Közeledik az anyák napja és most szeretném, ha azokra is gondolnánk, akik életünkben anyánk helyett anyáink voltak, vagy gondoljunk olyan szituációkra, amikor nekünk adatott meg, hogy azzá váljunk más gyermekek számára, ha csak egy pár percre is, vagy akár egy egész tanévre. Természetesen az apukákra is vonatkozik ez. A bejegyzés végén egy aranyos játékra is szeretném felhívni a figyelmet!
Én nagyon szeretem a musical műfajt. Az egyik kedvencem a Valahol Európában című. Ebben a legnépszerűbb dal: A zene az kell. A Vakok Idősek Otthonában az anyák napi ünneplés alkalmával felkértek, énekeljek el a lányaimmal pár dalt. Lányaim? Igen, én így szoktam őket emlegetni, amikor másoknak beszélek róluk. Amikor itt vannak és együtt gyakoroljuk az éneklést, vagy segítésükön gondolkodom, a gyerekeimmé válnak egy kis időre. A fentebb említett musical-ben egy öreg úr házát foglalják el a vadóc lelkű háborús árva fiatalok, gyerekek. Ő befogadja őket, pedig azok az életére törtek. Gyönyörű történet arról, hogy a feltétel nélküli szeretet micsoda szelidítést tud elhozni egy elhagyatott fájdalmas lélekben. Mindenkinek szeretettel ajánlom, hogy nézze meg. Mi Pécsen láttuk egyszer, de sokat hallgattam egy időben a zenei anyagát, sőt, énekeltem is már pár dalt fellépéseken is belőle. A napi szeretetbölcsesség oldalon az a gondolat szerepel, ami ebben a darabban is elhangzott. Egyébként a csütörtöki anyák napi műsorunk előadásához vonattal utaztunk be Pestre. Én ismertem a környéket, ahová mentünk, a lányok pedig látták, hogy mit ír ki a busz kijelzője, hogy éppen hol járunk. Egy pillanatra kétségbe is estünk, mert mást mutatott a kijelző, mint ahol épp voltunk. Még jó, hogy vannak élő emberek is a világon, akiket meg lehetett kérdezni, hogy biztosan jó felé megyünk-e, mert én hiába gondoltam, hogy igen, ha nem az volt kiírva és a fiatalok nem ismerték annyira a várost, hogy el tudják dönteni, hogy most téved-e a műszer, vagy nem. Az esélyegyenlőség teljesen megvalósult, egyformán bizonytalanok lettünk és kérdeznünk kellett!
Böjte csaba testvér is szokta az árva gyerekeit még a sajátjaként tekinteni, egy ajándéknak, akikben kincsek vannak becsomagolva. A másik férfiú, aki még példaként szolgálhatna mindenkinek, az Györkey László, aki nyugdíjasként és pedagógusként odaszánta az életét, hogy a fiatal tehetséges gyerekekkel törődjön és segítse pályályukat. Én is sokat köszönhetek neki. Ő a Talent Tehetségkutató Énekstúdió vezetője. Van egy igen lelkes tanító néni barátnőm is, akinek a gyerekei már azzal viccelődnek otthon, hogy persze, mert az osztályodat jobban szereted, mint minket. Végül szeretnék emlékezni azokra a tanárnőkre, akik általános iskolában, gimnáziumban szerettek, tanítottak és beszélgettek is velem, ha éppen lelki bánatom volt. Velük a mai napig is tartom a kapcsolatot és anyám helyett anyáim, amiért csak hálás lehetek örökké. Még azt is mondtam nekik, hogy gyermekeim az ő unokájuk is, s ezt komolyan is gondolom. A családom minden felnőtt nő tagját anyámnak is tekintek, hiszen épp olyan szeretettel vannak irántam, mint ha azok lennének.
Végül pedig itt egy kis aranyos játékfelhívás:
Egy bűbájos, virágos anya-lánya gyűrűszettet lehet nyerni Nagyon egyszerűen. Ma kaptam erről hírt és mivel a mi kislányunk rajong az ékszerekért, ezért megpróbálom, sose lehet tudni. A részletes leírást itt lehet olvasni. Az egész weboldalt had ajánljam egyébként, mert nekem nagyon sokat segítenek a mindennapok gyakorlati praktikáiban.