Ki az, aki meg tudná mondani, hogy hány kilométeren át tologatta a babakocsit? Ki az, aki össze tudná számolni az összes befőttesüveget, amit már elhasznált élete során a befőző időszakban lekvárokhoz, gyümölcsökhöz, uborkához stb. ? A bejegyzés végén olvashat majd mindenki egy ilyen humoros összegzést, előtte pedig szóljon pár gondolat arról, hogy milyen jó azoknak, akik otthon dolgozhatnak. Mert hát igazából ők mindig ráérnek. Milyen jó is lenne, nem másoknak és máshol dolgozni…
Igen, biztos rossz lehet sok esetben a zötykölődés, a nem megfelelő munkakörülmény és az emberek is olykor elviselhetetlenek gondolom. A férjem is ingázott be Pestre, már az utazással magával sok idő elment, aztán a többi körülmény… Ezt nem tisztem felsorolni, hiszen nem én dolgoztam ott, ahol ő, én csak láttam, hogy milyen fáradtan érkezik haza és ez nem csak fizikai volt. Ugyanakkor örültünk, hogy volt munkahelye és tudhattuk, mert jó főnöke volt ilyen szempontból, hogy mikor és mennyit kap. Ennek a terhe legalább nem volt a vállán. Most akkor térjünk rá egy kicsit az otthon dolgozókra.
i az, akinek már vágták azt a fejéhez, hogy te otthon vagy és úgyis ráérsz. Ki az, akinek nem értették meg, hogy otthon dolgozni annyit jelent, hogy az ember DOLGOZIK, csak éppen nem a munkahelyén. Ezt a nagybetűs munkát vajon miért nem értik meg mások? Ezen gondolkodtam. Lehet, hogy azért, mert aki bejár valahová, az sokszor úgy érezheti, hogy szívesebben kihagyná mondjuk a munkahelyre történő utazást, vagy a munkakörülményeket, emberi és fizikai környezetet beleértve egyaránt. Szóval én szerencsésnek érzem magam, hogy itthon dolgozhatok és hogy a férjem is. Micsoda? Ti már dolgoztok? Eddig úgy tudtam, hogy nem kerestek pénzt azzal, amit itthon csináltok. Ha ezeket mondaná a kedves olvasó, igaza lenne. Valóban, mi mindketten olyan dolgot csinálunk itthon, amiből majd később lesz jövedelem, de sok kiépítéssel jár. A férjem állatokkal, növényekkel foglalkozik, én pedig tanulok és szerkesztem az oldalt, mely majd alkalmassá válik egy szép napon, hogy jövedelemszerző tevékenységet is folytathassak, meghírdetve szolgáltatásokat. Szóval mi épp az időnket és munkánkat fektetjük be, mert pénzünk az nincs. Egy kívülálló viszont ebbe nem láthat bele, hiszen honnan is tudná, ha nem beszélget velünk, csak mondjuk azt látja, hogy mi folyton itthon vagyunk és mégsem áll a kert glédába. Ennek egyik nehézsége az, hogy az ember bármikor elérhető és ki kell találni azt az időbeosztást, figyelve a gyerekek és egymás igényeire, amikor koncentrált munkát lehet végezni, amikor olyan dolgokat lehet csinálni, ami fél szemmel is megy és tudni kell, hogy mikor tilos dolgozni, mert teljes odafigyelést igényel a család. Mire belejön az ember, megint valami közbejön és változnak a körülmények, de úgy szép az élet, ha zajlik.
Jó, túl vagyunk a munkán, de aztán jön az édes semmittevés otthon?
„
Gátszegi Szilvia vagyok. Hogy mit keresek épp a Te monitorodon ?
Magyarázat helyett egy kis statisztika az utóbbi 16 évről, amit szinte kizárólag a patchwork varrásnak szenteltem.
Leszámítva a következőket:
- 8212,5 km hosszan tologattam babakocsit
- legalább 65700 gyerek-emelés gyakorlatot hajtottam végre
- 60 alkalommal ugrottam be a fogtündér helyett
- úgy kb. 3650-szer mondtam azt, hogy “…itt a vége, fuss el véle, mostmár alvás!”
- minimum 4775-ször hallottam azt, hogy: “Nem én voltam!” vagy hogy “Ő kezdte!”
- több mint 192 órát várakoztam az ovi folyosóján és 1380-szor tapadt szemem mohón az általános iskola kijáratára
- eddig éppen 20 tanévre szükséges tankönyvet csomagoltam be
- “Teregetünk sárkányt?” és hasonló gyerek-aranyköpéseket és anekdotákat több, mint 100-szor sikerült felírnom frissiben valahova, a többiről pedig azt hittem, hogy megjegyzem fejben, de nem
- kereken 5900 üveg savanyúság, befőtt és lekvár tetejére csavartam rá a fedelét saját kezűleg
- 780 kenyeret, 120 kalácsot, 6240 kiflit és 832 tepsi sütit vettem ki a sütőből, amikor kész volt
- 4000 angol és ugyanennyi német szót foglaltam mondatba, mielőtt nyelvvizsgázni mentem
- mind a 128 főiskolai és egyetemi vizsga előtt arra gondoltam, hogy miért is nem a Huffnágel Pistihez mentem feleségül?
- a 13920 lefutott km (Békéscsaba-Lisszabon kétszer oda-vissza és még 724 km) alatt pedig elégettem úgy 896448 kalóriát…
- és az otthon töltött 12 év alatt kb. 72-szer hallottam azt a kérdést különböző emberektől, hogy mit csinálok egész nap?!
- de szerencsére sokszor kaptam már SMS-t a következő szöveggel: “Megcsinálod, anya! ”
„