Minden héten kapok egy hírlevelet, ami a „hétfői inspiráció” névre hallgat. Remek az elgondolás, hogy bizonyára sokan fognak örülni, ha úgy kezdhetik a hetet, hogy kapnak egy kis lökést. Ha esetleg épp ilyesmi is hiányzik az életedből, itt fel lehet iratkozni erre az ingyenes hírlevélre:
Mindig más a téma, a mai pedig a célokról szóltak. Miért is fogott meg annyira?
Bizonyára többen is megtapasztaltuk már, hogy sokkal gyorsabban megy a rendrakás, takarítás, ha tudjuk, jönnek hozzánk. Mindenkinek ismerős lehet talán az a jelenség is, hogy egyedülálló emberek nem szívesen főznek magukra, de amíg volt kinek, addig képesek voltak a konyhában időzni a meleg étel elkészítésével. Kedves barátaim mesélték, hogy a határidő az náluk kulcsfontosságú tényező, mert akkor képesek hatékonyan elkészíteni a munkát, amivel megbízták őket. Milyen érdekes az is, hogy amikor pályázatot írnak ki valamire, hirtelen olyan ügyesen össze tudjuk szedni a gondolatainkat, megtervezni a programjainkat. Miért van az, hogy anélkül kevésbé vagyunk aktívak?
Nálunk a házban van egy lakrész, ez a galéria. Kevésbé van szem előtt, nem is rakunk ott rendet minden nap. Viszont az egy remek játszótere a gyerekeknek, mert nagy a hely és ha többen is vagyunk és sok gyerek van, akkor ők fel tudnak menni játszani, mi felnőttek pedig a nappaliban tudunk beszélgetni és nem kell, hogy közlekedés közben elcsússzunk a játékokban, vagy kerülgessük a gyerekeket. Egy hosszabb idő után viszont eluralkodik a káosz odafent és amikor a legnagyobb szükség lenne arra, hogy sok helyünk legyen, mert sok vendéget várunk, természetesen első ránézésre elkeserítő a helyzet, mert nagy lett a rendetlenség. Legutóbb egy teljes napra volt szükségünk a férjemmel, hogy ismét legyen ott tere a gyerekeknek, de még mindig nincs minden a rendes helyén, csak el vannak pakolva az útból a dolgok ládákba és majd egy szép nap azt tervezem, hogy mindent a megfelelő helyre fogok tenni. Mikor? A mai napig is ezt kérdezem magamtól, hogy mikor fogok erre sort keríteni? Ha ezt már korábban megtettem volna, akkor ma reggel farmerkabátban mehetett volna a fiúnk óvodába. Egy dobozba külön voltak téve, de a helycsinálásban elkavarodtak egy ideiglenes ládába és most az éles helyzetben nem találtam a helyén, pedig azt gondoltam, hogy az nem kavarodhatott el. Szerencsére találtunk másik vékony kabátot a dzsekik között, de direkt figyeltem arra, hogy abba a külön dobozba csak kabátok legyenek, mindegyik kabát, hogyha hirtelen változik az időjárás, akkor könnyű legyen előkapni egy másikat. Ez ma nem jött össze. Miért nem raktam már mindent a megfelelő helyre? Egy hónapja tervezem. Más dolgokkal is így vagyunk, hogy egy csomó mindent csinálunk egész nap, mégis úgy érezzük sokszor, hogy sok dologra, ami szintén fontos lenne, nem marad idő és tologatjuk.
Most jöjjön egy fizika órai kísérlet. Vasreszelék, mágnes. Emlékszünk bizonyára mindannyian, hogy mi történt, amikor a papíron mágnessel rendeztük el a vasreszelék helyét? Mindig a mágneshez rendeződtek a vasreszelék darabkái, bárhová is húztuk azt. Ez az élmény jött elő, amikor abban a bizonyos hírlevélben a célokról olvastam. Ha tudjuk, hogy mi a célunk, akkor könnyebb kiválasztani a sok lehetőség, tennivaló közül azt, ami igazán azokat szolgálja és kevésbé esünk bele abba a csapdába, hogy kapkodjunk és felesleges köröket írjunk le. Ekkor nagyon könnyen szétaprózódik az ember élete, ideje stb. . Teljesen egyet tudok ezzel érteni, mert amikor itthon van az ember és saját idejét osztja be, akkor megfigyeltem azt magamnál, hogyha nincs komolyabb súllyal bíró célja annak, hogy felkeljek reggel, akkor nem is bírok felkelni, ha nem vagyok időhöz kötve, akkor szétfolyik a nap. Ettől én sokáig és sokat szenvedtem. Az óvodás korszak segített abban, hogy kialakuljon, hogy mikor kell legkésőbb felkelni, hogy legyen egy rend és rendszer a napban, meg kellett tanulnom odafigyelni apróságokra. Mióta elkezdtem ezt a blogot írni, azóta nyert értelmet a korán kelés és azóta sokkal inkább érdekelt vagyok abban, hogy jól osszam be az időmet, mert nem szeretném, hogy bárki és bármi kárát szenvedje ennek a tevékenységnek. Ez lett egy célom, amit komolyan is gondolok és ennek rendelem alá az életem. A hatékonyságomat tapasztalatom szerint az növeli, amikor rátalálok, hogy mi is a célom bizonyos tevékenységekkel és mit minek rendelek alá, s ha ezt már sikerült eldönteni, akkor már sokkal könnyebb meg is valósítani. Amikor már tudom, hogy mit akarok és miért, az rendkívül tud motiválni. Akkor van esély arra, hogy minden tevékenység a megfelelő helyre kerüljön. Például mostanában jöttem rá, hogy mosogatni este a legkifizetődőbb, hamarabb végzek vele, mint délelőtt régebben. Nem tudom, hogy miért, az idő fogalma is fizika…