Ugye milyen jó érzés, amikor valaki érdeklődik életünk dolgai felől? Egy ilyen élményben volt részem, egy anyatársam keresett meg, hogy beszéljek neki a babaöltöztetéssel kapcsolatos dolgokról. Mit hogyan oldok meg? Földi-Szilvási Kata, awww.mammba.hu oldal szerkesztőjének bevezetője, kérdései és az én válaszaim olvashatók az alábbiakban. Ezek a praktikussági szempontok mindenkinek jól jöhetnek, akik babát öltöztetnek, vagy csak egyszerűen ajándékozni szeretnének valamikor egy aranyos ruhácskát.
A múlt héten – az Üzletanyu Konferencián – ismertem meg Horváthné Dunaveczki Leonát, aki három kisgyermek Édesanyja és szeretném bemutatni az ő babaöltöztetéssel kapcsolatos meglátásait. „Na és?” – kérdezitek most, „Miért különleges az ő története?” Azért, mert megtanított a „babaruhák mögé látni”. A cikk végére biztosan Ti is jobban láttok majd, vagy legalább sokkal több mindent, mint amit gondoltok, hogy valójában láttok.
Akkor most újra kezdem: Leona három kisgyermek édesanyja, aki vak és elmeséli, hogy ő hogy élte meg a babák öltöztetésével kapcsolatos tennivalókat. Olyan élményekről, neki esetlegesen problémákat okozó dolgokról mesél, amiről mi „látók” nem is gondolnánk, hogy ezek léteznek.
-Születésedtől vagy látássérült?
-Szürke hályoggal születtem, de pár hónapos koromban megműtöttek és sokáig, vastag szemüveggel ugyan, de láttam írni, olvasni, rajzolni, biciklizni. Tudtam önállóan közlekedni. 13 éves koromban levált a retinám (a szem ideghártyája) és bár műtöttek, de folyamatosan romlik a látásom, mára már csak fényt érzékelek.
-Három gyermeked van, ők mennyi idősek most?
-A legkisebb gyermekünk Szilvike, ő 2 éves, a középső is lány, Anna, ő 5 éves. A legnagyobb pedig fiú, Attila, 7 éves. Mindenki jól lát a családban hála Istennek.
-A gyermekeid kérdeztek rá, hogy miért nem látsz, vagy Te ezt megelőzve elmondtad nekik?
-A legelső történetem ezzel kapcsolatosan az volt, amikor a fiúnk elkezdett mutogatni a képeskönyvben és elkezdett kérdezni. Ott 2 éves volt talán. Hirtelen történt a legelső ilyen dolog, ezért azt csináltam, hogy a könyvből egy kis házikót formáztam és kikukucskáltam mögüle. Ezzel eltereltem a figyelmét és időt nyertem magamnak, hogy mit is csináljak ilyenkor legközelebb.
Aztán mondtam neki egy másik alkalommal már, hogy anya nem látja mi van ott. S hogy értette-e? Igen, mert egyszer, amikor elvittem egy játszóházba, akkor kíváncsi volt valamire, hogy mi van a képen és fogta magát, odament egy barátnőmhöz, aki szintén ott volt a kisfiával és őt kérdezte meg. Nem csinált ebből problémát, tudni akarta a választ és elemezte a helyzetet. Nagyon büszke voltam rá, hogy ilyen élelmes és ilyen laza. Neki, nekik ez a természetes, ebben nőnek fel. Ez a jelenség nekem is sokat ad, hogy minél lazábban kezeljem a saját állapotomat. Azt hiszem, sokat tanulhatunk a gyermeki hozzáállásokból.
-Mi az amit egyedül végzel el és mihez kapsz/kaptál segítséget?
Babaruhák vásárlása, babacipő vásárlása?
-Mi nagyon sok ruhát kapunk a mai napig. Ritkán kellett eddig vásárolni, de azt nem mernék egyedül. A férjem ízlésében bízom és ő szokott venni a gyerekeknek azt, ami kell.
-Babaruhák tisztítása (mosás, vasalás, folttisztítás)?
-A mosásnál mindig külön mostam a legkisebb gyermek ruháit – a babaruhákat – az automata mosógépben. 1 éves kor előtt, de lehet, hogy két éves korukig nem voltak annyira foltosak a ruhák, mert nem ettek egyedül, ez inkább később jött elő. Ebben segítséget szoktam kérni.
-Baba öltöztetése és vetkőztetése?
-Az öltöztetés, vetkőztetés könnyen ment mindig, a ruhák szétválogatása, átválogatása, az okoz nehézséget. Megkülönböztetni a már elhasználódottat, a „Még itthonra jó lesz!”-től, és a legszebbektől. Ezt nincs türelmem ma sem külön tárolni, így ha lényeges a kinézet, Apa mindig leellenőrzi, hogy milyen ruhában vannak a gyerekek.
Nekem a babaöltöztetésben a legélvezetesebb az, amikor finom puha egy ruhácska, illatos és éppen sikerült eltalálni a méretet. Egy kis vicces eset: eddig a három gyerek születése közül csak a harmadiknál sikerült úgy előkészülni, hogy már kéznél legyen a legapróbb méret és csak a ruhácskák közötti válogatás élvezete legyen és ne ideges kapkodás, hogy mibe is hozzuk haza a kórházból. Főleg, hogy apukának kell megtalálni és kiválasztani a megfelelő darabot.(ez minden apuka „kedvenc” tevékenysége, ugye? – a szerk.) A másik kettőnél mindig nagyobbat sikerült csak találni és utólag kerültek elő a legkisebb méretek. Ebből én azt tanultam, hogy már a baba tervezésénél legyen kéznél az 50-56-os méret, hogy a rákészülés is élvezetes legyen. Nálunk már ez a rendszer van és szeretnénk még egy negyedik babát is. Ha kézbe veszek olykor egy ici-pici rugit, elérzékenyülök, mert olyan nehéz elképzelni, hogy mekkorák voltak a gyerekek, amikor születtek.
-Pelenkázás?
-A kórházban megtanították az apukának, ő pedig nekem itthon; azóta megy. Még egy speciális technikát is kifejlesztettem, amit minden látó ismerősöm is irigyel: ha tud már ülni a baba, akkor az ölembe ültetve tisztába tudom tenni. Elképzelhető, hogy egyszer egy kis videót csinálunk majd, mert ezt leírni nehéz, hogy hogyan.(ez szuper lenne! – a szerk.)
-Milyen babaruhákat találsz praktikusnak?
-Ha jó minőségű, akkor a patentos, cipzáras jöhet. Sosem szerettem azokat a ruhákat, amik mondjuk rövidnadrágok voltak vállpánttal, de alul nem volt patent, mert így a pelenkázáshoz le kellett szedni az egész cuccot a válláról. Az alul szétszedhetőség nekem elsődleges szempont minden babaruhánál.
-Milyen babacipőket használtatok?
-Amíg nem tudtak járni, addig nem adtunk a lábukra semmit, csak amolyan poláros vastag, cipőnek kinéző valamit, mamuszt, nem tudom meghatározni ezt a fajta ruhadarabot, vagy cipőt(?), s az ilyet is csak télen adtuk rá. Nyáron voltak olyan kis zoknik, aminek cipő formája volt, és a rugdalózásnál sem tudta lerúgni a lábáról.
-Mi alapján döntöd el, hogy aznap milyen típusú és mennyi ruhát adj a gyerekekre?
-Megnézzük a hőmérőt. Az interneten is lehet látni, azaz számomra is elérhető a forrása annak, hogy tudjam, hány fok van kint. Ez jobb, mintha én csak úgy kiszagolok, mert az csalóka lehet. Aztán fontos tényező még az alkalom, hogy hová és kihez megyünk. A baba korban még azért előfordult, hogy nem volt kéznél mondjuk fiús ruha és lányost adtunk rájuk, az unisex ezért jobb ilyen szempontból. Az óvodás korszak kezdetével kezdődnek azért komolyabban a problémák ilyen téren, a babáknál még túl nagy gondot nem okozott, ha véletlenül másnak nézték, mint ami. A barátainknak meg nem számított.
-Mit üzennél a babaruha készítőknek, miben változtassanak a babaruhákon, baba kiegészítőkön, vagy az eladási módjukon, hogy a látássérültek is könnyedén használják őket?
-Nekünk úgy érzem, hogy a színek kiválasztásával van inkább problémánk, magukat a ruhákat már könnyen adjuk a babáinkra. Ezzel kapcsolatosan lehetne elgondolkodni talán, hogy milyen termékleírással, vagy ügyfélszolgálattal, vagy a weboldalukon szereplő esetleges termékkínálatukkal hogyan tudnak nekünk ebben segíteni. A weboldal tulajdonosoknak annyi előnye lehet, hogy nekünk nagyon nagy segítség, ha nem kell valakit megkérni, hogy jöjjön el velünk vásárolni. Ha az oldal számunkra is elérhető, azaz akadálymentesen van kialakítva, és mondjuk a termékekről van leírás, akkor biztos könnyebben választjuk az ilyen lehetőséget. Azért nyilván ezt az igényt fel kellene mérni, de ez segítség lenne. Pláne, ha mi szeretnénk ajándékot vásárolni egy most születendő babának, anyukájának.
A „divatos” kifejezés nálam nehezen működik. Azaz tudom, hogy jó dolog, ha valaki divatos, vagy a babánkat szeretnénk divatos ruhában megmutatni, vagy csak egyszerűen szeretjük, ha olyanba van, mégis honnan tudjam meg, hogy mi divatos? Katalógusokat nem tudok nézegetni, nem látom a barátnőim babáinak ruháit, mert nem feltétlenül a szabás, vagy a ruha anyaga divatos, lehet, hogy valamilyen színösszeállítás. Amiket mi is kaptunk ruhákat, azok közül sem mindegyiket adtuk rá a babákra, mert a férjem látta, hogy az már nagyon kirívó lenne, ódivatú, valamilyen jelképek is voltak a rugin, erre emlékszem. Aztán a látássérült anyáknak egy része lehet, hogy ilyen téren nem igényes, de máshol is ez van, akik látnak, azoknál sem mindenkit érdekel a divat, valakinek a praktikum számít, valakinek a melegség a színekben, van akinek meg az van csak, amit kap.
A sapkákról szeretném még elmondani, hogy van egy időszak, amikor leveszi a baba, és esetleg el is dobja. Vakon nem biztos, hogy könnyű megtalálni, hogy hol van. Ezért praktikus nálunk a kapucnis ruha, mert így védve van a fejecske. A kötős sapka jöhet még szóba főleg csecsemőkorban, bár van amikor már azt is kiköti. Nagyobb korban tényleg a kapucni a megoldás, télen alá a sapka is és akkor nem szedi le.
-Van-e valamilyen ötleted, ami szükséges lenne, hogy egyszerűbbé váljon Neked a babaöltöztetés?
-Én most külön ládákban gyűjtöm a különböző méretű ruhákat, mert sokszor a számozás különbözik. Lehet, hogyha a zacskón lenne Braille ruhaméret, az segítene, de általában ha vásárol valaki, akkor odahozzák a kért dolgot, nagy multikhoz meg egyedül nem szoktunk menni. El lehetne gondolkodni a Braille-címke elhelyezésén, de úgy, hogy ne a baba nyakát irritálja és a ruha kinézetét se zavarja.
-Bemutatnád magad néhány mondatban?
-Szociológia szakon végeztem. Hobbym az éneklés, de nem egyedül szeretem űzni ezt a tevékenységet, szeretem magam körül az embereket, úgyhogy tehetségkutatással és tehetséggondozással is foglalkozom ezen a területen. Szeretnék vállalkozó lenni egy szép nap, mert vakon elhelyezkedni még kevesebb az esély, mint nőként, kis gyermekes anyaként valakinek. Már egy ideje tanulok és addig is használom az internet adta lehetőségeket, amíg ez meg nem valósul. Távoli tervem, hogy sorstársaimnak segítsek boldogulni vállalkozóként a saját szakmájukban. Minden nap írok egy blogbejegyzést a hétköznapjainkról, mert azt tapasztaltam, hogy sok anyukát szokott érdekelni, hogy mit hogy oldok meg a gyakorlatban. Körülményeim talán nem mindennapi nehézségekkel járnak.
„Frida szemeiből olvastam”helyett: Leonától tanultam:
Nemrég írtam egy cikket a kapucnis babaruhákról. De ciki, nem is gondoltam, hogy valakinek tényleg praktikus lehet egy megfelelő anyagból készült kapucnis babakardigán! Én csak arra gondoltam, hogy melege lehet a gyereknek benne, arra nem is, hogy egy látássérült Anyukának az a praktikus a kapucnisban, hogy ne kelljen keresgetni a gyerek által földre ejtett sapkát. Leona mondta nekem, hogy sokan nem is gondolják, hogy egy látássérültnek gyereke is lehet. Én meg arra nem gondoltam eddig, hogy milyen nekünk apró-cseprő problémák, nekik mekkora megoldandó feladatok. Mert Leona nem a problémát látja egy-egy dolognál, hanem azt keresi, hogy mi az ő megoldási lehetősége. Mert nem tud mást tenni. Ez az egy esélye van – ahogy ő mondta. Én pedig azt tanultam általa, hogy az élet adta minden lehetőséget, kapcsolatot, munkát, hobbit, bármit, amit kapok, százegy százalékig éljem meg, nézzem meg, gondoljam át, ne csak a felszínesen!…Most már Ti is jobban láttok?”
Biztosan van gondolata, véleménye a fent olvasottakkal kapcsolatosan! Szeretettel várom a hozzászólásoknál a like gomb alatt!