leona bejegyzései

Kedvenc előadóm jellemzése ez azokra, akik elmennek és végighallgatják előadásait. Mégis hol kezdődik a hősiesség? A csatamezőn, vagy napjainkban is azok lehetünk?   Az 1848-as forradalomra emlékezve gondolkodtam el arról, hogy a dicsőséges multról történő visszatekintésnek miképp van értelme
Gyerekkoromban nekem az volt természetes, hogy amit egy felnőtt mond,az igaz. Amit az újságban írnak,az úgy van. Ha elvittek minket színházba, minden esetben remekül éreztem magam, tehát a színház egyenlő volt a tökéletes kikapcsolódással. Most jön egy kis vicces történet:  
Találkoztál már ilyen emberrel? Ha engem személyesen ismersz, akkor bátran állíthatod, hogy igen. Engem gyakran megkísért ez a gondolat és olyankor nagyon nehéz visszafognom magam. Mit tegyek mégis olyankor, amikor úgy érzem, hogy az általam
újszülöttmosolygóskisbaba
Nem véletlen, hogy ezt a témát választottam. Biztosan találkozott már a kedves olvasó is azzal a szituációval, hogy nehéz volt mit mondani. Én a szívem mélyén még félni is kezdtem, hogy velem is megtörténik az a tragédia, ami egy kedves anyatársammal történt. Arról szeretnék írni, amit megértettem ebből, hogy mi is az, amit ilyenkor tehetek, mondhatok. Saját félelmemről is őszintén írok egy picit. A végén viszont mosoly vár mindannyiunkra!
Akinek fontos, hogy a vasárnapi pihenés megvalósuljon, az érti a problémámat. Ma reggel nagy dilemmában voltam, hogy kihagyjam-e ezt a napot. Mégsem tettem. Miért nem?   Már több, mint egy hete igencsak korán kelek, hogy megírhassam
Hányan vannak, akik egyetértenek ezzel? Miért van az, hogy a sztárséfek mindig férfiak? Ha esetleg rosszul tudnám, írjatok!   13 éves voltam, amikor olyan mértékben romlott a látásom, hogy
Hogyan előzhetjük meg, hogy egy félreértés ne váljon végzetessé?   Én sokszor azért utáltam a sorozatokat, mert 200 részen
Zoltán nap alkalmából felköszöntött bennünket nőket egy kedves barátunk. Lázad, mert osztoznia kell a névnapján a gyengébbik nemmel. Kiengesztelésül továbbadom kedves sorait mindenkinek,
Nyújtsa fel a kezét az, akinek az jutott először eszébe, hogy szimbolikáról fogok írni. Végül is ez manapság népszerű téma. A gyógyításhoz is használják már a színterápiát. Ha nem erről írok, akkor mégis mi közöm lehet a színekhez úgy, hogy már nem is látom azokat?   Van egy program, amiről az Interneten olvastam egy barátnőm