Nyáron mutatta meg az alább olvasható történetet egyik barátnőm. Már akkor elhatároztam, hogy az ünnepek közeledtével meg fogom osztani itt is. Nagyon megérintett, mert nagyon tanulságos. Amúgy is szeretem a „tanmeséket”. Az ellopott óra történetéről van szó. Érdemes tovább olvasnia annak, aki nem ismeri!
Ezt már megkapták délután a hangos adventi naptár iránt érdeklődők
Az idén is készítek hangos adventi naptárat azoknak, akik ezt kérik. Minden nap, vagy hetente egyszer kérhető levél. Történetek, dalok, idézetek, gondolatok tárházából osztok meg mindig valamilyen lelki falatkát. Fontos kiemelni, hogy rövidek ezek a tartalmak. Még ma sem késő feliratkozni! Megosztom most, hogy mit kaptak azok, akik már fent vannak ezen a listán. Ebből körülbelül látható, hogy miről is szól ez az egész. A bejegyzés végén pedig egy űrlap található, melyen keresztül fel lehet iratkozni.
A történet forrásáról
Szabó Péter, aki egy motivációs tréner, készített egy videót, melyet Tiktok csatornáján osztott meg a közönséggel. Én ezt a platformot vakosan nehezen kezelem, nem igazán akadálymentes számunkra. A barátnőm, aki megmutatta először, le is töltötte nekem, én pedig kinyertem belőle a hangot. A linken az hallható. A link után pedig olvasható is a történet, mert aki nehezebben hall, az is hozzáférhet ez által a tartalomhoz.
Az ellopott óra története
Fiatal ember megszólít egy padon ülő idős urat.:
– Tiszteletem! Emlékszik rám?
Az idős úr ránéz és nemet mond neki. Aztán a fiatal ember folytatja, hogy az ő tanítványa volt korábban. A professzor megkérdezi tőle.:
– Ó igen? És most mit csinál?
– Tanár vagyok.
– Ó milyen kedves! Mint én.
– Valójában ön inspirált arra, hogy én tanár legyek.
A professzor kíváncsian megkéri, hogy mondja el, hogy miért.
– Egyik napon a barátom – aki szintén diák volt – egy gyönyörű órával jelent meg az iskolában. És én elloptam. Nem sokkal később észrevette a lopást és jelentette is a tanárnál, aki ön volt. Ön pedig így szólt hozzánk:
„A mai órán ellopták egy tanulónak az óráját. Aki ezt tette, kérem adja vissza!” De én nem vittem vissza, mert nem akartam. Aztán becsukta az ajtót és azt mondta, hogy álljunk fel, mert egyenként fogja megnézni a zsebeinket. De először azt kérte, hogy csukjuk be a szemünket. Így tettünk, meg voltunk szeppenve. Ki se mertük nyitni. Kereste a zsebekben és mikor hozzám ért, megtalálta és elvette. Folyamatosan végig kutatta mindenkinek a zsebeit és amikor végzett, így szólt.: „Nyissátok ki a szemeteket, megtaláltam az órát!” Soha nem mondott nekem semmit. Soha nem említette ezt azóta. Soha nem mondta, hogy ki volt az, aki lopott. Azon a napon örökre megmentette a méltóságomat. Ez volt életem legszégyeletesebb napja. Bár soha nem szídott meg, nem hívott fel, hogy erkölcsi leckét tanítson, világosan megkaptam az üzenetet. És ennek köszönhetően megértettem, hogy egy igazi pedagógusnak ezt kell tennie. Emlékszik erre az esetre professzor úr?
– Emlékszem erre az ellopott órára. Hogy mindenkinek a zsebében keresgéltem. De nem emlékeztem rád, mert én is behunytam a szemem, miközben kutattam, mert így éreztem tisztességesnek. Ha a hiba kijavításához meg kell aláznod valakit, abban semmi tanítás nincs.
Az eredeti videó linkje:
https://vm.tiktok.com/ZMNKNGPv6/