boldogulás vakon

Egyik kutya, másik eb?

egynémetjuhászkutyusafüvönfekszikkilógónyelvvel

Erdősné Onda Marica: Kutyanapló 1. rész

(kedd: akadálymentes hétköznapok – tematikus nap)

Nagyon sokan kérdezik, hogy hogyan tudunk közlekedni vakon az utcán. Vannak, akik csak a fehér botot használják, s vannak akik vakvezető kutya segítségét is igénybe veszik. Sokan csodálják ezeket az állatokat. Ezért arra gondoltam, hogy megkérem Erdősné Onda Maricát, hadd osszam meg naplóját, ami a kutyájával töltött hétköznapokról szól. Így sokmindenre fény derül majd, talán kimondatlan kérdésekre is választ kap. Ha mégsem, bátran felteheti a hozzászólásokban! Kedves írótársam szívesen válaszol! A cikkeket én bontottam szakaszokra, és láttam el alcímekkel a könnyebb tájékozódás érdekében. Kellemes időtöltést kívánok!

Előszó

Hiszem, hogy az életben minden azért történik, hogy megtanuljunk általa valami nagyon fontosat… Amikor 16 évesen annyira megromlott a látásom, hogy az orvosok ráírták a zárójelentésemre, hogy vaksága végleges, hagytam magam elcsábítani a vakvezető kutyák varázslatos világának.

Veszélyes helyzetekben

Saját történeteim szerencsés kimenetellel (kedd: akadálymentes hétköznapok – tematikus nap)   Vakon közlekedni egyedül az utcán, ez sok embernek jelent félelmetes látványt, vagy gondolatot. De mi ebben a veszélyes? Elüt egy autó? Eltévedek? Ne mondjam már, hogy más is van! A nemi erőszak áldozatainak is a védőszentje a katolikus egyházban Szent Ágnes, akinek ma van az ünnepnapja. Milyen éles helyzetek lehetnek egy látássérült nő esetében például, amikor nagyon könnyen bajbakerülhet? Vagy ilyen

Triatlon vb, London: Lengyel Zsófia hatodik

Legyünk büszkék rájuk! (szombat: akadálymentes pihenés - tematikus nap)   Szeles, esős időben ki szeret bármit is csinálni például az udvaron? Ki szeret ilyenkor egyáltalán kilépni az ajtón? Milyen jó is, amikor az eső kopogtat az ablakon, mi pedig ülhetünk a meleg száraz szobában. Ki az az őrült, aki ilyenkor indulna le mondjuk a. tópartra fürödni, ülne biciklire, vagy elmenne futni? Jelentem, vannak ilyen emberek a világon. Bár őket nem igazán az "őrült" kifejezéssel szokás illetni. Sportolók, akik

Szép környezet-teremtés vakon

Egy háztartásvezetést segítő program első lépéseiről (kedd: akadálymentes hétköznapok – tematikus nap)   „Áldott, aki soha sem siettet, És ezerszer áldott, aki nem veszi ki a Munkát kezünkből, hogy megcsinálja /helyettünk, Mert sokszor csak időre van szükségünk Nem segítségre.” (Marjorie Chappel: Sérült emberek boldogsága c. verséből)    Egy korábbi blogbejegyzésben tettem közzé egy verset, melynek címe: Sérült emberek boldogsága. Nagyon lényegretörőnek, és találónak éreztem. Ezért arra gondoltam, hogy a vers alapján fogok feldolgozni témákat a hétköznapi boldogulásomat illetően. Azok fogják hasznosnakt alálni ezt a sorozatot, akik kíváncsiak arra, hogy hogyan segíthetnek látássérült embertársaiknak, illetve érdeklődnek, hogy mit hogyan lehet megoldani a hétköznapi boldogulásban. Ezek a bejegyzések azoknak is érdekes lehet még, akik keresik, hogy milyen lehetőségeik vannak, hogy látássérültként hogyan tudnak segíteni valakinek. Számomra mindig ez a legérdekesebb terület, mert erről nagyon kevés szó esik.

Vak focisták celebek ellen

Különleges sporteseményt rendeztek a Mom Sportközpontban! (szombat: akadálymentes pihenés – tematikus nap)   2013. április 24-én a LÁSS vakfoci csapata egy ismert emberekből álló csapat ellen játszott 2x5 perces meccset, természetesen bekötött szemmel! A mérkőzést sajtótájékoztató előzte meg, melynek keretében a LÁSS támogatást vehetett át a vakfoci csapat részére a Magyar Optikus

Nagymama ne sírj!

Egy megható történet egy kis humorral fűszerezve bátorságról, jövőről, félelmekről   Ma megérintett egy írás. Az élet hozta a történetet, Orliczki Jánosné pedig lejegyezte. Nekem is volt hasonlóban részem. Nekem is volt egy értem aggódó és engem szerető nagymamám. Nekem is volt olyan gyerek, aki elmenekült, még csúfolt is, hogy szemüveges vagyok. Nekem is volt olyan, hogy azt hitték, nincs számomra jövő. Hogy hiábavaló az életem. Én ezt sosem akartam elhinni, hogy igaz. Álljon itt egy gyerekkori emlék egy kedves sorstársam tollából, s a végén egy idézet, amit szintén ma olvastam. Minden a reménységben fog végződni!

Csak álltam leforrázva

A mozgástanulás és mozgástanítás kihívásai a látássérült embereknél (szerda: akadálymentes hétköznapok – tematikus nap)   Folytatódott a Never Give Up gospel kórus próbája. Tegnap megint tanultam valami újat a saját állapotommal kapcsolatosan. Kiderült, hogy nem csak az lehet egy mozgásnál probléma számomra, hogy merev vagyok, esetleg görcsös, hanem a tér, látás nélküli érzékelése is befolyásolhatja lépéseim minőségét, ha például táncolni kell éneklés közben. Soha nem értettem, hogy miért akarok néha úgymond felborulni, miért esek ki az egyensúlyomból. Mi lehet a gond? Van erre megoldás? Egy mozdulat szemléltetése mekkora kihívás egy látó embernek, aki meg akarja mutatni egy vak ember számára a mozdulat lényegi részét? Lehet köze a vakon születésnek és a később történő megvakulásnak ahhoz, hogy ki mit hogyan tud

Én az vagyok, aki mindig csak segítségre szorul?

Rácsodálkozás a bennem is élő kategorizálásra  (szerda: akadálymentes hétköznapok – tematikus nap)   Mitől nehéz az élet? Attól, hogy túl sok az akadály, amit állandóan le kell győzni és már elfáradtunk? Saját magunk hozzáállása áll a könnyebb boldogulás útjában? Netán van egy olyan harmadik dolog, amit itt nem említettem?   Tegnap szembesültem egy olyan gondolkodásmóddal saját magamban, ami meglepett, hogy eddig nem tűnt fel nekem. Itt már több alkalommal elővettük a hogyan segíthetek témakört, de miért csak ebben gondolkodtam idáig? Miért fontos az együttműködés, a partnerség számomra? Hiszen szoktam ezt gyakorolni a hétköznapokban, de a sérült emberekkel kapcsolatosan mégis a segítségnyújtás az első dolog, amivel példálózom. Vajon mi azért vagyunk a világon, hogy legyen kinek segíteni? Hogy megtanuljon

Teljesen ki-vagyok?!

A „fogyatékos”kifejezésről egy casting élményének kapcsán (szerda: akadálymentes hétköznapok – tematikus nap)   Önt mennyire érdekli az, hogy mit gondolnak mások az életéről, személyiségéről? Vajon azok a fiatalok, akik egymást fogyatékosnak csúfolják, milyen képzetet társítanak a fogalomhoz? Mit gondoljak én, amikor olvasok egy felhívást egy gospel kórus megalakulásáról és fogyatékosnak kell neveznem magam, hogy a feltételeknek megfelelhessek? Hogy is állunk a szavakkal? Milyen volt a casting, ahol fogyatékos emberek énekhangjára voltak kíváncsiak a szervezők? Ezekre a kérdésekre olvashatja az