egészségmegőrzés-emberi kapcsolatok

Szemrehányás helyett együttérzés, egyenlő boldog pillanat ( hétfő: egészségmegőrzés – emberi kapcsolatok – tematikus nap )   Egy történet arról, amikor sikerült felülemelkednem saját berögzött „rendteremtő” hozzáállásomon, és megértéssel tudtam odafordulni 7 éves kisfiamhoz. Nekem ez nagy csoda, mert azt gondolom, hogy az ilyen pillanatok ajándékok az élettől. S ha megadatnak, azok segítenek, hogy ezután tudatosan is ilyen irányban cselekedjek. Mi történt pontosan?   Már hónapok óta mondogatta a fiúnk, aki 7 éves, hogy mozog az egyik foga. Még egy sem
A bejegyzésem végén egy hercegnős mese lesz olvasható, amit egy fiú írt a kishúgának, pedig még hivatalosan nem is tud írni. Előtte viszont még pár bevezető mondatot szólnék, mert egy döbbenetes élményben volt részem a napokban.
Egyik aranyérmesünk nyilatkozott egy kedves emlékéről, ami kislány korában történt. Egy általa nagyra tartott ember, példakép figyelmessége, ígérete csodásan motiválta. Amikor ezt a sztorit olvastam, jó értelemben, kirázott a hideg. Elgondolkodtam, hogy én vajon ki vagyok a gyermekem szemében? Egy „nagy ember” apró ígérete és annak betartása ilyen inspiráló egy gyereknek, hogy a végén küzd és tényleg olimpikon lesz?  Vajon válhat a szülő olyan naggyá csemetéje szemében, mint egy olimpikon? Vajon ígéreteink betartása adhat akár akkora motiválást, hogy az élete végéig kitartson?   A jó hír az, hogy igen. Ha megfelelően alakul ki a szülők és
ordító oroszlán
Dühkezelés, mi ugrik be elsőre? Történt a családban, egy számomra példaértékű eset. Ez éppen azt mutatta be nekem, amiről mostanában igyekszem sokat tanulni. Hogyan reagáljam le jól a gyerek dühét? Van valami köze ehhez az én érzelmi állapotomnak? Ez derül majd ki ebből a bejegyzésből. S egy újabb eszközzel lehetünk gazdagabb a békés hétköznapokat illetően!

Tartalom:

Amire én dühös vagyok
Dühkezelés a családban
Tekintélyelvű szemlélet?
Amire felhívták a figyelmünket
Mi is történt valójában anyával és fiával?
Ami nekem nagyon tanulságos volt az esetből

Szétszórt gyufák
Fegyelem fegyelmezés nélkül? Micsoda? Most akkor legyen káosz? Semmiképp. Egy olyan esetről szeretnék mesélni, amikor sikerült jó irányba terelni indulataimat. Kiabálás helyett vidám együttlétté változott egy idegtépő helyzet.

Tartalom:

Kiborult az egész zacskó, régen én is kiborultam ilyenkor
Kerestem a módot, hogy ne kelljen kiabálnom
Hogyan valósult meg a fegyelem fegyelmezés nélkül?
Radikális változás a hétköznapokban
A cél nem a hétköznapok túlélése!

Csillogó szemek, kiegyenesedett hát, erős kar, mosoly és egy kis könny. Tettrekészség és pár pillanat után kézzel fogható apaélmény megannyi kisgyermeknek. Akár minden nap meg lehetne ilyet élni, vagy csak egy rendkívül felemelő előadás után? Biztosan sok körülményt fel tudnánk sorolni, ami miatt nem tud valósággá válni ez a hétköznapokban rendszeresen, de ha valaki mégis bátorítani szeretné élete párját a gyermeknevelésben való kihagyhatatlan szerepére, akkor az alábbi dolgokkal bátran megteheti! Bizonyára mindannyian valamennyire tisztában vagyunk, hogy milyen jelentős is az apák szerepe, de minden képzeletünket felülmúlta az, amiket hallottunk a hétvégén Pécsi Rita
anyai szeretet látszik a nőn, ahogy a kezében tartja kisbabáját
Anyai szeretet, erre vágyott. Nem hittem volna, hogy a két kicsi lányunk veszekedése csak egy teszt! A szeretet tesztje. Azért gondoltam leírni az alábbi esetet, mert hátha másnál is működhet az, amit én tapasztaltam meg itthon a civakodó gyerekeinknél.

Tartalom:

Egy tipikus anyai küzdelem
Az anyai szeretet tesztje konkrétan
Súgott az "anyai ösztön", az anyai szeretet
Anyai szeretet és tudatosság?
A szeretet észlelése, és kifejezése vakon
Milyen jó, amikor sikerül működtetni az anyai ösztöneinket, de szeretek tanulni is a gyerekekről!

Meleg nyári este volt. 5 éves kislányommal feküdtem a sátorban, amit az udvaron vertünk fel, hogy tudjunk aludni a hőség ellenére is. Csak ketten voltunk, mert ő hamarabb álmos lett és megbeszéltük, hogy alszunk. Feküdtünk egymás mellett, én fogtam a kezét, mert így szeret elaludni. Megsimogattam hosszú hajacskáját, adtam a fejére egy puszit, aztán vártam, hogy elaludjon. Olyan érdekes, ezt már megfigyeltem, hogy amikor kettesben vagyok bármelyik gyerekemmel, akkor hirtelen előjönnek olyan témák, amire nem is számítanék. Bensőséges és mély beszélgetéseket kezdeményeznek ők maguk.   Valaki mondta, hogy állítólag ez az a kor, amikor a gyerekek
Hogy tudod ezt megtenni három gyerek mellett, hogy minden nap írsz?-kérdezték többen már. A minap volt egy kedves baráti beszélgetésem, melyből kiderült számomra, hogy nehéz elképzelni azt, hogy az ember eleget foglalkozik a gyerekeivel, ha épp eközben még blogot is ír. Emlékszem olyan szituációra is a családban, hogy mi a nyaralásunkat tervezgettük és haragudott ránk valaki, mert hogy micsoda dolog ez. Ők régen még munka után is dolgoztak, nem volt idejük ilyesmire és ráadásul úgysincs sok pénzünk, akkor azt a keveset is miért erre költjük, nemhogy dolgoznánk mégtöbbet, hogy legyen. De ha csak saját magamba nézek, velem is előfordult már, hogy berzenkedtem mások életstílusa felett, hamáskor nem, hát akkor, amikor épp engem kritizáltak.   Ki a tökéletes anya? Ki tudja a valódi mércét? Kinek és milyen módon van joga és kötelessége erre figyelmeztetni másokat, ha ettől eltér?