Schlingloff Sándor „Eredményes élet” 1 perces videósorozatából leírt anyag
(csütörtök: pozitív látásmód – tematikus nap)

Van egy kedves barátom, akitől rendkívül sokat tanultam arról, hogy hogyan érdemes gondolkodni reményteljesen. Ami ténylleg segíthet leküzdeni a tudatosság szintjén a nehézségeket. Amikor rátaláltam az előadásaira az interneten három évvel ezelőtt, minőségi változás történt az életünkben. S ami megerősített, hogy elgondolkodjam szavain az az volt, hogy elkezdtem alkalmazni azokat a gondolkodásformákat az életemben, amikről ő beszélt, és renndkívül sok tehertől szabadultam meg pusztán attól, hogy elkezdtem dolgokhoz másképp viszonyulni a fejemben. A nehézségek pozitív szerepéről szólnak a gondolatai, amit beidézek tőle most.

2009. október 4.

„Az egyik leginkább megszabadító gondolat egyben az egyik legnépszerűtlenebb is.
A legnagyobb frusztrációt az jelenti, ha meg akarsz szabadulni valamitől, amitől szabadulni LEHETETLEN!

Szeretettel üdvözöllek. Schlingloff Sándor vagyok, és az egy perces videók, „Eredményes élet” sorozatát nézed. A mai üzenetem elég egyszerű. Az élet nehéz. És tudom, hogy ez nem egy népszerű üzenet. De igaz. Az élet nehéz. Nehéz annak, aki sikeres, nehéz annak, aki szegény. Nehéz annak, aki szép, nehéz annak, aki csúnya. Az élet nehéz. Így van kitalálva. Az ok, amiért ezt el akartam mondani az az, hogy ha van egy hamis elvárásod az élettel szemben, mi szerint arra számítasz, hogy könnyűnek kellene lennie, de aztán minden próbálkozásod és igyekezeted ellenére nehéz marad, akkor könnyen előfordulhat, hogy frusztrálttá válsz. Csalódottá. És szükségtelenül szenvedsz valami miatt, ami teljesen normális, és minden ember számára pont ugyanolyan, mint neked. Az élet nehéz.

Ennek a nehézségnek különböző formái, arcai vannak. Egyfelől a nehézség rengeteg kellemetlenséggel jár. Rengeteg fájdalommal, szenvedéssel. Ugyanakkor, és tudom, hogy ez nehéz, különösen akkor, ha már valaki elkötelezte magát a konformizmus mellett, hogy az életnek rózsaszínnek és hibátlannak kell lennie és boldognak, pont ez a szenvedés, pont ez a nehézség az, ami a legnagyobb jót teszi az életünkben. Ami a legnagyobbb ajándékot hozza nekünk.

Egyik ajándék

Két szinten hozza az élet nehézsége a legnagyobb ajándékot nekünk. Az egyik szint az az, hogy a nehézség fejleszti a jellemünket. Nyilván csak akkor, ha jó a hozzáállásod. Ha rossz a hozzáállásod, akkor a nehézségek nem fejlesztik a jellemedet, hanem pusztítják. Gerinctelen voltam eddig is, és a nehézségek közepette méginkább elkötelezem magam a gerinctelenség mellett. Eddig is önsajnálatban éltem, a nehézségeken keresztül még inkább önsajnálatban élek. De ha jó a hozzáállásod, tisztába vagy azzal, hogy előre kell lépned, hogy pont a nehézségek azok, amik előrelépésre sarkallnak, a nehézségek azok, amik igazi jellemet, belső gerincességet, belső értéket építenek benned.

És hidd el, hogy ez nagy kincs. Nagyon sok ember a jellemet, az igaz emberséget, a belülről, szívből fakadó tartást nem becsüli sokra. Sokaknál inkább a személyiség, a külsőségek, az udvariasság, kedvesség van előtérben, amik nagyon fontosak, de amelyek mögött jó, ha van egy igazi jellem. Az élet nehézségei ezt a jellemet pallérozzák, fejlesztik.

Másik ajándék

A másik, ahol az élet nehézségei nagy-nagy ajándékot hoznak nekünk, az az, hogy ráébresztenek bennünket arra, hogy keresnünk kell. Ha az élet úgy lenne hibátlan és tökéletes, ahogy van, akkor senki nem tenne föl kérdéseket, senki nem törekedne, senki nem lépne előre, hanem csak egyszerűen élnénk kényelmesen, kövéren és lustán, van, ami van. De a nehézségek ezt nem engedik. A nehézségek arra vesznek rá minket, hogy igenis előrelépjünk. Keressünk, hogy kérdéseket tegyünk föl, hogy a problémáinkra elégséges és elfogadható válaszokat kaphassunk. És ez a kutatás, ez a ránk kényszerített életkeresés az, ami aztán tényleg elvezet oda, hogy megtaláljuk az életet. Tényleg előrelépünk, tényleg olyan válaszokat találunk, amiket keresni apszolút megérte, amiért az élet nehézségeit elszenvedni bőségesen megérte. Köszönöm a figyelmedet, az „Eredményes élet” 1 perces videósorozatában Schlingloff Sándort hallottad.”

Saját sztoriaim

Nekem van egy kedves ismerősöm, akit rákkal kezeltek, és egy nap beszélgettünk. Könnyek között mesélt szenvedéseiről, és aról is, hogy most már látja, hogy milyen kevés időt töltött a családjával. Most, hogy a betegség miatt otthon volt, nem tudott annyira aktív életet élni. Ez a helyzet mutatott neki egy olyan értéket, egy olyan plussz dolgot, amit csak így volt esélye meglátni. Ő maga vallotta be, hogyha nem történt volna vele ez a tragédia, a mai napig is ugyanúgy élne. Ha a saját példámnál maradok, akkor az egy nehézség, hogy nem látok. Viszont rákényszerültem arra, hogy megkeressem így is az élet értelmét. Mert amikor megvakultam, és sok egyéb nehézségem is akadt egy időben, tudnom kellett, hogy érdemes-e így létezni, vagy sem. A kedves olvasónak van hasonló élettapasztalata?