Nemrég derült ki számomra egy látássérült sorstársamról, hogy 9 gyermeke van. A döbbenetem után az volt az első dolgom, hogy megkeressem Halmi Arankát és megkérjem, hogy pár szóban válaszoljon a kérdéseimre, hogy mások is megismerhessék őt. Ha esetleg valakinek támadna bármilyen kérdése hozzá, a hozzászólásokban megteheti nyugodtan. Jelenleg legkisebb gyermekével van otthon, de babahordozás tanítását szívesen vállalja, ha valaki úgy gondolja, hogy a füzetekből sehogy sem sikerül elsajátítani a megfelelő kendőkötést és egyebeket.
– Mivel foglalkozol pontosan?
– Most, hordozást tanítok az anyukáknak. GYES-en vagyok a pici lányommal, Eszterrel.
– Ezt önkéntesként, vagy jövedelemszerzés céljából tudod végezni?
– Részint pénzért tanítom, de még nem kerestem vele vissza a hordozós baba árát sem. Általában olyan anyákkal találkozom, akik már „barátaimnak” tekinthetők, és megmondom őszintén, nincs képem pénzt kérni tőlük érte.
– Honnan jött a gondolat, hogy te ezzel szeretnél foglalkozni?
– Imádom a hordozást, és sajnálom azokat az anyákat, akik azért mondtak le a hordozás örömeiről, mert egy kis füzetkéből szeretnék megtanulni a hordozást, és így rosszul kötik meg a kendőt. Egy rosszul megkötött kendő, nem csak az anyának okozhat szörnyű hát, és derékfájdalmakat, de a babának sem biztosítja a megfelelő gerinc, és csípő tartást. Tudom, hogy milyen öröm a hordozás, és hogy ez később már nem pótolható semmivel. Sokat tudnék erről írni, de most csak röviden válaszolgatnék, bár a kedvenc témám.
– Mesélnél a családodról?
– 9 gyermekem van, de már 4 nagykorú van köztük, és ráadásul elváltam, mert a házasságom nem volt megfelelő. Hiába a sok közös gyermek! A volt férjemnél maradt 3 gyermekem, és velem jött a másik három, aki akkor még amikor elváltunk, nem voltak nagykorúak. Így, gyakorlatilag „feleztünk”.
Most már a volt férjemnél is csak ketten, és nálam is csak ketten vannak az előző csapatból, a pici Eszter pedig az élettársam kislánya, akit közösen terveztünk ha szabad ilyet mondani, mert amúgy egy hatalmas ajándék a gyermek, és nevelgetjük békében szeretetben.
– Olyan az életed, ahogy megálmodtad?
– Nem, sajnos nem olyan, de erről majd később.
– Mi a legkedvesebb sztori, amire a mai napig is a legjobban szeretsz visszagondolni?
– Nagyon sok sztori van az életemben, főleg arany köpések, amik sokszor előjönnek, és megédesítik a napjaimat. Pl.: A gyerekek, a 90-es években, mindig találtak valamit a földön. Tollat, madártojást, kavicsot, stb stb… Rebeka, aki akkor alig volt két éves, szintén talált valamit, hogy hát Ő is találjon már végre valamit…
Anuu!
Tajátam!
—Mit találtál Rebikém?
Kérdeztem tőle örömmel…:)
No, gyorsan a kezembe is adta. Nézem… Egy jól megszáradt kutyagumi…:D:D:D De, olyan örömmel adta, hogy se mérges se tudtam lenni, szóval elnevettem magam. De, amúgy mondom, van rengeteg ilyen.
– Mi történt a szemeddel, hogy látássérült vagy?
– Koraszülött voltam, 22 hétre születtem. Inkubátorba helyeztek, és túl adagolták az oxigént, legalábbis ezt mondják.
Halmi Aranka
Beli-buba babahordozó iskola oktatója
tel:06 30 623 74 09
vagy:06 1 215 49 29
Ha valakinek bármilyen kérdése lenne Arankához, bátran tegye fel, hiszen egy blogbejegyzésnyi beszélgetés csak a felszínt tudja érinteni.
Én is hordoztam olykor kendőben a babáimat
Nagyon jókat szunyókáltak közben. De amikor már tudtak kúszni-mászni, akkor már nem tettem be őket a hordozó kendőbe. Még közlekedésnél lett volna nagyon praktikus számomra, de nem mertem egyedül velük közlekedni három éves koruk előtt. Ez az én történetem, de sok, nálam ügyesebb látássérült anyuka van ezen a területen is! 🙂
Mindketten várjuk a véleményeket, kérdéseket a like gomb alatt szeretettel!