Nyújtsa fel a kezét az, akinek az jutott először eszébe, hogy szimbolikáról fogok írni. Végül is ez manapság népszerű téma. A gyógyításhoz is használják már a színterápiát. Ha nem erről írok, akkor mégis mi közöm lehet a színekhez úgy, hogy már nem is látom azokat?
Van egy program, amiről az Interneten olvastam egy barátnőm ajánlása alapján. Ez a Fly Lady. Azoknak szól, akik mindig elúsznak a háztartással, de szeretnének ezen változtatni. Nagytakarítások helyett folyamatos rutinok kialakításában segítenek, s én tényleg elkezdtem megfogadni a tanácsokat, nagyon sok időt és energiát spórolok meg azóta. A bejegyzések skálája széles, a dekorációtól a tanulási tippekig sok minden olvasható, de a központi téma az otthonteremtés. A szemnek jó, de az emberi léleknek is feltétlen szükséglete, hogy láthasson szépséget és azt be is tudja fogadni. Egyre inkább elterjed a képekkel történő kommunikáció a weben, ez egy kis nehézséget okoz nekem, mert egyáltalán nem tudok hozzászólni a dolgokhoz. Viszont a fent említett program felületén egy bejegyzésnél ezt olvastam: „lila mindenütt”. Azonnal elindult a képzeletem. Nekem a kedvenc színem a lila. Eszembe jutottak a virágok, a ruháim és minden más is, ami lilában szép. Bár meg kell, hogy jegyezzem, a lila trabant látványa nem volt semmi annak idején, azt nagyon viccesnek és csúnyának találtuk. Ebben a bejegyzésben két-három mondattal össze volt foglalva a kép látványa, ami segített abban, hogy valamilyen képet alkossak arról, amit konkrétan ott láthatnak az emberek. Úgy éreztem, hogy akár hozzá is tudnék szólni a dologhoz, de mégsem tettem meg, talán legközelebb. Egyébként van már jó példa arra, hogy valaki láttassa velünk a feltett képeit. Ha a www.facebook.com/gazdagmami oldalon megkérdezem a tulajdonost, hogy mi van a képen, akkor készséggel leírja egy mondatban úgy, hogy a lényeg átjön és ha kedvem támad hozzászólni, már bátran megteszem. Ezt a kis kitérőt el kellett, hogy mondjam, hátha mások is kedvet kapnak ahhoz, hogy képeik alatt egy hozzászólás erejéig leírják egy mondattal annak tartalmát. Így mi sem maradunk ki a jóból, feltételezve, hogy a képek jók.
Visszatérve a színek világába, emlékszem, hogy rólam azt tartották gyerekként, hogy gazdag színvilággal rajzolok. Állítólag azok, akik inkább fekete-fehérben szeretnek mindent ábrázolni, azoknak valamilyen mély lelki problémájuk van, ilyenkor oda kell figyelni az illetőre. Néhány napja volt nálunk egy barátnőm és ő megállapította, hogy a legnagyobb gyermekünk milyen szép színesen rajzol. Nagyon ügyes is, azt mondják. Nekem ezt nagy öröm hallgatni, mert régen én is szerettem rajzolni, még egyszer rajzversenyt is nyertem, egy virágos rét köszönt vissza a rajzlapomról. Akkor még újdonság volt a négyszínű toll, amit többek között kaptam. Később kedvenc témám lett a naplemente, nagyon szerettem gyönyörködni abban, ahogy az égbolton egymásba folynak a színek. Már elment a látásom, mikor újra felidéztem az emlékét a bennem élő képnek, és rossz minőségű zsírkrétával megpróbáltam ismét megfesteni. Azért kellett olyan kréta, mert azt kézzel ki tudtam tapogatni, hogy hol van már besatírozva egy terület és hol nincs. A színek a fejemben voltak. Álmomban néha egy gyönyörű virágos réten szaladok, ami tele van sárga nárciszokkal. Ez a legjellemzőbb kép. A vöröset még nagyon közelről látom, ha valamelyik játékban van olyan villogó, de már folyamatosan szürkül előttem a látható világ. Szoktak hiányozni a színek, amit tehetek ilyenkor, hogy felidézem őket és újra gyönyörködöm bennük.
A lilás képsorozat itt nézhető meg:
http://www.urban-eve.hu/2011/04/10/lila-mindenutt/