Van egy elengedhetetlen feltétele annak, hogy a legkisebb dolog is sikerülhessen az életünkben. Ez akkor tudatosodott így bennem, amikor egy kedves barátom egy igen finom sütemény elkészítésére bátorított. S mi kellett nekem ahhoz, hogy tényleg el is tudjam készíteni annak ellenére, hogy nem vagyok egy konyhatündér?

Jöjjön egy hétköznapi sikertürténet, amit azért osztok meg, mert minden területre alkalmazható lesz az elv. Ahogy írom ezt a blogot, szó szerint rákényszerülök, hogy valóságosan éljem meg azt, amiről itt beszélek, mert akkor hogyan várnám, hogy bárki is lelkesedjen, ha én magam sem csinálom úgy. Közeledett a születésnapom és éppen arról írtam itt a blogban, hogy miért akarjak bármit is. Azt hiszem, ez az első lépés, ha bármilyen változásra vágyunk az életben. Miért, vagy kiért szeretném azt elérni? Magamon figyeltem meg, hogy a megfelelési kényszer csak ideig óráig tart, pl. jönnek a vendégek, júj gyorsan rakjunk rendet. Ismerős? Ha viszont arra gondolok, hogy mennyire szeretem a családomat és milyen jó nekik, ha szép környezetben és tisztaságban lehetnek itthon, az teljesen más. Ez hat rám igazán a mindennapokban. Ahogy erről írtam, elgondolkodtam, hogy miért nem csinálok én is valami finomságot a születésnapom alkalmmából? Ezt egy kedves gesztusnak találom, de annyira megszoktam, hogy nekem „nem kell” ilyesmit tennem. Vajon mit szólnának itthon, ha most ez másképp lenne? Ünnep az ünnepben. Egy kicsit kapcsolódik ez a tegnapi témához, hogy mennyire fel tudja frissíteni az életet, ha egy kicsit másképp csinálunk valamit. Most erre az eseményre akartam másképp készülni. Láttam a férjemen, hogy nagyon lelkes volt, mikor előálltam az ötlettel. Sütni szeretnék tortát. Rólam azt tudni kell, hogy a konyha területe csak addig az enyém, amíg elmosogatok. Most a virsli főzésről ne beszéljünk. Szóval az történt, hogy kértem a levelezőlistás barátaimat, hogy dobjanak meg torta receptekkel és majd kitalálom, hogy vajon melyiket tudnám elkészíteni. Jöttek is dögivel. Ám volt valaki, akiben lehet, hogy pedagógusi vér is csörgedezik, csak nem tud róla. Ő is küldött egy rakás leírást a leggkülönfélébb tortákról, de felajánlotta, hogyha kérem, segít kiválasztani a nekem valót. Éltem a lehetőséggel, ő pedig azt tanácsolta, hogy kezdjem a veszélyes sütivel. S miért? Itt jön a lényeg. Ez elsőre jó lesz. Egyszerű, gyorsan elkészíthető, a sikerélmény esélye nagy. Mire lefő a kávé, ez megsül. Csak össze kell keverni a hozzávalókat és betenni a mikróba 3 percre. Jól hangzik? Kávé előtt kóstoltuk meg és azután a feketének olyan íze volt a szánkban, mintha egy profi cukrázdai gépben főzték volna a legjobb minőségűt. Még a váratlan vendégektől sem kell ezentúl félni. Könnyűvé válhat a kényesztetés, ha valakinek van egy édes szájú családja. Nagyon sok mindenre jó lesz ez a süti. Bár nem a klasszikus torta, mégis nagyon örülök, hogy erre a receptre esett a választás, mert mindenkinek nagyon ízlett. Tényleg érdemes kis lépésben kezdeni, valamilyen egyszerű dologgal bármit is és ez segíthet, továbblendíthet a holt ponton és felbátorodhatunk a következő szinthez. Nem csak egy receptet kaptam, hanem tanácsot, jó szándékot arra, hogy sikerüljön is véghez vinnem ezt a dolgot. A többi levelezőtársam is örült a sikeremnek, mert drukkoltak nekem. Láttam rajtuk, hogy őket is lelkesítette az, hogy nem hiába szorítottak. Ha hosszú távon nagy dolgokra vágyunk, akkor sem érdemes nagy lépéssel kezdeni. Ha csak egy ici-pici ízt szeretnénk az életünkhöz, ahhoz is teljesen tökéletes, ha apró a lépés először. Én ezt tanultam ebből. 

Egy kedves anyuka társam, Gergelyné Ambrus Kriszta írt egy kis versikét ehhez a témához, aztán jön a recept is.

„A sütés-főzés sokrétű és szeszélyes
Ez a süti, nem tudtuk, de veszélyes
Bátor, ki megsüti és gyorsan kész van
Így az apukák is hamar ott vannak a célban!”

5 perces bögrés  csokis süti

  *       4 evőkanál  liszt  

  *       4 evőkanál  cukor  

  *       2 evőkanál  kakaó  

  *       1 mokkás kanál sütőpor

  *       1 tojás  

  *       3 evőkanál  tej  

  *       3 evőkanál olaj vagy  olvasztott vaj  

  *       3 evőkanálnyi  csokidarab, vagy darabos dió

  *      1 tasak vanílincukor 

  *       1 fél literes nagy  bögre

  Tegyük a száraz  hozzávalókat a bögrébe és keverjük jól össze. Adjuk hozzá a tojást is  és jól keverjük el. Öntsük hozzá a tejet és az olajat (vajat) és ismét  keverjük meg. Adjuk hozzá a csoki darabokat, vagy a dió darabokat és ismét keverjük meg.

  Tegyük a bögrét a  mikrohullámú sütőbe és kapcsoljuk be 3 percre 1000 watton (magas  fokozaton). A sütemény felemelkedik a bögre széléig, de ne aggódjunk!  Hagyjuk kissé kihűlni és helyezzük  kistányérra. Kínálhatjuk sodóval, lekvárral, vagy csak egyszerűen tegyünk rá tejszínhabot.

  És miért veszélyes? Mert  így csak öt percre leszünk attól, hogy éjjel-nappal csokis sütit  együnk!