Kiemelt

Pozitív gondolatok betegeknek? Hogyan bátorítsam azokat, akiknek nehéz mit mondani?

fekete-fehér pillangókép

Bejegyzés adatai

Mit tegyek, ha nem vagyok éppen képes arra, hogy jó színben lássam a másik helyzetét? Hogyan is mondhatnék biztató szavakat, ha én is úgy érzem, hogy nem lehet ilyenkor mit mondani?

Hallgattam egy előadást, amiben a pozitív gondolkodásról is szó esett.

„Történik egy baleset, s mivel az illető nem akar a legrosszabbra gondolni, nem is kezdi lelkét felkészíteni egy esetleges tragédiára, ami végül ha bekövetkezik, nagyobb kárt okoz így.” (Schlingloff Sándor)

Vajon van ebben valami? Elgondolkodtam.

Alaptalan a biztatás?

„Meglátod, minden rendben lesz, légy pozitív!” – mondják olykor biztatásképp egymásnak az emberek. De ki és honnan tudja, hogy végül az az illető pl. életben marad, felépül, megoldódik az anyagi problémája, rendeződik a kapcsolata stb. . És az, hogy valami „rendben van”, azt pontosan mi határozza meg? Mik az ok. helyzetek paraméterei, amiben reménykedni kell? A reménység “tárgyát” most nem fejtem ki, mert számomra Isten szeretete az, amibe kapaszkodom, de ez egy másik nap témája.

Szóval

Egy tragédia kellős közepén nincs helye a fájdalomnak?

Ha van, akkor hol? És hol a helye annak a gondolkodásmódnak, ami a megfelelő irányba terelheti az eseményeket? Ami segíti a lelkem, vagy éppen a másik ember gyógyulását?

Ezen gondolkodtam sokat

Egyik barátom kritikával élt, amikor lelkendezve meséltem Az élet játéka c. regényről, filmről még évekkel ezelőtt. Ennek lényegi története, hogy van egy nehéz sorsú kislány, aki minden rossz ellenére meg tudja találni a jót egy adott helyzetben. „–Most akkor örüljek annak, hogy nem mindkét lábam fáj, hanem csak az egyik? De nagyon fáj a lábam! Én nem tudok így gondolkodni!” dühöngött a barátom. Ez is közrejátszott abban, hogy megfogalmazzam a kérdést magamnak: Minden rosszban van valami jó,

vagy

minden rossz MELLETT?

Az őszinteség kérdése

Ha valami fáj, mit tehetek azért, hogy ne süllyedjek el teljesen az érzésben, mégis őszinte legyek magamhoz és másokhoz? Ha pl. nem hiszek valaminek a jobbrafordulásában, vagy úgy gondolom, hogy ezt inkább Odafentre bíznám, hogy mi hogy alakul, akkor hogyan tudok mégis jó gondolati irányba fordulni úgy, hogy ne ráolvasásszerűen képzeljek valami jót az életemről?

Működő megoldás, amire rátaláltam

Ahogy ezen gondolkodtam folyamatosan, akkor alakult ki bennem az a gyakorlat, hogyha valami nehézségem van, akkor nézzek körül az életem más területein, ahol találhatok olyan dolgokat, amikért őszinte szívből hálás vagyok. S ezekre figyeljek, ezeknek örüljek, s az, hogy a fókuszom a „nincsek” helyett a „vanokra” helyeződik, máris olyan hatással van a lelkemre, hogy elkezdem a nehézségeimet is másképp látni. Könnyebbé válik megoldani a problémáimat. De olyan is történt, hogy már nem is tűnt akkora bajnak egy adott esemény, mint mikor az megtörtént velem, mert már a lelkem feltöltődött.

Ez röviden a története, hogy a csütörtöki nap témája az élet nehézségei, s az egy időben azzal együtt megjelenő olyan dolgok, amikért mégis hálás lehetek. NEHÉZSÉG PLUSZ hálaadás! A csak azért is hálaadás.

Hálás vagyok azért, hogy volt erőm megírni ezt a blogbejegyzést, pedig a hetek óta tartó köhögés sok erőt kivesz, nehezen viselem.

hálanapló napraforgós borítóval

Biztosan van olyan gondolata, története, ami a témához illene. Van kedve megosztani? A like gomb alatt várom szeretettel a hozzászólást!


Privát üzenet küldéseTémajavaslat küldése
Kapcsolatfelvétel