Erő-feszítés, lendület, avagy az éneklés sportja
(kedd: tehetség plusz ember – tematikus nap)
Gondoltam egy dalra. Az énekes szépen énekel. Tiszta a hangja, minden a helyén a ritmusban is. Mégsem leszek tőle erősebb, mégsem érint meg. Miért? Van ennek köze a fizikához, vagy csak üres a lelke az előadónak? Mitől lesz ereje valaminek? Mi köze a fizikai teljesítménynek ahhoz, hogy van-e erő az éneklésünkben? Sok érdekességet hallhattunk tegnap ebben a témában, plusz, amikor elkezdtük alkalmazni a hallottak alapján az éneklésben a dolgokat, meglepő volt az eredmény is. Kíváncsi?
Erő-feszítés
Folytatódott a Never Give Up gospel kórus próbája. Ahogy már megszokhatta a kedves olvasó, igyekszem a lehető leggyorsabban feljegyezni azokat a dolgokat, amiket ott hallunk és tapasztalunk, mert rendkívül értékesnek tartom. Nem szeretném, hogy a feledés homályába vesszenek a most még frissen bennem élő dolgok. Az egyik ilyen élményem az, hogy megint szembesülnöm kellett egy félreértelmezéssel. Az volt a feladat, hogy éneklés közben mozogjunk. Érezzük meg a lendületet és az abból felszabaduló erőt. Most nagyon nehéz erről írnom, mert ezt tényleg látni kellene. Nagyon nehezen jött át nekem, hogy hogyan mozogjak úgy, hogy abban a mozgásban ráérezzek a súlypontokra, vagyis hogy nem ráérezzek, hanem a súlypontok ismeretében lendüljek és aztán vissza és megint előre és vissza. Mint amikor egy gyereket hintáztatunk a hintába. Jön felénk és mi meglökjük ismét. Bennem a „lökés” képe eddig úgy élt, hogy megfeszítem magam, beleadok anyait, apait és tolok valamit. Azt hiszem az életemre is lehet, hogy párszor ez volt jellemző. Nekifeszülni, nyomni és nyomni, aztán kifulladni, lefulladni és kiégni… Ismerős? Mi történhet, ha az éneklésre vetítem ezt a dolgot? Ha feszítem a dolgokat, azt mindenki meghallja. Ki emlékszik például Torgyán Józsefre, amikor felszólalt? Vissza tudja idézni az olvasó a hangját? Nekem ő jutott eszembe, amikor Balázs szemléltette, hogy milyen az, amikor valaki befeszít. Énekhangban is biztosan fel tudnánk idézni olyat, akin hallani, hogy görcsösen énekel. Mégis akkor hogyan lehet erős egy dal, ha nem a hangerő számít?
Lendület
Én gyerekkoromban nagyon sokat bicikliztem. Emlékszem, dinamó is volt rajta. Élveztük, ahogy tekerjük a pedált, az pedig világít. Sokszor olyat is játszottunk, hogy fejjel lefelé volt a bicikli és pörgettük kézzel a kerekét. Nagyon felgyorsult. Egyre jobban és jobban pörgött. Biztosan mindenki játszott ilyesmit. A lenkerekes autók is eszembe jutottak most, amikor szintén a többszöri indítás után a felpörgött kerekekkel már csak úgy sprintelnek ezek. Az éneklésnél is a lendület erejét kell használnunk. Had ajánljam a kedves olvasónak Eva Cassidi énekesnő hangját szemléltetésképp. Nekem ő egy példakép a lendület erejére, az igazi erő átadására, amit most Balázs segít nekünk megtanulni.http://youtu.be/AFFo1pu4q7Q
Fizikai jelenlét, lélekjelenlét
Ki hinné, hogy egy kóruspróbán különféle sportteljesítményeket is kitárgyalunk. Ki hinné, hogy bele is izzadhatunk a végén az éneklésbe. Akinek még nem gyöngyözött a homloka éneklés közben soha, az még sosem énekelt igazán. – tudhattuk meg nemrég a próbafolyamat elején. Jelentem, életemben először sikerült leizzadnom! Balázs megizzasztott minket! Legközelebb tréningruhába kellene menni próbára, már ezen gondolkodom. Ahogy mozogtuk a dalt és próbáltunk fizikailag is benne lenni a lendületben, nagyon szemléletes és hatásos volt. A végére teljesen másképp szólalt meg a kórus, az egyes emberek hangja. Balázs egyen-egyenként odajött hozzánk és segített megéreznünk a lényeget. A feladat az volt, hogy lendületből lökjük meg őt. Persze én hogyan kezdtem? ErőbőlJ! Ennek hatására én is majdnem elestem hátrafelé. A hallássérült társaim próbáltak még segíteni, hogy ne olyan nagy mozgásokat csináljak, hanem tényleg finoman és a lendületre összpontosítsak. Még úgy érzem, hogy itthon is elő kell ezt a témát vennem és így hallgatni és gyakorolni, mert félek, hogy kikopig az az érzület, amit talán sikerült megéreznem. A fejemben értem, de akarom, hogy a testem is értse, tudja. Erről is beszéltünk a próbán. A testünk olyan amilyen. Ez van és kész. Aki például kerekes székben ült, annak is kitalált Balázs olyan dolgot, hogy a lendületet hogyan érezhetné a testében, mert valamilyen mozdulásra, rámozdulásra képes mindenki. Ha csak az arcizmaival, szemével, akkor is. Egyszóval izzasztó volt a próba és csodás a végeredmény!
Én nem akartam elhinni, hogy egy egyszerű fizikai törvényszerűség a lélekre is hatással lehet
Elmondom, eddig hogy képzeltem. Vagyok én, aki énekelek és várom, hogy jöjjön a hangulat, aztán annak hatására majd csodás lesz minden. Lendületet kapok, felbátorodom és kész. De nem, hihetetlen, de nem. Eldöntöm, hogy én most ott leszek úgy, ahogy vagyok. Nem félig, hanem teljes gőzzel. Ebben erő lesz és ez hat és visszahat. Nem gondoltam, hogy ez működhet. Persze azért a lelki motiváció is kellett ehhez, hogy legyen kedvem kipróbálni. Itthon vasárnaponként a férjemmel és egy kedves barátunkkal zenélni szoktunk. Mostanában valahogy alábbhagyott bennem a lendület. No, gondoltam magamban, kipróbálom, hogy odateszem magam tudatosan és vajon mi lesz az eredmény? Én sem akartam elhinni. A dolog működik. A fiúk átvették tőlem a lendületet, az erőt, ami az énekhangomból jött, vagyis a szándékból, az akaratból. Nem akartam hinni a fülemnek. Bár még mindig nem izzadtam le, mert ez még a mostani próba előtt volt, de a dobos barátunk igen. Öröm volt nézni őket, hogy mennyire magával ragadta őket is a zene, jobban, mint mostanában és hogy ettől milyen sok erőt kaptunk, mert visszahatott. Ennyire nem lehet szétszedni a fizikai és pszichikai hatásokat? Ennyire egyszerű, hogy csak akarni kell, de azt igazán? Ha igen, akkor már csak egy kérdés maradt, honnan származik az akarat? Kinek köszönhetem, hogy akarom csinálni?
Kapcsolódó cikkek:
Ahogy én látom őt (Bolyki Balázs)
Gospel kórus, ahol csak fogyatékos emberek énekelnek