Erdősné Onda Marica: Kutyanapló 2. rész

(kedd: akadálymentes hétköznapok – tematikus nap)

Az előző naplórészlet ott fejeződött be, hogy a szerző, legelső vakvezető kutyusa Daisi után, kapott egy másikat, aki Apacs névre hallgatott. S ahogy az ember ösztönösen egy újban a régi személyt keresi, ugyanúgy az állatainkkal is képesek vagyunk ezt megélni. Pedig nincs két egyforma kutya!

• Milyen az, amikor egy harmadik is bejön a képbe?
• Vajon ha fajtája, alkata alkalmas arra, hogy vakvezetővé válhasson, mi lehet mégis akadály?
• Milyen az, amikor egy kutya olvas az emberek gondolataiban?
• Képesek lehetünk a veszteségek után újbóli kötődésre?

Olvassa tovább Erdősné Onda Marica „kutyanaplóját”!

Apacs a gigoló

Olyan „pesti gigoló” volt, „egy kedves szívrabló”, ahogy Komár László énekelte. Mindenkit levett a lábáról szépségével, kedves hízelgésével. Nem is lehetett rá sokáig haragudni, amikor bajt csinált… és csinált. Többet, mint szerettem volna. A fenti hasonlat kicsit sem sántít, hiszen  a hűtlenül elcsavargó, kedves, bűnbánó tekintettel és örök szerelem ígéretével igyekezett jóvá tenni a félrelépését. Sajnos a csoda még három napig sem tartott, mert ismét hívta az ösztön legyőzhetetlen szava. A szökdösésen kívül semmi sem volt szent számára, ami ehetőnek bizonyult. Ma már csak nevetek, ha arra gondolok, hogy maradtunk bejgli nélkül egyik év szentestéjén, vagy milyen ügyes trükkel tulajdonította el a munkahelyi szekrényemben lévő uzsonnámat. Nem szeretett utazni sem. Túl nagy termete miatt nehezen fért el az autóban, buszon. Hosszú dús szőrzete miatt pedig nehezen viselte a meleget, főleg a közlekedési eszközökön. Ezért vele sokkal kevesebb kiránduláson, túrán vettünk részt. Ő nem húzta a szánkót, igaz nem is szánhúzó kutyának teremtette az Isten. Nem szeretett labdázni, viszont imádta a vizet, az úszást.

Sajnos a kicsapongó jellem miatt a kiváló munkáját sem tudtam igazán értékelni

Pedig Apacs mellett (belga juhászkutya) épp olyan biztonságban voltam minden nap, mint a rokonszenves Daisy mellett (németjuhász kutya). A munkájuk teljesen kifogástalan és megbízható volt. Persze első kutyámnak is voltak bosszantó tulajdonságai, de azokat valahogy jobban tudtam tolerálni. A viharokban a dörgésektől rettegő Daisy inkább az óvó gondoskodás viszonzására késztetett. A kukázási mániáját pedig jobban lehetett kezelni a fedeles szemetesekkel és némi odafigyeléssel. Apacs viszont úgy szabadult, mint David Copperfield. Lehetetlen volt megakadályozni a szökési tervei megvalósításában. Az utolsó éveiben, amikor már alábhagyott a koslatási vágya, akkor kezdtük igazán megismerni és megszeretni egymást. Csak akkor már kevés időt hagyott a sors, hogy ezt sokáig élvezzük.

Zina a Sarplaninai juhászkutya kölyök, belép a képbe

Apacs mellett nőtt fel a lenyűgöző Zina, akit kölyök korában vettünk magunkhoz. Úgy képzeltem, hogy vakvezető kutyáimmal azért van annyi gondom, főként a magatartásukkal, mert felnőtt korukban kaptam őket, amikor már nagyon nehéz leszoktatni az addig berögzött viselkedési mintákról. Zinába vetettem összes bizalmamat. Ő lesz a tökéletes, gondoltam. A két kutya által szerzett majd 20 éves tapasztalattal kiköszörülök majd minden csorbát. Az élet jól megviccelt, hogy kigyógyuljak a nagyképűségből.

Miért nem lehet vakvezető kutya Zinából?

Tökéletes magaviseletű, csodaszép kutyám ugyan mindenben ellentéte előző két fajtársának, viszont irtózik az emberektől, ezért nem lehet belőle vakvezető. A legnagyobb szeretettel és hűséggel vesz körül, de csak addig amíg nincsennek idegenek a környéken. Akkor elbújik és köszöni szépen, nem kér senki társaságából. Úgy iszonyodik az érintéstől, az emberek közelségétől, mint ahogy mi érzünk a kígyókkal vagy pókokkal kapcsolatban. Azokkal a családtagjainkkal, barátainkkal, akik gyakorta töltik idejüket otthonunkban, előbb utóbb barátságot köt, vagy csak enyhe közönnyel, de elviseli őket. Viszont nem mutathatok be neki az utcán minden járókelőt, hogy a bizalmatlanságát lefegyverezzem.

Gondolatolvasás

Nála szeretetreméltób, segítőkészebb, depressziót gyógyító, mókamestert nehéz találni. Hihetetlen érzékkel veszi radarjai minden érzelmi rezdülésünk. Pontosan tudja és érti, mikor vagyunk játékos hangulatban, ilyenkor előkerül a kötél vagy a labda, vagy bármilyen más játék. Ha betegek, rosszkedvűek vagyunk türelmes nyugalommal várja ki amíg szétszélednek a viharfelhők. Sosem erőszakos, igazi mestere a gondolatolvasásnak. Férjemmel mindig megdöbbenünk, amikor valamiről beszélgetünk magunk közt és Zina úgy reagál, mintha értené a szavainkat.

Példák

Az érthetőség kedvéért íme néhány eset. Ha este a férjem kimegy a konyhába egy almáért, vagy csak a vizesblokkot látogatja meg, akkor Zina békésen szundikál a kosarában. Ha viszont a reklámszünetben azt mondja nekem, hogy kimegyünk még lefekvés előtt, akkor Zini máris kászálódni kezd és csóválva áll elé. Mintha azt mondaná:

Tudom, hogy rám gondoltál, hogy velem akarsz kimenni még az udvarra…

A reggeli pisiltetés az én reszortom. Ilyenkor is érvényesül a gondolatolvasás. Ha felébredve én is csak az illemhelyet látogatom meg, vagy a konyhába megyek kávét főzni, akkor nyugodtan pihen a helyén. De ha azzal a szándékkal lépek ki a szobaajtón, hogy kiengedem, akkor megérzi és vidáman csóválva ugrál körülöttem.

Idő-járás

Apacs mindig azonos időben ébresztett, hogy reggeli vizitelésére kiengedjem az udvarra. Zina nem kéreckedik. Ő akkor kel fel, amikor mi is felkelünk. Ezt a tulajdonságát nagyraértékeljük, főleg egy átvirrasztott szilveszter éjszaka után. Zini még a tűzijátéktól sem fél, akkor is vidáman játszik társaságunkban, pedig ezt általában nem díjazzák a kutyák. Daisy kifejezetten retteget tőle, akár a viharoktól. Apacs inkább csak nem szerette, de nagyon nem is izgatta.

Most nem is ecsetelem részletesebben Zina tulajdonságait, hiszen a jövőben sok szó esik majd róla is!

Mi legyen Zinával, hisz nem lehet vakvezető?

Sokat gondolkodtunk a helyes megoldáson, mi is lenne jobb a szépséges sarplaninai szukának. Talán a város forgalmas közege helyett jobban érezné magát egy nyugodt tanyán. A Jugoszláv hegyek pásztorkutyája a nyájak őrzésére szentelte életét, így nem is csoda, hogy távolságtartással szemléli a mi civilizációnkat. Viszont azt is szem előtt kellett tartanunk, hogy Zina hármónkon kívül nem zárt a szívébe senkit. Így elég nehéz olyan gazdit találni, aki nem csak a csendes környezetet tudja biztosítani számára, de megtalálja a kulcsot bizalmának zárt ajtajához is. Végsősoron arra az elhatározásra jutottunk, hogy sem érzelmi, sem egyéb okok miatt nem tudunk megvállni tőle, inkább vállaljuk a két nagytestű kutyával (Apacs és Zina) járó összes felelőséget és költséget.

Nem szeretnék több kutyát?

12 éves korára, majdnem teljesen süketen, nehézkes mozgással töltötte napjait a gyönyörű belgajuhász Apacs, mielőtt szívbetegsége néhány nap alatt örök álomba vitte. Nagyon ellentétes érzésekkel simogattam meg utoljára a selymes bundát, hogy örökre emlékezetembe véssem azt az érintést, melyet soha többé nem fogok már érezni. Ekkor már kicsit érettebb fejjel és nyitottabb szívvel fordultam a kutyák felé. De ne szaladjunk ennyire előre, most még ott tartunk, hogy hallani sem akarok új négylábú sofőrről… Ennyi csalódás után nem voltam benne biztos, hogy akarok-e több kutyát.

FOLYTATÁSA KÖVETKEZIK!

Van kutyás élménye, véleménye, gondolata, amit szívesen megosztana velünk? Várjuk sok szeretettel a megosztás gomb alatt a hozzászólásoknál!

A sorozat részei az alábbi linkeken érhetőek el:

Egyik kutya, másik eb?
A gigoló és a szívrabló
Szőrös sofőrt akarok!
A félrelépés ellenszere
Sikeres párválasztás
“Várni, csak várni, mindig csak várni!”

Feliratkozás hírlevélre

Ha értékesnek találja ezt az írást, és szívesen olvasna még blogbejegyzéseket tőlem, akkor alább az űrlap, melyen keresztül fel tud iratkozni – többek között – blogértesítő hírlevélre is. Mielőtt választ az ingyenes szolgáltatások közül, ismerje meg az adatkezelési tájékoztatót!
Itt olvashatja el.