Kiemelt

A felkelő nap, ahogy én látom (vakon festett képem)

napfelkeltés képem

Bejegyzés adatai

Húsvét, reménység, újjászületés

Nemrég ajándékba készítettem egy képet. Régen, amikor még láttam, nagyon szerettem rajzolni, a kedvenc témám a naplemente volt. Ezért ezt próbáltam a legtöbbször megörökíteni, s még most is ott van a kép a fejemben, s az, hogy milyen színt hogyan használtam. Amikor már erősen gyengült a látásom, egyszer kipróbáltam, vajon meg lehet csinálni úgy is egy képet, hogy nem látom a végeredményét? Euforikus érzés töltött el, amikor a környezetem pozitívan nyilatkozott. S bár gyönyörűséges a lemenő nap, mégis az a gondolatom támadt legutóbb, hogy inkább napfelkelte legyen a képen. A kék másik árnyalatát használtam ehhez. S hogy illik ez a téma a húsvét ünnepéhez?

Budapest zuglói református gyülekezetének Örömmondó c. újságjának címlapján jelent meg a kép és az alábbi összeállítás, Clement Anita tollából, s szerkesztésében. Rendkívüli megtiszteltetés, hogy a napfelkeltés képem, ami egyben számomra a reménység szimbóluma is, ilyen szolgálatot is tesz.

Földi sugára
égi csodának:
testvérem, jöjj el!
Hívlak és várlak.
Lelki tavaszról
légy te ígéret,
ha majd minden szív
fényre így éled
napsugarára jézusi szónak:
s tavasza jő el
a Megváltónak.

(Részlet Túrmezei Erzsébet: Tavaszi dal c. verséből)

„Kelj fel, tündökölj, mert eljött világosságod, rád ragyogott az Úr dicsősége!”

Jézuslátni gyűltek a kíváncsiak a tágas mezőn. A bölcs názáreti minden érdeklődőt szeretettel fogadott, és ajándékozott meg tanításával.

Ahogy az órák egyre teltek, a Mester mondanivalója nem fogyott, s az emberek bizonyára kezdtek megéhezni. Csak Isten tudja, hogy volt-e, aki felkelt,
és a lelki táplálék helyett inkább valami kézzel fogható eleség után nézett. 

Vajon Jézus csak a lelki szükséget látja? Csak a szép szólamokat osztja? Vajon testileg nem tartja fontosnak táplálni híveit? Elég lehet-e csupán Igével
jóllakatni a népet?

Végül megtörte a kenyeret, és szétosztotta a sokaságnak: mindazoknak, akik kitartottak, akik éhes emberi természetüket (is) adták a Vele való közösségért cserébe.

Senki sem maradt éhen, sőt: bőséges kárpótlást kapott várakozásáért.  

Böjt után új élet napjára éhező embertársaim: eljött a mi időnk! Ott vagyunk-e azok között, akiknek a krisztusi szó a szívükig ér, és hallgatják-hallják,
akár étlen-szomjan is? Akik Vele maradnak kínzó emberi kívánságaik megtagadása árán is, mert érzik-tudják: csak a Kegyelem Kenyere elégítheti meg őket?!
Akik készek letenni addigi életüket, hogy többé ne önmaguknak éljenek?!

Nagypénteken, a kereszten egyszer s mindenkorra megtöretett a mennyből alászállt kenyér. De harmadnapra felvirradt a feltámadás napja: Jézus Krisztus, az (újra) Élő Kenyér mindannyiunk számára Elég.

Minden kedves olvasómnak áldott húsvéti ünnepet kívánok!

Húsvéti cikkek még a blogon:

Hangos ajándékom húsvétraÜnnep, feszültség, megoldásMinden nap egyforma?Egy látássérült lelkészről, munkásságárólPélda az állatok világából, az önfeláldozó szeretetreBekapcsolódásUtolsó szavak

Napkelteegytemetőben a következő felirattal "Lételemünk vagy szép sugár, nyitott szemünk ragyogva vár!"
“Lételemünk vagy szép sugár,
nyitott szemünk ragyogva vár!” (Rell Kata: Fények c. verséből)

Bizonyára van önnek is építő gondolata, véleménye! Várom a hozzászólást szeretettel a like gomb alatt!

Feliratkozás hírlevélre

Ha értékesnek találja ezt az írást, és szívesen olvasna még blogbejegyzéseket tőlem, akkor alább az űrlap, melyen keresztül fel tud iratkozni – többek között – blogértesítő hírlevélre is. Mielőtt választ az ingyenes szolgáltatások közül, ismerje meg az adatkezelési tájékoztatót!
Itt olvashatja el.