Angliai élmények, egy intenzív nyelvtanfolyam kapcsán (1)

Huszár Gabriella látássérült nyelvtanár beszámolója
(péntek: munka/tanulás – tematikus nap)

 

A múlt héten szombaton érkezett meg álmai tanfolyamának helyszínére egyik sorstársam. Egy cipőben járunk, ő is kifogott magának egy olyan tanárt, aki rendkívüli empatikus készséggel bír. Annak ellenére, hogy még sohasem tanított vak embert, nagy ráérzéssel vezeti rá Gabót a dolgokra, amit át akar neki adni. A tanulási élményeken túl megtudhatjuk még, hogy hogyan közlekedik el az iskolához, milyen a kaja, milyen árak vannak, milyen pozitiv tapasztalatokkal lett gazdagabb. Még egy hét van hátra a tanfolyamból, úgyhogy lesz még folytatása ennek a bejegyzésnek.

 

Amit egy hónappal ezelőtt már tudott a céljairól

 

Szerencsésnek mondhatom magam, mert holnaphoz négy hétre elrepülök Angliába, ahol egy nagyon régi álmom teljesül be egy intenzív nyelvtanulás képében anyanyelvi környezetben, ezt pedig nem pályázhattam volna meg, ha nem dolgoztam volna a Látásunkért Alapítványnál. Szeretném, ha ennek a két hétnek meglenne a hozadéka mind a szervezet számára, mind pedig lelkes tanítványaim számára! Ezen a hétvégén megpróbálok kapcsolatot teremteni annak a városnak vak egyesületével, ahova megyek. Titkos álmom egy testvérkapcsolat kialakítása a Látásunkért Alapítvány, és a bornemouthi egyesület között. Én minden tőlem telhetőt megteszek ezért.

 

Hogy jut el az iskolába?

 

Ma délelőtt már tettünk egy sétát a sirrel az iskolához, és vissza. El kell mondanom nektek, nagyon jól mutatta meg az utat. Nem nehéz, tényleg csak pár perc séta az út a sulihoz, és vissza, nem is forgalmas, jól találhatóak támpontok is út közben.

Hadd osszak meg veletek két nagyon pozitiv tapasztalatom!

Egyrészt, egy olyan helyen kell átkelnem, ahol meg kell nyomni a jelzőlámpát. Egyrészt nagyon jó gomb szolgál a megnyomásra, nemám hogy érintőképernyős, jó nagy, kerek gomb, ezt kell megnyomni ahhoz, hogy zöldre váltson a lámpa! Miután megnyomtam a gombot, teljesen egyértelmű az, hogy mikor indulhatok, ugyanis a forgalom is tényleg megáll, a lámpa pedig néhány hangos csippanó hangot ad.

A másik jó tapasztalatom az, hogy a felezővonal kristálytisztán érezhető a lábbal, nem kell keresgélni, koncentrálni hogy mit is kellene érezni a talpammal. Ott van egyértelműen.

 Az első nap után

 

Itt vagyok végre, hogy mielőtt lefekszem, beszámoljak a mai napomról.

Egy dolgot mondhatok el:

hihetetlenül jól éreztem magam az iskolában. Úgy kezelnek engem ott, mint valami koronázatlan királynőt, de tényleg. Két tanár dolgozik velem minden nap, délelőtt egy Eg névre hallgató pasi, aki egy fantasztikus ember. Olyan enpátiás készsége van, hogy csak ámulok, és bámulok. Megkérdeztem tőle, volt-e valamiféle kötődése vakokhoz, hiszen annyira profin gondolkozik vakosan. Azt felelte, nem volt neki soha, csak megpróbálta végiggondolni hogyan érezne ő, mi jelentene neki nehézséget, ha a helyemben lenne. Mondtam neki, hogy szépen sikerült beazonosítania a dolgokat. Nagyon kedves, egyáltalán nem távolságtartó, remek humora van. Ezenfelül, remek tanár. Ma sok dolgot tanultunk.

Lesznek jó híreim hozzátok tanítványaim a megszámlálható-megszámlálhatatlan főnevek használatáról. ddd

 

Délután egy nagyon klassz hölgy a tanárunk, ő is nagyon nyitott, kedves, vidám egyéniség, remekül tanít. Vele a gyenge pontomat a magnóhallgatást vettük, ám az volt az érdekes, hogy valahogy most az sem tűnt gyengepontnak. Nagy örömmel készülök a holnapi napra.

 

Pénz és felismerés

 

A délelőtti tanítás során van egy kávészünet. Mentem a büfébe meginni egy kávét. A tanárom is jött velem, mert ő is akart egyet. Bevallom, mivel most van életemben először angol pénzem, nem ismerem fel sem a papírpénzt, sem a fémpénz érméket. Halásztam elő a pénzt, és megkértem Eget, mutassa már meg melyik érméket kell a kávéra odaadnom. Eg kihalászta a tálcámból az 1 font 25 penyt. Miután visszamentünk a terembe, mivel most csak ketten vagyunk a héten egy német lánnyal mint csoport, nagyon közvetlen a nexusunk a tanárainkkal. Eg a tanárunk megjött, odaült velem szembe, és kérte, tartsam a kezem. Egyenként belehelyezte a fémpénzeket először, olyanokat is, amilyenek nálam nem voltak, egyenként végigmondta melyik hány fontos vagy penys. Utána elvette a kezemből őket, és összevissza adogatta, nekem meg kellett mondanom ez épp milyen érme. A papírbankjegyeket is megmutatta, ugyanis teljesen különböző a mérete a különböző címletű bankjegyeknek, simán felismerhető hogy épp 5fontos, 10 fontos, vagyépp 20 fontos van-e a kezedben. Nagyon jól magyarázza az anyagot is, a hibáimra is nagyon jól vezet rá.

A délutáni tanárnőm is jó, csak az a pechje szegénykének, hogy épp vele vesszük azokat a feladatokat, amelyek a gyenge pontjaim.

 

Kik a házigazdák?

 

Egy nagyon kedves, nyugdíjas házaspárnál lakom, még két diáktárs lakik itt, egy brazil, és egy jemeni fiúcska, 17, és 18 évesek. Az emeleti részt adják ki diákoknak.
Három szobájuk van fenn, így három diákot tudnak fogadni. Természetesen fürdőszoba is jár a szobához. Hét közben reggelit, melegvacsorát kapunk, hétvégén teljes ellátás jár. Mivel a férfi indiai születésű, a feleség pedig félig angol, félig kínai, bár Angliában született, nem követik a hagyományos angol konyhaművészetet.

 

Kaja és szabadidő

 

Iskola után újkeletű német barátnőmmel tettem egy sétát a tengerparton, nagyon csodálatos a hangulata. A levegő nagyon tiszta, friss, mindketten nagyon élveztük. Vacsorára hazaértem, tegnap isteni curriscsirke volt a vacsi, indiai házigazdám által elkészítve, hasábkrumplit adott hozzá, és valami nagyon finom, joghurttal leöntött vegyes salátát. Egy szelet gyümölcskenyér szerű süti is volt utána. Tegnapelőtt este kínai kaja volt a vacsi, valami nagyon finom kifőtt tészta volt különlegesen fűszerezett húsgombócokkal, párolt brokkolival, és sárgarépával, valami nagyon finom leve is volt, nem sok, mondjuk annyi, mint a mi paprikáskrumplinknak van itthon. Egy este marhacurri volt rizzsel, és valami nagyon finom zöldségraguval, ami lencséből, és karfiolból állt. Az első este valami kínai csirkeétel volt tésztával.

 

Milyen árakban mérik az ételt?

 

A nyelviskola büféje egészen kedvező árakkal dolgozik, még nekem is megfizethető.

Tegnap számítottam el magam kissé, ugyanis van hamburgerük is, ráéheztem egyre, és vettem.

Na, ezt nem fogom sűrűn tenni, bár tartalmas volt a hamburger, egy tényleg vastag hamburgerhús volt a zsömlében némi saláta társaságában, és egy jóadag sültkrumpli is járt hozzá. Több, mint hét fontba került, úgyhogy arra a döntésre jutottam, jó lesz nekem a másfél fontos szendvics, vagy a két és fél fontos melegétel.

 

Szombat délután egy barátnőm jön Brisztolból, vele megyünk el valahova, a hétvégén várhatóan a szövetségben is lesznek programok, bemegyek oda is.

 

 A következő rész itt olvasható!