnék, mert egy döbbenetes élményben volt részem a napokban.
Egyik aranyérmesünk nyilatkozott egy kedves emlékéről, ami kislány korában történt. Egy általa nagyra tartott ember, példakép figyelmessége, ígérete csodásan motiválta. Amikor ezt a sztorit olvastam, jó értelemben, kirázott a hideg. Elgondolkodtam, hogy én vajon ki vagyok a gyermekem szemében? Egy „nagy ember” apró ígérete és annak betartása ilyen inspiráló egy gyereknek, hogy a végén küzd és tényleg olimpikon lesz?  Vajon válhat a szülő olyan naggyá csemetéje szemében, mint egy olimpikon? Vajon ígéreteink betartása adhat akár akkora motiválást, hogy az élete végéig kitartson?   A jó hír az, hogy igen. Ha megfelelően alakul ki a szülők és
Szétszórt gyufák
Fegyelem fegyelmezés nélkül? Micsoda? Most akkor legyen káosz? Semmiképp. Egy olyan esetről szeretnék mesélni, amikor sikerült jó irányba terelni indulataimat. Kiabálás helyett vidám együttlétté változott egy idegtépő helyzet.

Tartalom:

Kiborult az egész zacskó, régen én is kiborultam ilyenkor
Kerestem a módot, hogy ne kelljen kiabálnom
Hogyan valósult meg a fegyelem fegyelmezés nélkül?
Radikális változás a hétköznapokban
A cél nem a hétköznapok túlélése!